Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1952-02-01 / 2. szám

6 TESTVÉRISÉG teni fognak. Itt arra kérem a testvéreket, hogy akihez eljut a kérő szó, adjon egy pint vért. KÖRZETI ÉRTEKEZLETEK Egyesületünk építésének egyik leghasznosabb és leg- meghittebb eszköze és a testvéri, közös célért munkál­kodóknak áldott találkozási alkalma a körzeti értekezlet. Hat ilyen körzeti értekezletet tartunk a következő sor­rendben: febr. 10: New York, febr. 24: Morgantown, március 9: New Brunswick, március 30: Pittsburgh, ápr. 6: Chicago és ápr. 27: Cleveland. Az értekezleten az egyes körzetek egyesületi mun­kásai és két főtisztviselő vesznek részt. Használjuk ezeket az értekezleteket arra, hogy Egye­sületünket még alkalmasabbá tegyük a testvér-szeretet gyakorlására. BETHLEN OTTHONUNK Felügyelő Bizottságának uj tagjául Dr. Szabó István clevelandi lelkipásztort, a Magyar Egyházkerület elnökét, választotta meg az Igazgató Tanács. Felügyelő Bizottsá­gunk uj tagját szeretettel köszöntjük és Egyesületünkért végzendő munkájára Isten áldását kívánjuk. EGYHÁZI SZOLGÁLAT Fővárosunkban vannak magyarok, de nincsen ma­gyar egyház. Időközönkint Egyesületünk nyújt egyházi szolgálatot a Kossuth Házban tartott istentiszteletekkel. Februárban két istentiszteletet tartottunk, febr. 3.-án és 17.-én. Nt. Vasváry ódon számvevőnk és Nt. Balogh István az Amerikai Magyar Szövetség titkára prédikál­tak. A febr. 3.-iki istentiszteleten Dr. Újlaki elnök meg­emlékezett arról, hogy azon a napon volt tiz éve annak, hogy amerikai magyar református életünk egyik legme­legebb szivü munkását, az árvák és öregek édesanyját, Dr. Kalassay Sándornét, hazahívta az Ur. Emlékezete áldott marad közöttünk. Valaki itt járt és sokak élete szebb lett általa. KERÜLETI SZERVEZŐINK évi értekezlete jan. 18—19-én, Washingtonban volt megtartva, örömmel fogadtuk, örömmel jöttek, mert a rájuk bízottakat hűségesen elvégezték, nemcsak száz szá­zalékosan teljesítették kötelességüket, de még azon felül is cselekedtek, a részükre előirt kvótát nemcsak betöl­tötték, de mindnyájan túlhaladták. A mi elismerésünk mellett a Mester is szól: “Jól vagyon, jó és hü szol­gám ...” UJ MAGYAR UT a neve annak az igazán tartalmas havi folyóiratnak, melyet uj amerikai magyar testvéreink' kiváló emberei, értékes irói szerkesztenek és adnak ki. Az Uj Magyar Ut-at jó lélekkel ajánljuk előfizetésre. Előfizetési ára évi $5.60, mely összeg Mr. L. Eszenyi, 1801 P Street, N. W., Washington 6, D. C. címre küldhető. KÍNAI pagoda Központi épületünk mellett parkoló hely van. A szépen kiöntött, megvonalozott területen tiz autó helyez­hető el. Öt parkoló helyet a francia nagykövetség bérel. Reggelenkint beállanak a szép, ragyogóan tiszta autók­kal. Élvezet nézni. Csak egy a baj. Négy magas fának az ága odahajlik az utók felé. A fán madarak által ked­velt bogyó terem, mert az ágakon mindig egy csomó seregély ül. Az még nem volna baj, hogy ott ülnek. De ott van a baj, hogy névjegyeiket lerakják a tiszta autók­ra úgy, hogy mikor estefelé érte jön a gazdája foltok­kal borítva, kitarkázva találja. Panaszkodtak miatta. El­határoztuk, hogy inkább a fákat vágjuk ki s helyükbe fenyőt ültetünk, mint hogy a franciákat elveszítsük. En­gedélyt kértünk. Kijött a park inspektor. Megvizsgálja a fákat és azt mondja: nem lehet kivágni. Ezek a főváros­nak legértékesebb fái, mert az egész városban csak ez a négy ilyen fajta fa van. A fa neve: kínai pagoda! Nem tudtuk, hogy ilyen értékes fa van a birto­kunkban. így vannak sokan az amerikai magyarok között is. Itt van, közöttünk munkálkodik, a Református Egye­sület. Vannak kik elkerülik, másat vesznek helyette, mert nem ismerik az értékét. Mesterünk is azt mondta: “ha tudnád... te magad kérnéd...” Testvér! ha tudnád hogy milyen érték Egyesületünk, a tagok sorába lépnél, birtokba vennéd annak javait. Szeretettel hívunk: “jöjj és lásd meg!” Dr. Újlaki Ferenc elnök A PATKÓ Irta: Szendrey László Van annak már vagy tiz esztendeje, hogy a ledneki kálvinisták tornyáról valami mérges szél­vihar lesodorta a kakast s ha nem akarták, hogy valami pogány felekezetnek nézzék őket, vissza kellett azt tenniük a helyére. Bizony föltehették volna szó nélkül is, mert Sala Balázs, meg Rácz Jancsi vállalták, hogy visszateszik a hűtlen madarat, de Bor Mihály, az a kevély ember, azt mondta a gyűlésben: — Hadd jöjjön ki az esperes! — Esperes? — vette föl a szót Dús Imre — Jöjjön ki a képviselő! Úgy sem volt már Ledne- ken régen! Nagy visszhangja lett a szónak s igy történt, hogy a különböző levélváltások után megérkezett a hire Lednekre, hogy a pünkösd utáni napon kijön az esperes, de vele jön a képviselő is. — Enyém volt az ötlet! — hencegett Bor Mihály. — De enyém az eszme! — vágott vissza Dús Imre és rettenetes készülődésbe kezdtek a kép­viselőjük fogadására. Tehették, mert volt miből. De a legnagyobb készületet mégis Dárius Kiss Imre tette, az a koldus, aki eladta az apjáról maradt két bociká- ját és lovat vett az árán, hogy majd ő fogja ve­zetni a bandériumot. Igaz, hogy kiszolgált huszárkatona volt Imre, de azért nem kellett volna néki annyira meg­előzni a nagyobb gazdákat, mert, lám, mindenki megharagudott rá, még Papp Mihály is, akinek érdekében állott a pompa, mert harangozó volt. — Te, Imre te! — szólt rá. — Elakadsz te azzal a lóval?! — Ne féltsen maga engem! — feleselt visz- sza Kiss Imre és este-reggel csak úgy karéj ozott lovával a páston. Múltak aztán a napok. Eltelt áldozócsütör­tök, el pünkösd is s fölvirradt a pünkösd utáni nap, amikorra esendő volt a képviselő ur érke­zése. Zúgott már Lednek, mint a méhkas. Kora

Next

/
Thumbnails
Contents