Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1952-08-01 / 8. szám

OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946’’_______ VOLUME XXX. KOSSUTH CENTEN NARIUM AUGUST, 1952 Ezek nincsenek a közgyűlés jegyzőkönyvéhen feljegyezve Egyesületünk közgyűlésén hivatalosan 110-en vettek részt. Ezek a képviselők a szünetek alatt, étkezési időben, vagy a napi gyűlések befejezése után itt-ott csoportokba verődve cserélik ki gon­dolataikat, véleményüket a letárgyalt ügyekről. Egy-egy ilyen csoportba ha beáll akárki hall­gatónak, ott kaphat őszinte véleményt az egyes képviselőktől, amely napról napra formálódik, alakul ki a képviselők lelkében az Egyesület el­múlt négy esztendejének teljesitményeiről, veze­téséről. Itt szabad a szó, szabad a vélemény. Ezek nincsenek a közgyűlés jegyzőkönyvében felje­gyezve. Itt nem kell senkinek félnie attól, hogy a lámpaláz miatt megbotlott a nyelve az ember­nek és kikacagják érte. Itt feszélyezés nélkül pereg a mondat az ajkakról, hogy kinek mi tet­szik, vagy mi nem tetszik? Ezekben a csoportokban a különféle bizottsá­gok tagjai verődnek össze. Ki-ki hozza az ő bi­zottságában letárgyalt ügyekről a megjegyzéseit, véleményét. Nagyrészben ezekben a csoportok­ban alakitódik ki az Egyesületünk életéről a “közvélemény”, melyet az egyes képviselők haza­visznek s otthon hirül adják. Néhány ilyen véleményt, melynek fültanuja voltam, megjegyeztem magamnak és megpróbá­lom lehetőleg szószerint leirni, mert akik mond­ták, annyira a meggyőződés hangja csendült ki abból, amit mondtak, hogy abban senki ne ké­telkedjék, mert otthon is azt úgyis elmondják. * Egy második nemzedékbeli, aki magyarul jól beszél: Ha nem jöttem volna el erre a közgyű­lésre, továbbra is azt gondoltam volna, hogy ez is csak olyan egylet, mint otthon az apáméké, az a betegsegélyző. Én nem hittem volna el senkinek, hogy en­nek az egyesületnek ilyen pontos üzleti alapra tett kezelése van. Én nem hittem volna, hogy a tagok nyilvántartása, a vagyonnak a kezelése, a bevételek, a kiadások okmányai olyan rendsze­resen vannak kezelve, hogy nincs semmi kifo­gásolni való. Én egy nagy bankban dolgoztam éveken át, részem volt minden munkából. Mondhatom hogy ott pontosság és rend van, de itt is épen úgy van. Ha haza megyek megmondom, hogy senkinek sincs oka kételkedni az Egyesületünk pontossá­gában. A második nemzedékbeli szakértő szemmel igy látja Egyesületünket. * Egyik, hogy úgy mondjam ős delegátus, ki évtizedek óta osztály tisztviselő és eddig csak­nem minden közgyűlésen jelen volt, veszi át a szót: Úgy igaz az, amint mondja ifjú testvér, ki­fogástalanul kezelik az Egyesületünk minden ügyét kinn is, benn is. Elmúltak azok az idők, mikor úgy jöttünk a legtöbben a konvencióra, mintha csak piknikre mennénk. 30—40 esztendővel ezelőtt nem sokan törődtek azzal a delegátusok közül, hogy mi tör­ténik az Egyesületünk életében? Még akkor min­denki arra gondolt, hogy hazamegyünk, amit pe­dig ide befizettünk, majd hasznát látják azok, akik utánunk jönnek egy-két esztendei pénzmeg- takaritási munkára. Aztán nem volt érdemes még az első háború után sem visszamenni az ó-hazába. Itt vagyunk már itthon s belenőttünk az életbiztosítás ügyes­bajos különféle kötvényeinek a kezelésbe. Ezt már nem hagyjuk itt, ami itt vagyon összegyűl, az a mieink segítségére szolgál. Ezt számon tartjuk. Ha a gyermekeink nemsokára átveszik ennek

Next

/
Thumbnails
Contents