Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-08-01 / 8. szám
ÜZENET 4 A kapu kitárult; a bilincs lehullt. Siet már a hajó a tenger felett. f Lidérc-álommá vált minden, ami múlt S már a szép jövőről fest a képzelet Ragyogó színekkel álomképeket. | A régi világból valaki izén.... Karjait kitárja! — Hallod a szavát? — Látod a szivárványt a sötét vizen? ‘ Könnyező szemének reménysugarát?.... Az elhagyott partról izén az Anyád! Messze van a rom-part. — A hajó halad ^ A szivárványszínű álomhid alatt \ S vele száll a zajló Óceán felett | Egy sziv-sugározta bucsuizenet: ; “Menjél hát, Fiam! Vidd az életed! •? Mentsed a jövőd! Védjed a hited! J Hosszú itt a tél! Nem hivlak haza! -= Gyenge szó most itt: az anyád szava! = Ne büntess ezért, hiszen jól tudod: H Rab voltam én mindig s most is rab vagyok! Menj! Legyél erős! Bátor és igaz! Légy nekem, a rabnak: Remény és Vigasz! Ha jön a tavasz: visszavárlak én; Legyél bár: nagy ur vagy koldusszegény! De ha elfeledsz, hogyha megtagadsz: Nekem akkor is: a Fiam maradsz! Én — amig csak élek s ha meg is halok És ha mindörökké rab is maradok, — A romok között is, a hantok alatt is: Az Anyád vagyok!” Ács Ernő il
