Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1951-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG ö KARÁCSONYI IMA A Voice of America közvetítésével ka­rácsonyi istentiszteleti szolgálatot nyújtott Egyesületünk tisztikara. Az istentisztelet anyagából itt közöljük Dr. Újlaki Ferenc elnök imádságát: Édes Atyám! Csodálva, imádva tekintek kegyelmednek tengerébe és hálás szivvel köszönöm meg kará­csony üzenetét. Megszakasztottad egeidet és alá- szállottál a földre. Isten megje'lent testben és lakozott közöttünk. Megbiztattál: noha én sze­gény és nyomorult vagyok, a felséges Isten gon­dol reám... törődik velem... szeret engem... úgy szeret, hogy egyszülött Fiát adta érettem... Angyalod által üzented: ne féljetek... született néktek Megtartó, ki az Ur Jézus... Ne félj: enyém vagy, megváltottalak, szeretlek ... Édes Atyám! mélységes alázattal könyör- gök: mutasd meg irántunk régi kedvedet. Uram! ma ismét sötétség, szorongatás, nyomorúság, bűn van... az egész világ sóvárogva nyög és békes­ségre, jóakaratra, Te reád vár. Néki nem volt helye a vendégfogadó házban... ma millió gyer­meked hontalan... és azt sóhajtja: “nincs senki aki mondaná... szeretlek gyermekem... puszta a ház... hideg szobám ... nem fütenek nekem ... Az egész világ nyög és sóvárogva vár... Óh, vajha megszakasztanád egeidet és alászállanál... Jöjj, Uram, mint az első karácsonykor jöt­tél... vezess ki a sötétségből... szólj ... biztató- lag: ne féljetek ... született néktek Megtartó ... bús szív ... ne sirj .. . szeret az Ur ... Hozz szi­vünkbe békességet... jóakaratot... hogy legyen feledve .. megbocsátva... minden, amit ki vét­kezett ... ne éljen bennünk semmi érzés... csu­pán csak egy a szeretet... megbocsátó... jóin­dulatú szeretet éljen szivünkben ... nemzetek ... országok között... Hozd el Uram a nagy kará­csonyt, Ígéreted beteljesedését... és az Isten városa leszállt e földre... Isten az emberekkel lakozik ... és nem lesz többet fájdalom ... jajj... halál... nyomorúság ... az Isten maga töröl el minden könnyet... Hozd el, Uram, a mi éle­tünkbe, időnket hozzad el, hogy dicsőség legyen Te neked, békesség e földön és az emberekben jóakarat! Azért jöttél, hogy a szegényeknek örömhirt, a betegeknek gyógyulást, a sérelmes, összetört sziveknek megújulást, a foglyoknak szabadulást adj. Add meg ezt minékünk és adj mindnyájunk­nak, az egész világnak, békességes, idvességes karácsonyt... Jézusért kérünk, Ámen. FIGYELEM, CHICAGO, 84. OSZTÁLYI “Szeretettel értesítjük a chicagói 84-ik osz­tály tagjait, hogy 1952. január 1-től kezdve Német János testvérünket bíztuk meg úgy az osztály ügykezelésével, mint a pénztári ügyek intézésével.” Borshy K. György, titkár Dr. MELEGH GYULA Ahogy az ember lefelé kezd menni az élet lejtőjén, a régi jóbarátok elvesztése a legnehe­zebb dolog. Melegh Gyula barátom sokkal ha­marább ment el, mint gondoltuk. Senkisem sej­tette, hogy szervezetét halálos baj támadta meg, ő maga sem. Pár évvel ezelőtt a vállizmaival volt baj, de amikor panaszkodott, hogy nem tudja a kezét a zsebébe tenni, “szellemesen” megjegyeztem, hogy ha csak ennyi baj van, nem aggódnék fölötte, mert mi a különbség? Szelíd, szives ember volt és megértette a célzást, mert hiszen ő maga tudta legjobban, hogy majdnem 40 esztendei amerikai élet és munka után a saját zsebébe nyúlkálás valóban a legfölöslegesebb dolog volt: nem volt ott sem­mi abból, amit prédikációs nyelven a világ ja­vainak nevezünk. Ebből a szempontból is igazi kálvinista pap volt és az az igazság, hogy talán sohasem találkoztam az életben emberrel, akit annyira nem érdekelt az anyagi boldogulás, a pénzhajsza problémája, mint őt. Sohasem volt és sohasem akart más lenni, mint pap s ha egy- szer-másszor lapot is szerkesztett, az mindig egy­házi kiadvány volt. Sokat irt, alaposan és oko­san, de nem emlékszem rá, hogy bármikor is más területre kalandozott volna. Nem érdekelte a politika sem, mert mindig az volt egyik alap- elve, hogy neveljen az állam az egyházak segít­ségével minél több becsületes, vallásos embert és akkor a politikájával sem lesz baj. Ez nem jelenti az, hogy szülőföldjének, vagy uj hazájának ügyei nem érdekelték. Trianon az ő lelkén is gyógyíthatatlan sebet ejtett, egyéni szempontból azért, mert örökre elvágta a lehe­tőségét attól, hogy visszamehessen Magyaror­szágba, ahová mindig vágyott. McKeesporti lel­kész korában évekig szomszédok voltunk és sok­szor ültünk órákig intim beszélgetésben, amikor alkalmam nyílt az egyébként zárkózott ember leikébe bepillantani. Megtudtam, hogy bár sze­rette ezt az országot, de soha ideszokni nem tu­dott és szűk családi körén túl soha igazán bol­dog nem volt. Nem egyszer mondta:

Next

/
Thumbnails
Contents