Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-12-01 / 12. szám
4 TESTVÉRISÉG törvények által kormányzott uj hazánkban ma is úgy van minden karácsony ünnepén, hogy akiknek nincs, azokat felruházzák, asztalt terítenek a küszöbön talált kosarakból otthonaikban. Ennek a nemzetnek még a hitetlen polgáraiban is ilyenkor, karácsony táján az embertársaik iránt a szeretet meglakja szivöket és az inságbe jutottak részére adakozásra készteti őket. Ebben a hazában a Megtartó születésekor a “mennyei seregek sokasága” által hirdetett Ige: “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jó akarat!” — az emberek szivében élő erő, cselekvő hatalom, a Jézus által hozott Szeretet jelenti még az ellenségek részére is. ❖ Mig mi amerikai magyarok az első világháború lezajlása után a második világháború fegyverszünete és békekötései ideje alatt a mai napig karácsonytól karácsonyig Ínséges és bőséget adó esztendőkben egyformán ellátva se éhséget nem értünk meg, se ruhátlanná nem lettünk, se otthonainkból ki nem telepítettek, addig hogy mi történt azzal a nemzettel, melyből ide származtunk, hadd beszélje el a sok közül ez a levél, melyet 1951 szeptember 12-én írtak s az advent első hetében érkezett Egyesületünkhöz. * Szeretett testvéreink! Alulírottak ez év junius havában volt budapesti otthonunkból ki lettünk telepítve. Közülünk többnek volt nyugdijukat már régebben megvonták, volt állásainkat, keresetünket, ingóságaink nagy részét kitelepítésünk folytán elvesztettük. Idősebb korban vagyunk, közülünk többen gyengélkedők, munkaképtelenek. Néhányan a- meddig bírtuk, mint egyetlen lehetőség, mező- gazdasági munkát végeztünk. Most jön az ősz, a tél és mi nem tudjuk miből fogunk itt vidéken kényszer lakhelyünkön megélni. Sem élelemre valónk, sem kellő ruházatunk, sem tüzelőnk. Mégis úgy érezzük az isteni Gondviselés, a testvéri szeretet nem fog elhagyni bennünket. Az önök remélt közbenjárásával fordulok bizalommal és keresztyéni szeretettel amerikai magyar protestáns testvéreinkhez, hogy segitő kezüket felénk nyújtsák. Tiszteletteljes kérésünk az, hogy családunk tagjait egyénileg támogatni szíveskedjenek, a családtagok számának megfelelő havi szeretetcsomag küldeményekkel. Ez volna az a segítség, mely kitelepitésünket lehetővé, valamennyire elviselhetővé tenné. Előre is hálás szívvel mondunk köszönetét kérésünk meghallgatásáért azon reményben, hogy keresztvén testvéreink nem veszik szerénytelenségnek kényszerhelyzetünkben intézett kérésünket. A jó Istenben vetett bizalommal testvéri együttérzéssel kérjük Isten áldását mindnyájukra és küldjük szeretetteljes és hálás szívvel üdvözleteinket. Kelt X.. .Y... helységben, (ahová kitelepítették őket.) Hét családfő aláírása, kik 17 személyből állnak. A 17 személy kor és névszerint fel van sorolva. A 17 személy közül a legidősebb 82 éves és a legkisebb 8 éves. Családok szerint az utca és házszám is meg van Írva. * A levélben elpanaszolt kéréshez csak épen annyit fűzhetünk hozzá fájó érzéssel, hogy Egyesületünk az adventi hetekben és ez évben negyvennyolc címre küldött szeretetcsomagot, ötvenkilenc személy számára gyógyszert, három személy számára $90.00 készpénz segélyt. Közülünk pedig kinek hogyan telt, úgy járult hozzá a $859.99 értékben kifizetett szeretetadományok elküldéséhez. * Az olvasóhoz az a kérésem, hogy ne fáradjon bele a levélnek az elolvasásába és ne irtózzék attól, hogy származásunk nemzetéből évek óta panasszal telt kérő levelek érkeznek, mert szegényeknek még ez is tiltva van, hogy kérjenek s félnek kérni, de a tilalomnál és félelemnél hatalmasabb erő az éhség és a megfagyástól való borzalom. Akinek közülünk van annyi, hogy egy $7.50 értékű szeretetcsomagot a 7 család valamelyikének el tudna küldeni, az ne sajnáljon pár sorban arról értesíteni és én azonnal elküldöm a címet és azt is hogy a megrendelést kinn keresztül intézze el. * Egyesüületünk tagjainak, az egész amerikai magyarságnak áldott ünneplést, uj esztendejét otthonaikban töltse be a Megtartó által hozott Szeretet és “az emberekhez jó akarat”. Király Imre---------------------------A BOLDOGSÁG ALÁZATA Mennyien küldik felém a partról az evezőt, hadd érezzem az út biztonságát, a habok sem bántanak, áldom a vizet, a mély vonzalmút. És áldom Istent, aki kedvemre ember-szivekből szeretetet küld. Viszen a csónak, követi a célt, s a múló idők tája nem szürkült. És intenek, kik nem is ismernek, a messzi álma többé nem lidérc. Lelkemben könny az alázat szeme, lemossa jajjom s mindazt, ami férc. Reményi József '
