Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1950-03-01 / 3. szám

TESTVÉRISÉG 7 AZ ELNÖK ÜZENI A REMÉNYT SOHASE ADJUK FEL A Nagyhéten lélekben ott vagyunk Megváltónkkal. A Felső Házban a szent asztalnál, a Gecsemáné kertben vércseppel verejtékezve. Látjuk megaláztatni, arcul ve­retni, megostoroztatni, tövissel koronáztatni. Vele visz- szük a keresztet a Fájdalmak Utján. A Golgotán ott állunk a kereszt alatt, halljuk a keresztről elhangzott szavait s látjuk, amint “kibocsátó lelkét, lehajtó fejét és meghala.” Lelkünkre ereszkedik Nagypéntek sötétsége, fájdal­ma. Mindennek vége. Lélekben ott járok Egyesületünk nagy családja csa­ládtagjainak otthonában. Ott vagyok azoknál, kik keresz­tet hordoznak, szivüket fájdalom, bánat, testüket beteg­ség járja át. Ott vagyok azoknál, kiknek otthonából hiányzik valaki, akit szerettünk. Az elmúlt évben 185 családtagunkat hivott haza az Ur. Ott vagyok azoknál, kik úgy érzik, hogy mindennek vége. Lelkűket beborítja a bánat, reménytelenség sötét felhője. Nagyhéten, Husvétkor hozzátok jövök én, a családfő, szenvedő, kereszthordozó társatok és azt mondom: ne adjátok fel a reményt! Sohase adjátok fel! Nem volt mindennek vége Nagypénteken. Eloszlott a felhő, kira­gyogott a nap! A kereszt után korona, Nagypéntek után Husvét, a halál után élet, győzelem jött. Jön ma is. A reményt sohase adjuk fel, mert van Istenünk, ki azt üzeni: “Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, higyjetek.... bízzatok.... én győztem!” Ezzel a hittel és reménységgel kívánom: adjon Is­ten Egyesületünk nagy családjának, minden testvérünk­nek, békességes, győzelmes hittel telt ünneplést! A reményt sohase adjuk fel! TEGYÜK MEG AZT, AMIT MINDENKI MEGTEHET Elmúlt március 15. Lezajlottak a hazafias ünnepé­lyek. A szabadságot, mint egy gyönyörű virágot, oda­tettük a vázába. Gyönyörködtünk benne, szavaltunk, be­szédet tartottunk, énekeltünk róla, lelkesedtünk. És az­tán.... És aztán, minden marad a régiben. Cselekedetbe nem megy át lelkesedésünk. Igaz hogy nem tehetjük meg, hogy szabadságot ad­junk szülőhazánknak, szabadságot minden magyarnak. De egyet megtehetünk. Megteheti mindenki. Megtehetjük azt, hogy szabadságot adunk egy magyarnak! Megtehe­ted az által, hogy legalább egy magyar előtt megnyitod a szabadság, testvériség földjére vezető ajtót. Assuranee- el lehetőséget adsz egy magyar testvérnek arra, hogy az Egyesült Államokba, a mi hazánkba, jöhessen. Kossuth Lajos, március 15 leikétől vezéreltetve, te­gyük meg azt, amit mindenki megtehet: egy embernek adjunk szabadságot! Szívesen segít ebben az Amerikai Magyar Szövetség, írj még ma. Cim: Stephen Balogh, Am. Hung. Federa­tion, 1624 Eye Str., N. W. Washington 6, D. C. MEGHATÓ SEGITÖSZERETET Szivreható levelet hozott a posta. Wheatlan, Pa.-ból, özv. Gergelyné, irta: “olvasom a Testvériség lapból, hogy Bibliát, zsoltá- roskönyvet kérnek a mi testvéreink, kik hontalanságban élnek. Tehát én, a mai szent napon, önökhöz- küldtem egy kis csomagot. Bibliák, énekeskönyvek vannak benne. Nagy örömöm lenne, ha érdemes lenne továbbítani azok­nak a szerencsétleneknek, hogy soha, soha ne felejtsék szép nyelvünket, hitünket.... Nekem megmaradt még az Édesanyám Bibliája. És van angolba is, a családért vettem, az unokákért. Es- ténkint én olvasok unokáimnak