Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 7 hét velük. Csupa ötlet és tréfa persze minden ilyen kérdés. Ilyenek a legközismertebbek: “Micsoda fa nem ég meg? — A tréfa.” — “Melyik bot a legnehezebb? — A robot.” — Meddig élek? — Ameddig akarom.” (akarom: a karom) — “Mi az, ami mindig nyilik, de sose virágzik? — Az ajtó.” Talán egyetlen vidékén az országnak sem olyan babonás a nép, mint Göcsejben, ördögök és boszárkányok százféle formájában hisznek és ezerféle módon védekeznek ellenük. Meséik, nép- költészetük javarészt az ördögfajták, meg a jó- és rossz-szellemek körül forog. Meséikből kiderül, hogy milyen furcsa elgondolásaik vannak az égitestekről, a természeti tüneményekről és arról, hogy mi hogyan teremtődött. Életük jórészét a babonás szokások töltik ki. A nap minden szakára, az év minden napjára, az élet minden megnyilvánulására jut ezekből valami. Egész különleges babona-kalendáriumot lehetne csinálni ezekből. A párválasztás, a lakodalom, a gyerekszületés, gyermeknevelés, a gazdasági élet, a halotti szokások, mind telítve vannak a legfurcsább babonákkal. í Legszínesebb népszokásaik a házasságkötéssel kapcsolatosak. Esküvő előtt szentelt borral itatják a menyasszonyt, hogy férje majd el ne verje. Cipőjébe három kukoricaszárat dugnak, hogy békés élete legyen. A vőlegény megrugja a szobaajtó küszöbét, hogy meg ne babonázhassák. A nászmenet roppant zajjal — muzsikaszó, os- torpattogtatás, kerepelés, lövöldözés hangja mellett— vonul végig a falun és közben tréfás rigmusokat kurjongat, amit a bámészkodók viszonoznak. Templomból kijövet, hasonlóképpen viselkednek. Esketés után kocsmába vonul a násznép, italozás után, estefelé mennek csak a lányos házhoz. Útközben gúnyolódó, tréfás párbeszédeket folytatnak az utca népével, ilyenformán: Násznép: E za zucca kanyarikos, A ményasszon takarikos. Ucca népe: Piros ruózsa pomádi, E zám a sziép parádi! Násznép: Nyoszorulián meg a vöőfir, U tündöklik, mint a napfin. Ucca népe: Hosszi bunda, büőrtarisznya, Gyalog ménnek, mint a kutya! A lányos házhoz nem könnyű bejutni, mert — fahusángok fekszenek keresztben az utcán, a kocsik kerekeit egymáshoz kötözik, gödrökön kell átbukdácsolni. A ház kapuján is csak “vám”-fize- tés ellenében juthatnak keresztül. Amikor beérkeznek végre, egész sor babonás szokásnak kell eleget tenniük, aztán a vőfélyek elindulnak — a már előbb hazatért — menyasszonyt megkeresni, mert az, nyoszolyólányaival együtt elrejtőzött. Amikor megtalálták, tréfás alku kezdődik a menyasszony “tulipános ládájára” és csak akkor vihetik a legény házához a kelengyét, ha lefizették szimbolikus árát. Ezután a vőfély vacsorához hívja a vendégeket, akik azonban zárva találják az ebédlőbe vezető ajtót és az csak akkor nyilik meg, ha egész sor találós kérdésre már választ adtak. Vacsoránál minden fogáshoz rigmust mond a vőfély. Az összeverődött gyereksereg meg mindenféle pajkos tréfával bosszantja a vendégeket: összefogdosott, bepaprikázott verebeket szabadit rájuk, zsírral keni be a kilincset, szétszedi az udvaron várakozó kocsikat, vízzel telt vedret akaszt az ajtófélfa külsejére, hogy a viz nyakába szakad a kifelé igyekvőnek. Vacsora alatt sem szünetelnek a különféle babonák, amelyek arra irányulnak, hogy majd az asszony legyen az ur a háznál. Még vacsora alatt kezdik a táncot, ami éjfélig tart. Akkor átmennek a legény házához, ott másodszor vacsoráznak, aztán a nászkamrába vezeti az ifjú párt a lakodalmas sereg és különféle babonás tárgyat rejt ott el. A babona úgy kívánja, hogy a másfél óra alatt, amit a nászkamrában töltenek a fiatalok, mozdulatlanul feküdjenek. Az idő leteltével újra értük jön a násznép és a nyoszolyóasszony ünnepélyesen kontyba köti a nő haját és főkötőt húz rá. Még egyet táncolnak, aztán hazamennek a vendégek, de — másnap délelőtt már jön értük megint a “vendéghivó” és hosszú menetben vezeti őket a lakodalmas házhoz, mégpedig: az érdemesebb vendéget — láncrafüzve viszi... Nem ritkán három napon át tart a lakodalom és folyik a bor Göcsejben, a vidámság, a tréfa hazájában. (r. m.) A KÜLFÖLDIEK JELENTKEZÉSI KÖTELESSÉGE Az idegenek között sokan elfelejtkeztek arról, hogy még január hó folyamán bejelentsék a cimüket a Bevándorlási és Honositó Hivatalnál, bizonyára azért, mert nem tudták, hogy törvény kötelezi őket erre. Az elmúlt év végén a Hivatal figyelmeztetést tett közzé, hogy nem polgárok január 1. és 10. között cimüket a Bevándorlási és Honositó Hivatalnál bejelenteni kötelesek. Minden postahivatalnál beszerezhették a Form 1-53. sz. űrlapot, amelyet kitöltve a postahivatalnál kellett benyújtani. A Bevándorlási Hivatal igazgatója most azt jelenti, hogy még csak 207,771 idegen tett eleget ennek a kötelességének, a tavalyi 2,260,984-el szemben. ' Az igazgató azon a véleményen van, hogy sokan félreértették a hivatalos közleményt. Nagyon valószinü például, hogy azok, akik első papirt kértek, vagy a második papírjuk megszerzése folyamatban volt, azt hitték, hogy mentesültek a jelentkezési kötelesség alól. Mások amerikai polgárral vagy polgárnővel léptek házasságra és ezért mulasztották el a jelentkezést. Pedig mindenkinek, aki külföldön született és nincsen végleges polgárpapirja, jelentkeznie kell. A jelentkezési határidőt most kiterjesztették s mindenki büntetlenül töltheti ki a fent jelzett jelentkezési kártyát, amelyet a postahivatalnál kaphat, ha ezt a következő címre küldi el: The Commissioner of Immigration and Naturalization, Washington, D. C. A késedelem miatt semmiféle hátrányban sem lesz része. Aki azonban a jelentkezést most is elmulasztja, büntetés alá esik. Ha a postahivatal kifogyott volna a kártyákból, kérhetünk ilyet postán a következő cimtől: Common Council for American Unity, 20 West 40 Street, New York 18, N. Y. Levelezhetünk magyarul is.
