Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-03-01 / 3. szám
12 TESTVÉRISÉG Pariando £ El - ln-dul-tam száp ha-zdm-bul. Hi-rés kis Aa-gyar-or- S2dg - bál. rnr+i * Vissza néz-tem fái u- tam-búl. PP 5zem.em.-b0l a kőruui ki-csor-dúlt Én nem tudom meddig marad ez így: évekig-e? Vagy évtizedekig? Atomjaira robban-e a föld is, míg a pokolból ember születik? hetnénk-é ezt bármivel is jobban, mint Kossuth eszméihez és szelleméhez való hűséges igazodással?! Kossuth nem csak jött Amerikába, hanem el is ment Amerikából... A mi tisztünk az, hogy a lelkét, a szellemi örökségét itt gyümölcsöztessük, — a magunk, örökbe fogadó és eredeti hazánk, az egész emberiség javára. Isten legyen ebben a megsegitőnk!” Jön-e vájjon idő, amikor a mi Plymouth Rockunknál is emlékmű hirdetheti amerikai honfoglalásunkat?! Ez az idő most lett volna, de — sajnos — ezt már elmulasztottuk. HANYATLUNK? Szinte már közhelyszerű szokása bizonyos ötlettelen szónokok s kesergő természetű köziróknak arról szenve- legni, hogy "pusztulunk, veszünk" s a szerintük "régi jó" amerikai magyar köz- és egyházi élet menthetetlen senyvedésben kínlódik, ha ugyan nem az utolsókat rúgja. Nem tehetünk róla, de az ilyeneknek hallattán és olvastán mosolyognunk kell. Előttünk ugyanis a tények és a számok beszélnek. Mert vegyük csak az egyházi oldalt: nemrégiben örvendeztünk a clevelandi két egyház, a bridgeporti egyik egyház, a fairfieldi és new haveni egyházak impozáns uj építkezéseinek, legutóbb pedig a cartereti, fa re 11 i, duquesnei, cantoni és miamii egyházak megkezdett nagy építkezéseinek híre jutott hozzánk, sőt arról is tudunk, hogy az aránylag kicsinynek tartott So. bend milyen nagyarányú tervvel foglalkozik. Arról pedig beszélni sem kell, hogy a legszélesebb mezőn folynak a meglevő épületek nagyítási és szépifési munkálatai. Hol van hát az a bizonyos hanyatlás?! Szemben tehát az oktalan károgással a mi véleményünk az, hogy az amerikai magyarság második vagy harmadik nemzedéke nemcsak megbecsüli elődei alkotásait, de impozáns mértékben tovább fejleszti azokat minden olyan téren és helyen, ahol ebben őket érdekelni sikerül. Hogy pedig sikerüljön, az a mi feladatunk, első nemzedéké. VÖRÖS PÜSPÖK De tudok egyet: gyűlölet tövise nem virágzott még békét soha, Haramiának a lopott födél zsákmánya lehet, csak, nem otthona. (A “Láthatatlan lobogó” c. kötetből) Wass Albert A MI “PLYMOUTH ROCK”-UNK A múlt év december 5.-én, Kossuth Lajos partraszállásának helyén, Staten Island szigetén, egy kicsiny, de lelkes csoport amerikai magyar jelent meg s szinte templomi áhitatban emlékezett meg az Emerson által “szabadság angyalának” nevezett nagy magyar látogatásának századik évfordulójáról, amely egyben az amerikai magyar bevándorlás centennáriuma is. Dr. Vincze Károly főesperes, egyesületünk vezértestületének tagja ott a következő jellegzetes beszédet mondotta: “Ez a hely itt a mi “Plymouth Rock”-unk: vándor — pilgrim Kossuth apánk partraszállási helye. Jött, hogy isteni gondviselésből nevet szerezzen, ön- tudatlanul is helyet készitsen itt számunkra. Ami Árpád fejedelem az óhazai magyarságnak, az Kossuth Lajos az amerikai magyarságnak. Idejöttének áldásaira gondolva földi vonatkozásban eszünkbe jutnak a Megváltónak mennyei vonatkozásban mondott szavai: “Elmegyek, hogy helyet készítsek nék- tek”... Ezt a helyet: Amerikát; és ebben a helyben: Amerikában, becsüljük meg magunkat. Vájjon teEszünk ágában sincs védeni a Magyarországi Református Egyház azon papjait vagy püspökeit, akik önként vagy kényszerűségből behódolva a Moszkvából rángatott vörös kormányzatnak odaát és világszerte is cégéreztetik magukat. Nincs olyan amerikai magyar egyházi közüle- tünk, amely a maga elitélő véleményét már ne hangoztatta volna róluk. Utóbbi időben azonban úgy kell észrevennünk, hogy nemcsak a kimondottan elfogult római katolikus vagy épen a Habsburg propagandába szédült jellegű magyar nyelvű sajtó, de new yorki napilapunk is olyan ravaszkodó beállításban kezdi kezelni ezt a kérdést, mintha az u. n. “vörös” papok és püspökök kizárólag protestáns vonalon léteznének és ágálnának. A másik oldalon pedig csupa “félelem és gáncs nélküli” papi lovag szerepelne. Ezzel szemben az igazság az, hogy római vonalon, ha később is, de épen úgy kénytelenek voltak a vörös kormányzattal kiegyezkedni, sőt “békebizottságokat” szervezni, nyilatkozatokat és esküt is tenni, mint ahogyan abba előbb a lutheránusok, aztán a reformátusok belekényszerültek. Miért hát ez a fondorlatos beállítás?! Nincsen talán elég baja, problémája és okosabb tennivalója a külföldi magyarságnak? Kinek lehet érdeke az, hogy a magyarság körében lélekhasadást idézzen elő s felekezeti alapon próbálja mérgesíteni a helyzetet?! Tisztességes magyar embernek aligha. Aztán meg ha már ennél a kérdésnél tartunk, eszünkbe kell jusson az a bizonyos Balogh páter is, akinél agyafúrtabb és lelkiismeretlenebb muszkavezetőt képzelni is alig lehet, akiért viszont senki értelmes magyarnak nem juthat eszébe a római egyházat vagy épen a katolikusságot egyetemlegesen tenni felelőssé. Nagy különbség van az áldozatok és az árulók között! Jó lesz vigyázni erre. KÖLTŐ A MÁRÓL
