Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1950-09-01 / 9. szám

8 TESTVÉRISÉG MOST SZÁZ ÉVE 1850 OKTÓBER Kossuth már félesztendeje élt a kutahiai száműzetésben. Az időt igyekezett állandó munkával tölteni. Lelki nyugalma némileg helyreállt, amióta egész családja vele volt és a száműzött élet apró kellemetlenségei mellett képes volt nagyobbszabásu tervek­kel is foglalkozni. E hónapok alatt alakult ki benne a dunai nemzetek konfederációjá- nak tervezete, de ebben is vigyáz, hogy Magyarország területe meg ne csonkuljon. Magyarország teljes függetlenségének visz- szaállitása elmaradhatatlan feltétel. A terv azonban nem lesz népszerű: a magyarok borzadnak attól a gondolattól, hogy négy-öt szövetséges állammal lennének “közös” ügyeik. Emellett törökül tanul, nyelvtant szerkeszt s minden fennmaradó idejét ka­tonai tanulmányokkal tölti ki. Szeptemberben komoly lépés történt a magyaroknak Amerikába áthozatala ügyé­ben. A szenátus kinyomatni rendeli a le­velezést, amely a kérdésben a State De­partment és a török kormány között folyt. Báró Hülsemann osztrák követ tiltakozó átiratot küld az amerikai kormányhoz. A tiltakozást Webster Dániel külügyminiszter október másodikán kapja meg s mint egy barátjához akkor irt levelében mondja: “Össze fogunk kapni Ausztriával.” Október 21-i kelettel Fillmore elnök me­leghangú levelet küld Ujházy Lászlónak, annak üdvözlő soraira. A levélben, amely már Uj Budára ment, az elnök a követke­zőket irta: “Népünk őszinte rokonszenvvel tekint' az elnyomottak felé és kész arra, hogy szabaditó kezét kinyújtsa azoknak, akik szabadságukért szenvednek. Nem ké­telkedem abban, hogy a kongresszus felka­rolja azoknak a magyaroknak ügyét, akik mindenüket feláldozták a szabadságért és most idegen országok számüzöttjei.” Ebben a hónapban találkozunk először olyan hirrel, hogy valaki földet ajánl fel Kossuthnak Amerikába jövetele esetén. L. R. Breisach, ez a lelkes magyar közölte a new yorki “Tribune” napilappal, hogy egy amerikai száz aker kitűnő és értékes föl­det ajánl fel Kossuthnak New York köze­lében. Kossuth később többször kapott ha­sonló ajánlatot. Ausztria nem tudja élvezni az orosz se­gítséggel szerzett békét. Északolaszországi tartományában, Lombardiában több zászló­alj erőszakkal fogott magyar katona fellá­zad, amelyet csak embertelen szigorúsággal és vérontással sikerül elnyomni. Haynau táborszernagynak, a hiénának angliai megszégyenitése még mindig közbe­széd tárgya. Az osztrák követ megpróbálta, hogy büntetést eszközöljön ki a Barclay, Perkins and Co. sörgyár munkásai részére, akik megseprüzték és sárral dobálták meg a vén katonát, de ebből természetesen sem­mi sem lett. Ellenkezőleg: mozgalom indult meg az emberek megjutalmazására. A csap­székben, ahová Haynau menekült, valóságos népünnepeket tartottak. A dologról min­denki tudott Európában és a hazafelé utazó Haynaut az a veszedelem fenyegette, hogy Németországban is több helyen hasonló el­bánásban lesz része, _ úgy hogy rendőrökkel őriztették. A hálás bécsi kormány valahogy ellensúlyozni próbálta a megszégyenitést. Diszes fogadtatást terveztek visszajövetele- kor, katonabanda szerenáddal és beszéltek róla, hogy “érdemei” elismeréséül birodal­mi marshallá nevezik ki. Mindebből azon­ban semmi sem lett. Az Egyesült Államokban a hónap csend­ben telt el. Hullámokat csakis Jenny Lind- nek, a svéd csalogánynak szereplése keltett, aki ekkor kezdte el máig is felejthetetlen amerikai körútját. Egymásután, fáradhatat­lanul adta koncertjeit, valamennyit az el­képzelhető legnagyobb sikerrel. Művészete mellett egyénisége, tiszta nőiessége is meg- hóditotta az Egyesült Államok népét. Közben Kossuth és kutahiai magyarjai a folytonosan megújuló reménységekből él­tek, amelyek természetesen mind a mi­előbbi szabadulással voltak kapcsolatban. Kossuthhoz minden hir eljutott, tájékozva volt minden felől s ha vakmerő szökési ka­landba nem is volt hajlandó belemenni, a szabadulás gondolata őt is állandóan foglal­koztatta. A remény és csüggedés hullám­szerűen változott életükben. Most már min­dig többet néznek az Egyesült Államok felé, mert ösztönszerüleg érzik, hogy csakis a világnak ettől az egyetlen demokráciájától várhatnak igazi segítséget. Vasváry Ödön

Next

/
Thumbnails
Contents