Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-03-01 / 3. szám
2 TESTVÉRISÉG MOST SZÁZ ÉVE 1850 Március. Kossuth és kísérete 1850 február 25-én érkezett a kisázsiai partokon levő Brusszába és ott maradt egész márciusban. Az időt úgyszólván szakadatlan levélirással töltötte. Itt már sokkal jobb dolguk volt a magyaroknak, mint a nyomorúságos Widdinben és Sumlában. Többnyire jómódú görögök házaiban szállásolták el őket, ahol kitűnő ellátásban volt részük. Később a magyarok napi húsz piasztert kaptak étkezésre, ami bőségesen elég volt. Pár hét múlva Kossuth szakácsa Mertai Károly meghalt s helyét Németh József volt százados vette át, aki később Kossuthtal jött át az Egyesült Államokba, ahol Ács Gedeon református lelkésztől megtanulta a fa-faragást. A polgárháború alatt az egyik missourii ezred ezredese lett. A főzést azért kellett teljesen megbízható emberre bízni, mert az osztrákok kémei ott is ott voltak s állandóan keringett a hir, hogy Kossuthot meg akarják mérgezni. Kossuth változatlanul bízott benne, hogy sorsuk hamarosan jobbra fordul. Magát még mindig Magyarország jogszerű kormányzójának tartva, az Egyesült Államokhoz követté nevezte ki a már akkor itt élő Ujházy László volt sárosi főispánt. Ugyancsak itt, Brusszában szerkesztette meg azt a hatalmas memorandumot, amelyet az Egyesült Államok népéhez irt s amely angol fordításban minden valamire való amerikai újságban megjelent. Egyik levelében, amelyet április 2-án irt, valószínűleg Lewis Cass mi- chigani szenátorhoz, azt a kijelentést tette, hogy Amerikában még mint napszámos is boldogabb lenne, mint a török nagyvezér — vagy legalább is büszkébb. “Hazám mellett Amerika az egyetlen hatalom a világon, amelyhez szivem minden érzésével ragaszkodom!” — írja ebben a levélben. Brusszai tartózkodásának idejéből maradt. fönn az ottani angol konzulnak egy érdekes jelentése, amelyet Kossuthról és társairól küldött Londonba. Kossuthnak nem volt szabad látogatást tenni az angol és francia konzulnál, de ezek bármikor meglátogathatták őt. Az angol konzul jelentése igen jó ítélőképességről tesz bizonyságot. Kossuthtot a valósághoz híven írja le. Elmondja róla, hogy nagy intelligenciájú, ötletes, szellemileg kimagasló férfi, kiváló jellem, akinek épen ezért megvan a hibája, hogy túlságosan jóhiszemű. Óriási nyelvtudása és szónoki képessége van, látóköre hatalmas, diplomáciai érzéke kitűnő, mindenben mérséklet jellemzi. Béke és embersze- retete büszkévé teszi arra, hogy soha semmi jogfosztást nem követett el és nem Ítélt halálra senkit. A magyar forradalomnak szocialista vagy anarkista jellege sohasem volt. Az angol konzul látta, hogy Kossuth előtt mint eszménykép az Egyesült Államok lebeg, pedig az angol szerint Magyarország közelebb áll az angol alkotmányos élethez. Az angol konzul tudott arról is, hogy Kossuthtot hívják Amerikába s megkérdezte a kormányzót, igaz-e, hogy hajlandó volna szavát adni, hogy mindaddig Amerikában marad, amig az osztrákok és oroszok kérésére felügyelet alatt kellene maradnia? Kossuth válasza az volt, hogy ilyen ajánlatot aligha tesznek neki, de ha tennének, sem fogadná el, mert nem tudhatja, hogy mikor s milyen gyorsan lehetne szüksége hazájának reá. Április 6-án indultak el rendeltetésük végső helyére, a jóval beljebb levő Kutahia felé, ahová hét napi utazás után értek. Batthyány Kázmér gróf kivételével, aki a városban kapott szállást, a többieket egy kitűnő karban levő kaszárnyában szállásolták el, amelyben az alezredesek és azon felüli ranggal bírók külön szobát, a többiek pedig közös termeket kaptak. A magyarok maguk főztek és a törököktől kapott havi járandóságból rendesen ki tudtak jönni, mert minden olcsó volt. Az idő meglehetősen jól telt, a magyarok még arra is gondoltak, hogy énekkart alakítsanak maguk között. Egy Némethy nevű volt honvédtiszt volt a karmester, aki négy hangú férfikart szervezett, hogy egyes ünnepies alkalmakkor és istentiszteletek alatt énekeljen. A magyarok általában szerettek énekelgetni és valamilyen összhangot produkáló csoportok mindig voltak közöttük. Ha alkalom nyílt rá, a magyar “dalkar”, mint nevezték, nem kérette magát, hanem szívesen produkálta a tudományát a törökök előtt is. Kölcsey Himnuszát már akkor is énekelték és az négy hangra 1850 újév napján hangzott el a sumlai örmény templomban, ahol először a lengyel pap misézett, utána Ács Gedeon református lelkész mondott imát és beszédet. Közben az örmény papok teljes egyházi díszben álltak az oltár két oldalán. Vasváry Ödön
