Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-10-01 / 10. szám
8 TESTVÉRISÉG NEM NYUGSZUNK Az Amerikai Magyar Szövetség titkára, Balogh E. István, “Nem nyugszunk mig Magyarország újra szabaddá nem lesz” címen számol be a Kossuth Centenná- rium jubileumi ünnepségeinek két záró alkalmáról. Bridgeport és Detroit magyarságának nagysikerű ünnepélyei tették fel a koronát az országos megmozdulásra, melynek során az Egyesült Államok elnökével az élen kiváló törvényhozók és kormányzók nyilatkozatai és személyes részvétele biztosították magyarságunkat arról, hogy Magyarország felszabadítására vonatkozó törekvésünkben nem állunk elszigetelten. A felszabadítás épen- ugy érdeke az egész szabad világnak s az azt vezető amerikai nagyhatalomnak, mint amilyen égő vágyunk az nekünk s olthatatlan reménysége az elnyomatás alatt sinlődő odaáti magyar népnek. Amerikai magyarságunk kétségtelenül igen nagy szolgálatot tett a Centennárium messzehangzó akcióival. Az erkölcsi siker nagyobb aligha lehetett volna s ilyen esetben a nagyobb anyagi siker csak annyiban lett volna fontos, hogy megköny- nyithette volna a Szövetség további akcióinak menetét. Mert ezen az utón megállani nem szabad. Nem csak mi nem nyugszunk meg, de nem nyughatnak meg a szabad nemzetek sem. Ez a mi nagy reménységünk. HAZUDNAK RENDÜLETLENÜL Ugyan kik?! Ezt talán már kérdezni sem kellene s még kevésbbé bizonyítani. Köztudomású tények ugyanis bizonyításra nem szorulnak. A köztudatban pedig, hála Istennek, már régen benne van, hogy akik szemrebbenés és minden szégyenérzet nélkül kitartóan hazudoznak, azok a kommunisták. Itt is, odaát is. Itt már régen nevetségbe fúlnak, odaát azonban Magyar- országon, ahol az orosz szuronyok védelme alatt egyelőre még “szabadon” garázdálkodnak s a szemérmetlenségnek olyan bizonyságait szolgáltatják, melyek nevetségesen áttetszők ugyan, de lélekmérgező hatásuk a tájékozatlan vagy megfélemlített magyar tömegekre innen felmérhetetlen. Iskolapéldája ennek bizonyos Révai József nevű miniszterük úgynevezett “Kossuth beszéde”, amely hemzseg a ferdítésektől s gátlástalan történelem hamisításoktól. Nem kevesebbet hazudik ebben, — többek között persze — mint azt, hogy Kossuthot a müveit nyugat megtagadta s hogy abból a szerinte legendából, mely szerint őt az Egyesült Államok támogatta volna “egy szó sem igaz”. A való tények ismeretében mi már ezen nem is dühöngünk, csak végtelenül sajnáljuk azt a kiszolgáltatott magyar népet, amelyet ma még ilyen notórius hazugok vezetnek. Szerencsére, hisszük, nem sokáig. NAGY LAJOS Bár itt született a pennsylvaniai Donorán, de uj amerikásnak számit, mert csak pár éve, hogy amerikai születése révén sikerült előbb magát, később családját is átmentenie a demokrácia álcájában tetszelgő, ma- gyargyülölő Csehszlovákiából. Neve ebbe a rovatba a “Kövek a Jordán medréből” c. kiadványa kapcsán kerül, amit mckeesporti egyháza 30. éves jubileumára adott ki. Jubileumi kiadvány mostanában sok jelenik meg, ilyen azonban, mint az övé, csak nagyon ritkán. Úgy Összeállítása, mint tartalmassága és stílusa előkelő helyet biztosit számára a hasonlók között. Tárgya természeténél fogva sok olyan kényes kérdést kellett érintenie, amibe nála régibb és tapasztaltabb papi íróknak is (magyarán mondva) beletört volna a bicskája, ő azonban annyi megértés és szívj ósággal kezeli a témát, hogy mindvégig nemcsak tárgyilagos, de élvezetes és értékes tud maradni. Irálya pedig egyenesen