Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-08-01 / 8. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946” VOLUME XXVIII. "THE YEAR OF THE BETHLEN HOME" AUGUST, 1950 NEHtZ IDŐK ELŐTT Ha külön nem hangsúlyoznánk is, mindnyájan tudunk azokról a sötét felhőkről, melyek az utóbbi évek alatti aránylagos békességü egünket újabb elborulással fenyegetik. Megint háború rémitgeti nyugalmunkat és zavartalan munkánkat. Még a második világégés megpróbáltatásait ki sem hevertük, még erősen sajognak ugyan a sebek, miket a sziveken hősi halottaink fölötti fájdalmunk ütött s már is újabb áldozatokra hív a haza, a szabadság védelme s az emberiség békéjének megteremtésére vonatkozó örök vágyakozás. Szavak, jelszavak röpködnek ugyan a levegőben arról, hogy mindenki békét akar s amit látunk mégis az, hogy mindenki háborúra készül. Az a sátáni hatalom ugyanis, mely telhetetlen törtetésében nem elégszik meg azzal a fél-európai, fél-ázsiai területtel, amit évtizedek óta jármában tartott, sőt azzal sem, amit a második világháború után a szövetségeseknek bűnösen engedékeny politikája következtében maga alá tepert: úgy látszik az egész földet igájába akarja kényszeriteni. Újra igazoltnak tűnik a régi latin közmondás, hogy “ha békét akarsz, készülj föl a háborúra”. A moszkvai vörös cár és elvetemedett társaságának csak a nyers erő imponál. A világ többi részének tehát, kénytelen-kelletlen, de gyors iramban fel kell készülnie. Minél előbb, annál jobb s minél nagyobb erő felhalmozásával, annál nagyobb biztonságával a végső győzelemnek. Az Amerikai Egyesült Államoknak, a mi befogadó hazánknak, most érkezett el igazán az a szerepe, amit Kossuth Lajos pontosan száz esztendővel ezelőtt bejósolt már. Az tudniillik, hogy neki kell vezetnie azt a harcot, mely a világ szabadságáért folyik, ha egyáltalában megóvni kívánja saját, annyira drága s annyira féltett szabadságát is. Ez alól most már nincs és nem lehet kitérés. Ez a magasztos szerep viszont kétségtelenül azt is jelenti, hogy Neki kell meghoznia a legmagasabb áldozatot is: vagyonban, verítékben és vérben is. És ebben az áldozatban benne vagyunk mi is: magyarok és amerikai magyarok. Vagyonúnkkal is, verítékünkkel is, vérünkkel is. A második világháború esztendei, számunkra azt a tanulságot hozták, hogy ezekből az áldozatokból becsülettel ki is vettük a magunk részét. Intézményeink elölj ártak a nagy mérkőzés anyagi feltételeinek biztosításában, magyarságunk munkája és véráldozata olyan méretű volt, hogy abban semmi más csoport mögött el nem maradt, sőt nem egy vonatkozásban'az élen járt. Adtuk, amink csak volt, pedig elég szerencsétlenül az az ország is az ellenséges oldalra sodródott, ahonnan származtunk s amit szeretni és félteni soha meg nem szűntünk. Ha a végső leszámolásra kerül most a sor, a helyzet — ismét csak kényszerűségből! — hasonló lesz. Származásunk földének tragikus sorsú népét a moszkvai hajcsárok ellenünk hajtják megint. Az Egyesült Nemzetek vagy az Egyesült Államok lobogói alatt saját testvéreink ellen is harcolni leszünk tehát kénytelenek. És fogunk is. Mert erre nem csak az a hűség kötelez, amit befogadó hazánkkal szemben minden külső kényszerítés nélkül is érezünk, hanem az a szent meggyőződés is, hogy saját uj hazánkat és a világ szabadságát védve az ő “megszabadulá- suk”-ért is hozzuk áldozatainkat. Lehet, hogy abban a hatalmas táborban, mely a világszabadság hadseregét alkotja, a mi amerikai és hontalan magyarságunk mennyiségben nem sokat jelent. A puszta számnál azonban van egy magasabb értékmérő is és ez a — minőség. Erre kell tehát törekednünk s a magunk jó példájával elöljárni tehát mindenütt, ahol majd áldozatot kérnek tőlünk. Sőt ott is, ahol azt nem kérik. Vagyonban is, verítékben is, vérben is. Borshy Kerekes György
