Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 9 GRATULÁLUNK A REFORMÁTUS EGYESÜLET VEZÉRTESTÜLETÉNEK A Magyar Bányászlap írja rólunk: E lap más helyén találják olvasóink az Amerikai Magyar Református Egyesület vezértestületének gyűléséről szóló kiadványt. Abban két olyan nagy fontosságú és minden dicséretet megérdemlő határozatot találtunk, melyhez őszinte szívvel gratulálunk a Vezértestületnek. Az első: elfogadtak egy javadalmazási tervezetet, melyet a tisztikar a központi irodai személyzet és kerületi szervezők számára kidolgozott. Ez a tervezet 25 évi szolgálati időn belül határozza meg a fizetéseket a kezdő javadalmazástól az elérhető legtöbbig. Annyit jelent ez, hogy amikor valaki a Református Egyesület szolgálatába lép, előre tudja, hogy ha becsületesen, jól végzi munkáját milyen előmenetelre számíthat, mikor mennyivel emelkedik a fizetése — anélkül, hogy ezért az alkalmazottaknak udvarolni kellene a központi tisztikar valamelyik tagjának vagy a vezértestület tagjainak s fizetése bárkinek a szeszélyétől, kegyétől függene. Különösen jelentős, hogy az üzletszerző gárdájukat is befoglalták ebbe a tervezetbe, azokat is úgy tekintik, mint olyan nagyon fontos munkatársakat, akiknek jövőjéről gondoskodni kell. Szociális érzésre, az üzletszerzői munka megbecsülésére mutat ez, — amit nagyon jól esik feljegyeznünk. Az üzletszerzői gárda jelenti egy biztosítással foglalkozó testület legfontosabb részét — és mert az Amerikai Magyar Református Egyesületnél ezek mindig megbecsülésben, munkájuk utáni megfelelő javadalmazásban részesültek — van az amerikai magyar egyletek között a legkülönb, legtöbb eredménnyel dolgozó üzletszerzői kara — és ezért nem kellett 1936 óta a Református Egyesületnek az üzletszerzési tervezetükön soha se változtatni — és ezért haladnak élen évek óta a magyar egyletek között a taglétszámban való előmenetelben. De más határozatot is hoztak, amiről beszélni kell. Számfejtőjükkel nyugdijtervezetet is dolgoztattak ki, — amelyet majd az 1952 év konvenció elé visznek. Helyes és méltányos, hogy magyar egyleteink alkalmazottaik nyugdijáról is gondoskodjanak. Ma már a vállalatok tömegei gondoskodnak arról, hogy kiöregedő alkalmazottaik a szűk social security nyugdíjon felül is valamilyen más nyugdijat kapjanak, — hogyne lenne kötelessége a testvériségi alapon működő testületeinknek is az, hogy az alkalmazottaik jövőjéről a kornak megfelelően gondoskodjanak. Ha e sorok írójának emlékezete nem csal, a Verhovay Segély Egylet 1947. évi konvenciója is utasítást adott, hogy az alkalmazottak számára készítsenek nyugdijtervezetet. Azóta nem hallottunk arról, hogy e téren valami történt volna. Hihetőleg azonban a Verhovay Segély Egylet, a Bridgeporti Szövetség, meg a Rákóczi Segély Egyesület tisztikara is készíttetnek nyugdijtervezetet és legközelebbi konvencióik elé viszik azokat, hogy megszavazzák őket — és végre nagy egyleteink alkalmazottainak öregsége is biztositottabb legyen. TELEKI PÁL GONDOLATAIBÓL * * * A szabadság csak üres szó, csak csalóka alakiság függetlenség nélkül. — Függetlenség nincs és nem lehet idegen uralom mellett. * * * Szerencsétlen nemzet az, mely institúciók helyett személyekben keres biztosítékot. MEGHALTAK Medve Györgyné (6-ik oszt. Homestead, Pa.) 1950 aug. 7-én, 59 éves korában, 23 évi tagság után. Kurucz Zsigmond (21/73-ik oszt. Toledo, 0.) 1950 aug. 4-én, 61 éves korában, 6 évi tagság után. Nagy Sándor (300-ik oszt. Washington, D. C.) 1950 julius 31-én, 63 éves korában, 22 évi tagság után. Pavlo András (18-ik oszt. Chicago, 111.) 1950 augusztus 11-én, 57 éves korában, 31 évi tagság után. Farkas Ignácné (21/73-ik oszt. Toledo, O.) 1950 augusztus 15-én, 51 éves korában, 4 évi tagság után. Pallay András (15-ik oszt. Pittsburgh, Pa.) 1950 aug. 24-én, 76 éves korában, 31 évi tagság után. Bodnár Mihályné (2-ik oszt. Cleveland, 0.) 1950 augusztus 20-án, 92 éves korában, 47 évi tagság után. Varga István (2-ik oszt. Cleveland, O.) 1950 augusztus 23-án, 46 éves korában 11 évi tagság után. Kristóf Mihályné (83-ik oszt. Whiting, Ind.) 1950 augusztus 24-én, 66 éves korában, 36 évi tagság után. Pesti István (335-ik oszt. Dayton, O.) 1950 szeptember 1-én, 68 éves korában, 11 évi tagság után. MATERNI PÁLNÉ, alapitó tag, (35-ik oszt. Detroit, Mich.) 1950 szept. 1-én, 77 éves korában, 53 évi tagság után. Kovács István R. (269-ik oszt. Perth Amboy, N. J.) 1950 szept. 2-án, 72 éves korában, 14 évi tagság után. László János (360-ik oszt. Lorain, 0.) 1950 aug. 23-án, 77 éves korában, 22 évi tagság után. Juhász Sándorné (360-ik oszt. Lorain, Ohio) 1950 aug. 30-án, 75 éves korában, 20 évi tagság után. Legyen álmuk csendes....! HIBA A KALAUZBAN A Testvériség julius és augusztusi számaiban megjelent szervezési kalauzba tévedés csúszott be, amennyiben ott a 260. New Haven, Conn, osztályunk jegyzőjének neve hibásan volt feltüntetve. A kalauz helyesen igy olvasandó: 260 NEW HAVEN, Conn. Jegyző: Nt. Keresztessy Imre Bocsánatot kérve a tévedésért a hibát javítottuk. Szerkesztőség FOR THE PROMPTNESS I wish to thank you for the promptness of paying to me the death benefits for my deceased husband, Arthur Head. And also for your extended sympathy to me and the children. Respectfully Mrs. Olga Head, Trenton 10, N. J.
