Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-07-01 / 7. szám
4 TESTVÉRISÉG AZ ARADI 13 VÉRTANÚ 5. ITTEBEI KISS ERNŐ (1800—1849) Iria: Vasváry Ödön Az ország egyik leggazdagabb földesura volt s egyúttal a legbőkezűbb urak egyike. Emellett kiváló magyar hazafi és tetőtől talpig becsületesember. így jellemzik kortársai Ittabei Kiss Ernő tábornokot, az aradi vértanuk egyikét. 1800-ban született, mint Vörösmarty Mihály, a nagy költő s igy két évvel volt idősebb Kossuth Lajosnál. Katonának tanult s iskolái elvégzése után tiszt lett az osztrák hadseregben, mint annyian a szabadságharc tisztjei közül. 30 évig szolgált ott, amikor azonban a magyar szabadságküzdelem kitört, ő is kötelességének tartotta, hogy átmenjen a magyar hadseregbe. Mint osztrák tiszt, éveket töltött el Olaszország északi részén, amely akkor osztrák birtok volt. Mint gazdag, gavallér ember, természetesen nagy lábon élt. Milanóban, ahol nagy úri házat tartott, Haynau tábornok is gyakran volt vendége, aki akkoriban az olaszokat pusztította. Haynau sokszor kártyázott Kiss Ernővel és sokat nyert tőle, aminek a vértanú tábornok épen vér tanúságával kapcsolatban látta előnyét: Haynau, aki kivégeztette őket, régi kellemes kapcsolataikra való tekintettel agyonlövésre “ke- gyelezte”, a felakasztás helyett. Kiss számos osztrák tábornokkal volt baráti viszonyban, mint Csorich, Rukavina, Piret, Men- zen tábornokokkal, s talán épen ezért úgyszólván az utolsó percig nem volt hajlandó komolyan venni kivégeztetését, amit csak ijesztgetésnek tartott. “Rajtam ugyan nem fognak ki” — hangoztatta még közvetlen a kivégzést megelőző órákban is. Kissnek nem volt különösebb vezéri tehetsége, bár az közismert volt róla, hogy bátor és vitéz ember. A honvédségnél mint ezredes kezdte, de rövidesen tábornok lett, mint tapasztalt tiszt s rövid ideig hadügyminiszter is volt. Főképen a délen volt beosztva, ahová való volt s ahol birtokai is voltak. Utolsó szavai, mielőtt a sortüz eldördült, ezek voltak: — “Szegény hazám! Vége mindennek, — Isten büntesse meg hóhérainkat!” Holttestét családja, vesztegetés utján, pár nap múlva a kivégzés után megszerezte. Aradon temették el ideiglenesen, majd német-elméri birtokán a családi sirboltban végleges pihenő helyet kapott. NAGYAPÁM PIPÁJA Vén nagyapám pipájával elfüstölte tünődésit. Árnyba vonult alkonyomban e füstillat bujdosik itt. Meglapulva a homályban ült nagyapám, ha pipázott. Rágondolok, így csökkentvén lelkemben a pusztaságot. Néha felvillámlott szeme nagyapámnak a homályban. S íme felvillan az elmék meddő csendem magányában. Reményi József TELEKI PÁL GONDOLATAIBÓL Önvizsgálat szükséges ahhoz, hogy másokat megértsünk. * * * Aki kikiabálja a hazafiságát, csak azért kiabálja, hogy mások azt higgyék, hogy meg van az, ami ép hiányzik. * * * A magyar nemzet nem egyesület, amelybe be lehet lépni, amelyhez tartozást hangsúlyozni lehet, vagy ha kilépünk, azt lehet mondani, hogy most már nem ide tartozunk. * * * Oda jutottunk, hogy sok az olyan ember, aki többet gondol a mozira, mint hazájára. * * * Meg kell szüntetni a cimkórságot és ezt neveléssel kell megszüntetni, nem rendelkezésekkel, mert az nem ér semmit. * * * Nem jogos a délibábos szemlélet. De hozzáteszem, hogy ma kevésbbé, mint valaha. * * * Tudom, hogy magyaroknak nehéz összetartást hirdetni. Mégis meg kell tennem ezt is. Tehetem, mert bár nem visz rá a lázadó, büszke egyéni természetünk, felbuzdulásunkban mégis mindig össze tudtunk fogni és ha ököllel az asztalra vágtunk, mondván: “most pedig ezt megcsináljuk”, csodákat tudtunk művelni. Most pedig olyan időben élünk, amikor mindnyájunknak az asztalra kell csapni, hogy “most pedig összefogunk”.