magyarul a Bibliából. Azután azt mondom: te pedig olvasd fel nekem angolul.... Hát úgy jön ki angolul is. Akik küldhetnek, miért nem küldenek? mért várják a könyörgést. Nekem fáj, ha rajtam állna, megváltanám őket. Mert én érzem, tudom mi a szenvedés, nélkülözés. Szalmatüznél sütött, főzött az édesanyám, ki 17 évig volt özvegy. Áldott a szalma kunyhók szülötte, mert Krisztusunk is ott született.... Ezek után kívánok az elnök urnák a 60-ik évhez sok örömet.... Isten legyen ott mindnyájukkal, velem is. Özv. Gergelyné....” A küldött könyveket megkaptuk, megnedvesedett szemmel nézegettük és hálás szívvel gondolunk arra, kinek segítő szeretettel telt szive, áldást nyújtó lelke van. Áldja meg érte az Isten és példája buzdítson má­sokat is. Segítsetek, hogy mi is segíthessünk, hitet, remény­séget nyújthassunk. "ISTEN ITT VAN AZ ÖSSZETÖRT VILÁGBAN." Egyesületünk családjának tagjait arra kértük és eb­ben az évben is kérjük, hogy legalább 25 centet adja­nak Egyesületünk segélyalapjára. Sokan teljesítették a kérést. Ezer dolláron felül jött be, a múlt évben, erre a célra. Akik megadták a 25 centet, nem lettek szegényeb­bek. De boldogok és örvendezők lettek azok, akikhez eljutott a 25 centekből nyújtott segítség. Testvérem! a te 25 cented eljutott Sajóhidvégre is. Hogy mit tett ott? Itt van. Olvasd el: “A Református Egyesület adományát, az orvosságot, megkaptam.... Én nem is tudom kellő szavakkal megkö­szönni, hiszen én, mint egyszerű, szegény beteg leány, csak hálás könnyeimmel tudom kifejezni szivem érzését. Most már tudom, hogy a szeretet a legnagyobb és tu­dom, hogy ISTEN ITT VAN EBBEN AZ ÖSSZETÖRT VILÁGBAN. Az orvosságnak érzem gyógyító hatását. Hálásan köszönöm, hogy egy beteg magyar leányon se­gítettek, aki nem szűnik meg imádkozni azokért, akik jót tettek vele.... Alázatos hivök Csege Erzsébet sajó- hidvégi lakos....” Mit tehet a te 25 cented? Testi-lelki gyógyulást vi­het sokak életébe. Megéreztetheti azt, hogy Isten itt van ebben az összetört világban. Akarsz-é ilyen örömszerző lenni? Ha igen, akkor az osztály ügykezelőjénél fizess be legalább 25 centet segélyalapunkra. DEMKÓ NÉNI HAZAMENT A mai napon kibocsátott, egyesületi tagságot igazoló, okmány száma 49493 volt. Negyvenkilencezer négyszáz kilencvenharmadik okmány! Clevelandban, a 2-ik számú osztálynál, az örök ha­zába ment özv. Demkó Istvánné egyesületi tagunk, kinek tagsági okmányán 275 sorszám van. 275 sorszámtól 49493-ig hosszú volt az ut. Csaknem 54 év telt el azóta. Az útra indulók közül már csak néhányan vannak életben. Ezek közül ment el Demkó néni, 87 éves korában. Három gyermeke: Mrs. M. Sugar, Mrs. M. Knapil, Mrs. Margaret Knapil. Legyenek áldottak, kiknek látomásuk volt, kik Re­formátus Egyesületünk megindulásánál a zászló alá ál­lottak. Legyenek áldottak, kik az ősöktől kapott örök­séget, Egyesületünket, megőrzik, még nagyobbá teszik. Dr. Újlaki Ferenc BÁNATOS SZÍVVEL jelentem, hogy néhai jó feleségem után járó bizto­sítási összeget egy pár nap alatt pontosan megkaptam. Isten áldását kérem a Református Egyesületre s annak vezetőire. Külön nagy hálával köszönöm meg azt a pár résztvevő sort, amit Elnök ur irt s amit mélyen a szi­vembe vések. Isten áldja meg érte. Garfield, N. J. Miklós András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents