Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1950-09-01 / 9. szám

I Eéy maréit föld ^

Éjjel, mikor már az ég dörgött S minden égett a láthatáron, 5

Kevés holmiját szedte-vedte És átalszökött a határon.

Reggel, mikor a földeket már,

Elöntötte a barbár horda,

A még szűz földből egy maroknyit Belécsavart egy ó-vászonba. '

S este, amikor messze útján =

Világított halálsápadt hold,

A marék földet simogatta:

Hazája lelke már vele volt.

S jöhetnek évek, számkivetés,

Vagy a halál, — ki hogyan bírja;

. Ez a marék föld elkíséri,

Örömbe, búba, vágyba, sírba.

(München) GAÁL LÁSZLÓ

1