Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-03-01 / 3. szám
6 TESTVÉRISÉG “The American Slav Congress is a Moscow inspired and directed federation of Communist-dominated organizations seeking by methods of propaganda and pressure to subvert the 10,000,000 people in this country of Slavic birth or descent. By means of a nationalist appeal it strives to enlist our Slavic population in behalf of Russia’s ambitious designs for world empire, and simultaneously to incite American Slavs against the land of their adoption... Communist leaders abroad and in the United States, have openly declared that, in event of war, aid must be given to the Red Army.”8) Pan-Slavism has been a destructive historical force ever since its inception. Objective history will lay the blame both for World War I and World War II at its door.8 9> Responsibility for robbing mankind of a real peace also rests with it and its adherents, and only God knows whether their war guilt or their peace guilt is the greater. Destructive as it had been in its original state, threat is a thousand times graver since it has made open godlessness its primary distinctive mark. Faced by such a threat, Christians conscious of their God-given destiny, dare not waver in taking sides. Christianity, unless prepared to accept certain defeat, must grid itself to a holy crusade, resolved to fight it to the finish. Fight it with inplacable intolerance and unyielding fortitude, being in dead earnest in our convection that it is a fight which shall not be lost, because if we lose it, we shall fight no more. When I look at the post-war map of Europe, the mute symbol of wantonly dismembered states, cruelly mutilated nations, hopelessly disrupted families, and the flood of miseries driving untold millions to doom, a sense of frustration bordering on despair fills my heart. Pan-Slavism did it! And I pray to God that future generations of this beloved land may be spared the fate of seeing one day their land so dismembered, their nation so mutilated, their homes so disrupted, and their happiness so drowned in a sea of despair. American democracy, perhaps the last hope of enlightened humanity, and American Christianity, the torchbearer of that hope, are facing today a fiery trial the like of which they have never faced before. Our vast material wealth, our unparalleled technical advance, our splendid manpower, are the wonder of the world. But victory doies not rest with these alone. Victory rests with a rock-like mountain-moving faith, the real presence of Christ Himself within us. It is those possessing such faith to whom He promised: Be of good cheer, I have over-come the world! 8) Report on the American Slav Congress, Committee on Un-American Activities, Washinton, D. C., 1949, June 26, pp.l, 2. 9) For the treatment of Pan-Slav war guilt the reader is referred to Professor Harry Elmer Barnes’s work, The Genesis of the World War, New York: Alfred A. Knopf, 1926, and the additional books listed in Professor Barnes’ work. AZ ARADI 13 VÉRTANÚ Irta: Vasváry Ödön 13. LÁZÁR VILMOS (1815—1849) Az egyetlen az aradi vértanuk között, akinek nem volt tábornoki rangja. Ezredes volt, ami azonban a 34 éves fiatalembernél annak a bizonysága lehetett, hogy mint katona, bőven kitüntette magát a szabadságharcban és gyorsan emelkedett. Nagybecskereken született 1815- ben, ő is hivatásos katona volt kora fiatalsága óta, mint vértanutársai legtöbbje. Nemsokkal 1848 előtt azonban otthagyta a katonai pályát, azzal, hogy véglegesen a magánéletbe vonul vissza. Egy háromgyermekes özvegyasszonyt vett feleségül és Zemplén megyében gazdálkodott. Mikor a magyar haza fegyverbe szólította fiait, a hivó szónak ő sem állhatott ellen. Az ujoncozó bizottság elnöke lett Ungvárott, majd dandárparancsnoksággal tüntették ki, akinek ezredéivel Zemplén, Ung és Bereg megyéket kellett egyszállva tartni. Ezeknek az ezredeknek azonban sohasem volt alkalma a harcolásra, mert mire harcképes állapotba kerültek, az oroszok már ott voltak, még pedig olyan óriási túlerővel, hogy az erős szembeszállás öngyilkosság lett volt. Az egész Felvidéken mindössze 17 ezer magyar katona állott, azok is meg lehetősen szétszórva, mig az oroszoknak ott legalább 135 ezer sikerült összevonniok. A magyar ezredek tehát alig tehettek egyebet, mint azt, hogy tőlük telhetőleg akadályozták az orosz előnyomulást, folytonos hátrálás, közben. Lázár Vilmos később résztvett a szomorú kimenetelű temesvári csatában, amely azután meg is pecsételte az egész szabadságharc sorsát. Mint ezredes, vert seregének 3,000 emberével Lúgosra vonult vissza. Lázár katonái nem mentek Világos alá a fegyvert letenni, Világos után azonban hat nappal ők is kénytelenek voltak megadni magukat az oroszoknak.
