Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-03-01 / 3. szám
2 TESTVÉRISÉG W MOST SZÁZ ÉVE 1851 ÁPRILIS 1850 április 2-án James Gordon Bennett lapjában, a New York Héráidban hosszabb vezércikk jelent meg, amely a legmelegebben helyesli az amerikai kormány közbenjárását Kossuth és társai kiszabadulásáért. Kifejezést ad annak a reményének is, hogy a magyarok átjönnek az Egyesült Államokba és magukat a csillagsávos lobogó védelme alá helyezik. A cikk azért érdekes, mert később, amikor Kossuth már az Egyesült Államokban volt, Bennett ellene fordult, valószínűleg azért, mert Kossuth Amerika fegyveres beavatkozását kérte az európai ügyekbe. Philadelphiában már volt akkor egypár újonnan érkezett menekült magyar, akiknek segélyezésére a Chestnut Streeten levő színház jótékony előadást rendezett. A mi new yorki színházaink nem tehetnék meg ugyanezt? — kérdezi Bennett. Ugyancsak április 2-án fogadta el a szenátus véglegesen a magyarok áthozatalára vonatkozó javaslatot. Kossuth erről rövidesen értesült, a közbeeső napok azonban az osztrák kémek számára gyanúsak lehettek, mert azt jelentették Bécsbe, hogy Kossuth “szökni készül” Kutahiából. A kémek április 6-i jelentése nem kisebb hírrel szolgál, mint azzal, hogy görög banditák fel akarják gyújtani az egész Kutahiát, hogy Kossuth a nagy tűzben elmenekülhessen. Az őrizet azonban kifogástalan: Kossuthék legfőbb őre, Szulejmán pasa havi 200 aranyfrankot kap titokban az osztrákoktól, hogy senki se szökhessék meg. Maga dicsekszik, hogy ha valaki szökni próbál, 1500 török piasztert kap, aki elfogja. New Yorkban megkezdődik a Kossuth láz. Április közepén a Warnock cég, (Irving House, Broadway), már hirdeti, hogy kaphatók a Kossuth kalapok. Az üzlet fel van készülve, hogy a kalapok iránti folyton növekvő keresletet teljes mértékben kielégítse. Dr. Taylor terjedelmes előadást tart a magyar szabadságharcról, nagvszámu hallgatóság előtt. Ebben a hónapban érkezik Bécsbe egv 25 éves amerikai fiatalember, Charles Loring Brace, hogy onnan átmenjen Magyarországba, amelvnek hősies küzdelmét csodálta s amelynek népét meg akarta ismerni az elnyomatásban. El is jutott a magvar földre, több városban uj barátokat szerzett, de már májusban elfogták Nagyváradon és vagy öt hétig fogva tartották, mig McCurdy bécsi ügyvivő erélyes közbenjárására kiszabadult. Tapasztalatairól terjedelmes könyvet irt “Hungary in 1851” címmel. Hazájába visz- szatérve, a gyermekvédelem egyik legkiválóbb szószólója lett. “Vidám napra virradtunk” — jegyzi be naplójába a fiatal László Károly 1851 ápr. 21-én: a magyarok megtudják, hogy Amerikába szállításuk ügye most már elintéződött: az Egyesült Államok külön hadihajót küld értük. Kossuth azt is közölte velők, hogy a “Mississippi” fregatt már el is indult s már május végén felszállhatnak rá, ha a szultán is elengedi őket. írásban kellett nyilatkozniok, hogv elfogadják az amerikai ajánlatot. Másnap gyülésezni jöttek össze a magyarok és Kossuth is megjelent köztük, aki elmondta, hogy semmi szin alatt sem marad tovább Kutahiában, ha pedig erővel ott tartják, “kész bármi botrányt elkövetni.” Ezt be is jelentette úgy a török kormánynak, mint a követségeknek. Kossuthnak nem tetszett a nyilatkozatnak az a része, amely azt igérteti meg a magyarokkal, hogy Amerikába akarnak “kivándorolni”, ami szerinte azt is jelenthette, hogy ezzel végleges amerikai letelepedésre köteleznék magukat, úgy hogy ha esetleg későbben megjelennének valamelyik európai kikötőben, ott a bebocsáttatást megtagadhatnák tőlük azon a címen, hogy visszatérés nélküli amerikai kivándorlásra voltak elkötelezve. Ezért Kossuth kérte társait, hogy tekintsenek el attól, hogy a nyilatkozatot aláírja. Nem tehet róla, de ő igy értelmezi azt, viszont azt sem akarja, hogy az Egyesült Államok szívességét visszautasítással köszönje meg. O már irt az amerikai követnek, hogy társaival akar maradni, mert mindenáron szabadulni akar s kéri a követet (George P. Marsh), hogy minél előbb vitesse el őket a hadihajóval. A hangulat már külömben is igen megromlott a magyarok és lengyelek között. Minden nap elteltével idegesebb lett mindenki. A sokszínű Szulejmán pasával is jóllaktak. A törökök már attól féltek, hogy tettlegesség lesz a dologból. Perczel Móric megkorbácsolt egy török lovas közembert, mert az annyira nyomában járt egy kilovagló lengyelnek, hogy ló lovat ért. A nyugalmat nagy nehezen lehetett csak helyreállítani. Vasváry Ödön I m J * d * d d R i , i w, \ J * d * d ü i d d
