Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 7 jának üzenetét Dr. Újlaki Ferenc adta át, ő tartotta az ünnepi prédikációt is. A cantoni testvéreknek, úgy az Egyházban, mint az Egyesületben egybeszerkesztett testvéreknek, szívből gratulálunk. AZ ACÉLIPAR KÖZPONTJÁBAN, YOUNGSTOWN BAN Youngstownban két magyar református egyházunk és két egyesületi osztályunk van. Egyesületünk mindkét egyház építéséhez segédkezet nyújtott. A Független egyháznál a templomépitéshez, az Első Egyháznál az egyháztársadalmi épület átalakításához nyújtott kölcsönt, örömünkre szolgál az, hogy Isten Országa építése eszközeinek megszerzésében munkatársak lehetünk. Egyesületünk ottani két osztályában 668 tagunk van, Korán János és Nt. Marton Sándor ügykezelők vezetése mellett. Youngstownban, a Független Egyháznál, tartotta konferencáját az ohioi presbiteri körzet. Tizenöt éve munkálkodik már ez a közösség Kovács Gusztáv 17 év óta kerületi szervezőnk elnökletével. Az ő lelkes és kitartó munkálkodásának eredménye volt a presbiteri körzet áldásos tevékenysége és a youngstowni konferencia megtartása is. A konferencián 12 egyházból 146-an vettek részt, többen, mint a ligonieri országos konferencián. Isten munkatársainak boldogító, újabb látomásokat és munkakedvet adó találkozása volt ez a konferencia, melyen Egyesületünk elnöke tartott előadást. Jól esik hirt adni ezekről az életjelekről. Boldogság látni azt, öregeknek, ifjaknak boldogság, hogy a külső és belső építés örömteljesen folyik életünkben. TOVÁBB ÉPÜL A BETHLEN OTTHON A Nt. Urbán József pásztorkodása alatti Bronx, N. Y.-i egyháznál szolgált, okt. 8-án az elnök és a Bethlen Otthon igazgatója. Az itt tartott árvaházi vasárnapon jelentettük be hivatalosan azt, hogy a Bethlen Otthon kibővítésének régi terve immár a megvalósulás előtt áll, mert még októberben megkezdik az építés munkáját. Itt jelentettük be azt is, hogy az árvák között a legárvábbak, a hontalan magyar árvák közül huszonötöt befogad a Bethlen Otthon. Jézus azt mondotta: “Barátom! ülj feljebb!” Úgy érezzük, hogy nekünk, amerikai magyar reformátusoknak, is ezt mondja: “Barátom! ülj feljebb!” Feljebb, tovább az építés a testvérsegités szolgálata terén. “Kevesen voltál hü, többre bizlak ezután.” Az egészséges életben nincs megállás, vagy feljebb, vagy lefelé, vagy előre, vagy visszafelé megyünk. Áldott legyen Isten és áldottak legyenek azok a jó emberek, kik lehetővé teszik, hogy életünkben feljebb emelkedhessünk. Dr. Újlaki Ferenc Az oros^lánfejes hot “....fújja a szél, fújja, Hazafelé fújja, Szegény rongyos magyar bakák Mennek szabadságra....” Ez a világháborús bakanóta duruzsolt a fülemben 1937 nyarán. Akkor készültem én is hazafelé a külföldi diákvándorlásból. Perth amboyi derék családok nap-nap után hivtak meg bucsu- ebédre, vacsorára. Az utolsó meghívást Trencsé- nyi bácsitól kaptam, aug. 17-én. Másnap indult a hajó. Hogy mit akarok elmondani, a következő sorok árulják el'. * Trencsényi bácsi akkor 82 éves volt. Valamikor a Pennsylvania vasúttársaságnál dolgozott s egy baleset alkalmával féllábát elvesztette. Amikor befejeztük az ebédet, az öreg ember lefelé néző szemeivel kereste a szavakat és emlékeket. Ő is sárospataki. Ott volt rendőr az 1880- as években. “— Sok pernahajdert megabriko- toltam, amikor fát akartak lopni —” szálltak fel emlékei a régi diákvilágról. Bizonyitásképpen elővette hatalmas vadkörtefabotját, melynek tetején szép faragott oroszlánfej diszelgett. “—Ez volt az én fegyverem s a diákok ugyancsak tiszteltek —” tette hozzá büszkén. Nézegettem a régi emlékeket s valahogy a vakszemü oroszlán képe belevésődött emlékembe is. “— Van nekem otthon egy fiam” — folytatta — “pulya gyerek volt még amikor otthonhagytam. Küldtem neki innen tandijravalót s mikor Patakon kitanult, levettem róla kezemet. Álljon meg a saját lábán. Vagy jó 30 éve. Azóta se hallottam róla. Valaki egyszer azt mondta, hogy valahol a Tisza mellett tanitó. Ha találkoznék véle tiszte- letes ur, hát mondja meg néki, hogy élek és — tiszteltetem. ❖ Hazavitt a hajó és halványulni kezdtek az amerikai emlékek. Karácsonyra Tiszanánára kerültem legátusnak, mint segédleikész-bölcsész. Tiszáninnen eme legtávolabbi gyülekezetébe magamfajta vasutas fiák mentek legációba. Készpénzt adott az ekklézsia, nem kellett pátenst hordani. Nem is érkeztem meg, csak az ünnepi ebédre Kérészy István nagytiszteletü urékhoz. Délután már én prédikáltam. Szép érceshangu kántor vezette az énekeket orgonakisérettel.
