Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-08-01 / 8. szám
4 TESTVÉRISÉG az egyesületnek a vezetését, nem üres kamarába lépnek be, mint ahogyan mi kezdtük. A segítő testvérszeretet javára nagy vagyon van itt már összerakva. * Akit először küldtek osztályából delegátusnak: Most vagyok itt először a konvención is és Ligo- nierbe is. Meg se álmodtam, hogy külsőleg ilyen szép, nagy épületekből áll a Bethlen Otthon és belsőleg olyan otthoniasan van berendezve. Képekben már láttam, de igy egész más. Az itt nevelt gyermekeknek egész életükben lesz mire visszagondoljanak, hogy milyen kedves otthonban nőttek fel. Az öregek otthona is úgy fel van szerelve s olyan friss a levegő s jó ellátásuk van, hogy itt akárki megelégedetten töltheti el az öregség esztendeit. Egy régtől fogva delegátus közbe szól, hogy: Szép itt most minden. Jó utak, jól berendezett szobák. Látta volna csak 30 vagy csak 20 esztendővel ezelőtt is? A gyermekek sárban, hóban naponként négy mértföldet gyalogoltak a mezei utón a tanyasi iskolába. Csak egy-két munkaképtelenné vált öreg cilingelt itt csak úgy szegényesen felszerelt házba. Lassan-lassan az utóbbi tiz esztendő alatt úgy berendezték a Bethlen Otthon házait, hogy akit a sorsa a tagjaink közül ide irányit, az nem panaszkodhatik. * Egy másodgenerációs könnyít a szivén: Tegnap a bizottságban nagyon hosszú vitát rendeztünk arról, hogy percentekben mennyivel lehetne emelni az ügykezelők dijazását? Voltunk a bizottságban többen, hogy százpercentes emelést kívántunk, mert ma nagyon drága az autó fenntartás és a kollektálás annyi utánjárással jár, hogy útiköltségben nem fizetődik ki a mostani kezelési dijakból a költség. Ha megadnák ezt az emelést az ügykezelőknek, jobb kedvvel futnának a tagdijak után is és uj tagok után is!? Ebből azt akarom kihozni, hogy az egyik bizottsági tag igen sokszor hosszasan szólt bele a vitába s úgy vettem észre, hogy nem igen érti a percent számolást. Belefáradtam a hallgatásába s azt találtam mondani, hogy amihez én nem értek, ahoz én nem szólok hozzá s tartsa ehhez mindenki magát. Attól fogva ez a testvér többet nem szólt bele a vitába. Annyira bántott, hogy minek is szóltam, mert megsértettem őt, hogy ma bocsánatot kértem tőle. Ő kacagva mondta, hogy észre se vette, amit mondtam, mert azon törte az eszét, hogy vájjon jól mondotta-e meg amit akart, hogy mindenki úgy értse, amint ő gondolta a kezelési dij emelését? Azt mondják legnehezebb, de legemberibb bocsánatot kérni attól, akit megbántottunk ok nélkül. Ez jelentéktelennek tűnhetik fel, de jól A ST.-LOUISI KOSSUTH EMLÉKMŰ A képen jobboldalt állanak: Káldor Kálmán, bizottsági elnök, Schafnitz Károly ellenőr, Labanics Miklós pénz- tárnok; baloldalt állanak: Kaba István ellenőr, Tóth József pénzlárnok és Könnyű László titkár. esett hallani ezt egy másodgenerációs delegátustól. * Egy ősdelegátus kap a szón s azzal vigasztalja az előtte szólót hogy: “Szólj igazat s betörik a fejed”, még ennek az árán is meg kell mondani az igazat, ahogy dukál, de bocsánatot kérni? Azt nem muszáj. Mert hogy én is megmondottam egyik testvérnek, hogy nekünk ne tartson itt kortes beszédet senki, hogy kiket válasszunk ve- zetőkül. Mi már értünk annyit az Egyesületünk ügyeihez, hogy ki tudjuk választani azokat, akikhez bizodalmunk van, hogy eltudják kormányozni az Egyesületünket. Mi már kinőttünk abból, hogy minket szavazó masinának gondoljon akárki fia is! Láttam, hogy rosszul esett a testvérnek, de én elfelejtettem bocsánatot kérni. Közgyülésről-közgyülésre meg-meg ismétlődik ilyen módon a szavazatgyüjtés s az ilyenforma válasz is meg-megujul minden közgyűlésen. * Ezek a nem hivatalos módon elhangzott megjegyzések, vélemények, ha nem is azonosak, az itt-ott tárgyaló csoportokban, de a közgyűlési napok alatt állandóan Egyesületünk állt a vélemények központjában. Ez igy van jól, mert az Egyesületünk haladásának egyik legnagyobb erőforrása az, ha a képviselői, tagjai szüntelenül érdeklődnek Egyesületünk ügyei iránt. Király Imre