üdítő az időtől és kendőzésektől hovatovább szárazzá aszalódó egyházi irodalmunkban. Aligha tévedünk, ha a népét és hivatását minden sorából kiérezhetően szerető Nagy Lajost az újabb esztendők ifjabb papi generációja legértékesebbjei közé sorozzuk. Erre bizonyságul közlünk jelen számunkban egy részletet nyomdailag is kifogástalan köntösű könyvéből. OKTÓBER HAT Amerikai magyarságunk protestáns része az idén sem feledkezett meg az aradi gyásznap megemlékezéséről. Templomaink híreiben ott van a nyoma a kegyeletnek. Egyik-másik világi lap is hozott ugyan alkalmi cikkeket, ezek némelyikében azonban — hogy enyhén mondjuk — olyan történelmi feledékenység tüneteit fedeztük fel, amely idáig példátlan volt az amerikai magyar újságírás történetében. Arra a jelenségre vonatkozik ez a megállapításunk, mely szerint az 1849-es tragédia minden bűnét a szabadságharcot leverő muszka haderő nyakába varrja némely cikkíró. Mintha bizony a tizenhárom vértanú kivégzési parancsait is az adta volna ki s nem az a bizonyos bresciai hiéna, aki a “dicsőségesen uralkodó” Habsburg ház akkori fejének kedvelt cselédje volt s “legfelsőbb” császári jóváhagyás nélkül aligha garázdálkodhatott volna. Nem hisszük, hogy akadna egyetlen olyan tisztességes magyar is, aki a muszkák becstelen szerepét mentegetni akarná, október hatodikának történetéhez azonban végzetesen és letagadhatatlanul hozzátartozik az is és főképen az, hogy a Habsburg ház milyen hitvány szerepet játszott a tragédiában. Ez a szerep pontosan az, amire emlékezni késztet a gyásznap. Ennek eltakarása loyalitástól csepegő szolgálat lehet ugyan a restaurációról ábrándozók, de nem az egyetemes magyarság számára. VERES JÓZSEF Régtől fogva egyik legismertebb név egyházi munkásaink között. Kelettől nyugatig számos egyházunknál működött, mint népszerű s általában kedvelt kántor- tanitó. Még több helyen ismerték meg aztán őt, mint egyik szervezőnket, aki tizenkét évvel ezelőtt lépett Egyesületünk szolgálatába s foglalta el detroiti és környéki osztályaink ügykezelői állását. Munkáját lelkiismeretesség és pontosság jellemezte s kezelése alatt hatalmas mértékben növekedett meg Detroitban is tagjaink száma. Nálunk töltött több mint egy évtizedes szolgálata után most nyugalomba vonul s hátralevő esztendeit a napsugaras Californiában kívánja eltölteni. A becsülettel végzett munkának kijáró méltánylással és elismeréssel búcsúzunk tőle s kívánunk úgy neki, mint hitvesének sok-sok nyugodt évet teljes békességben és megelégedettségben. Veres József elvonulásával itteni történetünknek egy érdekes egyénisége tűnik el a köz- szereplés porondjáról. Azaz hogy eltünik-e valójában? Az az érzésünk ugyanis, hogy talán csak helyet változtat s akár egyházi, akár egyesületi vonalon, de még munkát várhatunk tőle. És egy szép napon majd arra virradunk, hogy Veres József szolgálatra jelentkezik. Hiszen az aratni való sok s a munkás mindig kevés. ....................................................-............................................. Konvenciós fényképek A legutóbbi konvenció részvevőiről sikerült fényképfelvétel készült, mely mindenki által beszerezhető $1.50 árban. Ugyancsak kitűnő az a felvétel, mely a konvenció alkalmával kitüntetett osztálytisztviselőket ábrázolja s ára szintén $1.50. A fényképek megrendelhetők: Rev. Joseph Kecskeméthy Bethlen Home Ligonier, Penna. J - —-..................................» ■.....................................—-I
