Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 13 halála előtt hagyja el az Otthont a szükséges levonásokkal visszafizetendők) 9,611.90 centet, vagyis az évi bevételnek 12 százalékát vettük be. Említésre méltó tétel azután az, hogy gazdaságunkból, ahonnan élelmicikkeink legnagyobb részét az elmúlt évben is kivettük, fölösleges, vagy időnként értékesíthető termékeinkből 3,769.30 centet vettünk be, bevételünknek 4 és Vz százalékát. Végül, sok gonddal, munkával és felelőséggel szerkesztett Naptárunk példányai és hirdetései 4,259.95 centet, vagyis bevételünk 5 és Yz százalékát hozták. A felsorolt forrásokból befolyt egész évi tiszta bevétel 1950-ben 79,707.29, az előző év át- hozatával együtt 83,589.78 volt. Áldott valóság ez, a segitő szeretetnek cselekedetek által való igazolása, amiért legyen hála a mi gondviselő Istenünknek! Nevelés, Gondviselés, Élet. Az “egymás terhét hordozzátok” krisztusi elv alapján nekünk juttatott erkölcsi és anyagi javakból és ennek a szeretetnek a jegyében, az elmúlt évben a GYERMEK-OTTHONUNKBAN gondviseltünk összesen 37 gyermeket, 23 fiút és 14 leányt, vallásra nézve 33 reformátust, 2 lutheránust, 2 római kathólikust. Évközben kiengedtünk 4 gyermeket: Szabad Róbertét, aki 16 évi nevelés és a High School elvégzése után katonai (marine) szolgálatra ment és ma is hazáját szolgálja. Wilson Róbertét, aki 10 évi nevelés után nagyszüleihez költözött. Séga Dorothyt, akinek 4 évi nevelés és a High School elvégzése után Pittsbuíghban a Bell Telephone Co.-nál eszközöltünk ki irodai állást és megélhetést. Balázs Károlyt, akit édes anyja vett magához 4 évi nevelésünk után. Évközben felvettünk 10 gyermeket (köztük 8 DP-t, akikkel DP neveltjeink száma 18-ra emelkedett.) Gyermekeink száma 1950 december 31-én igy összesen 34 maradt, 19 fiú, 15 leány, akik közül 4 High Schoolba, 30 pedig az elemi iskolába járt. AZ ÖREGEK OTTHONÁBAN 1950-ben gondviselést nyert összesen 45 öreg testvérünk, 18 nő és 27 férfi. Vallásra nézve 35 református. 8 római kathólikus, 1 kör. kath., 1 baptista. Évközben kimentek és újra saját háztartást kezdtek Szabó Sándor és neje, Windber, Pa. Meghaltak az év folyamán: Nagy Balázs 71 éves korában, aki 8 évig volt Otthonunk lakója. Nt. Kovács Endre 89 éves korában, 3 évi gondviselésünk után. Olajos Károly 77 éves korában, aki 20 évig volt az Otthon lakója. Halottaink közé számitjuk még Nt. Dr. Ka- lassay Sándor első árvaatyát és aggmenházi felügyelőt, akit, mint nagycsaládunk többi elhunyt tagjait, Otthonunk templomából és a ligonieri temetőben temettünk. Az első árvaatya munkás életéért, az árvák és öregek gondviselésénél végzett áldásos működéséért hálát adunk Istennek és emlékének a többiekkel együtt ezúton is kegyelettel adózunk. Emlékük legyen áldott, pihenésük csendes! Az év folyamán a kimentek és elhunytak helyére felvettünk 5 öreget, köztük 2 DP-t, akikkel az év végén a lakók száma 40 maradt, a teljes létszám pedig: gyermekek 35, öregek 40. Ösz- szesen 75 lakó. Arról, hogy gyermekeink és öregeink élete, nevelése és gondviselése, Otthonunk működése milyen volt, évközi jelentéseimben a Felügyelő Bizottságnak, mint munkánkat ellenőrző és segitő szervnek többször és részletesen beszámoltam. A Felügyelő Bizottság mellett gyermek és öreggondozásunkat az állami hivatalos vizsgálók is rendesen ellenőrizték, dicsérettel helyben hagyták s működési engedélyünket ezeknek alapján ez évre is megkaptuk. Összefoglalóan, nagycsaládunk nevelése, gondviselése és életéről azt jelenthetem, hogy úgy a gyermekek, mint az öregek, adott körülményeink között megfelelő gondviselésben részesültek, elég kényelemben éltek. Azt amit Otthonunk és vezetői adni tudtak, azt a legnagyobb szeretettel és “az egymás terhét hordozzátok” krisztusi elv alapján meg is adták gyermekeknek és öregeknek, árvának, otthontalannak és DP-nek egyaránt és pedig nemcsak mindennapi kenyeret, nyugodalmas otthont, hanem lelki gondozást is. Testi gondviselésüknél, magyaros, tápláló élelmezést, szükséges ruházatot, szükség esetén orvosi kezelést, az utóbbi évben állandó ápolónői gondozást, a gyermekeknél egy DP tanítónő személyében, akit az ápolónővel együtt hozattunk ki és alkalmaztunk, gyermekfelügyelői és tanítónői nevelést. Lelki tápláltatásukat és gondviselésüket a reggeli és esti áhitatok, templomi Istentiszteletek, gyermekeknél ezenkívül a magunk vallásos nevelése mellett az angol Presbyterian Egyház vasárnapi iskolai vallásos nevelése képezték. Gyermekeink között sem rossz magaviseletü, sem rossz tanuló, sem elégedetlen gyermek nem volt. Amerikai magyar református nevelésünk, a tanítónő által nyújtott segítséggel és magyar pedagógiával párosulva, még szebb, boldogabb és meghittebb családi életet teremtett a Gyermekotthonban. Erre volna szükség az Öregek Otthonában is, ahol mindig akadnak elégedetlen, nyugtalan és önmagukkal is meghasonlott öregek, akik elesettségükben sem tudják mindig méltányolni az Otthonban feléjük nyújtott se- gitőkéz simogatását és a kívülről jövő áldozatkész lelkek szeretetét. Az öregek közötti sokszor házi rendet és békességet rontó nyugtalanságot és elégedetlenséget bizonyára fokozza az az utóbbi években mindig jobban megmutatkozó tény, hogy öregeink felett gyorsan repülnek az
