Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG RÓZSÁS SÁNDOR Ez a név nem először s bizonyára nem is utoljára kerül ezekre a hasábokra. Régi osztály tisztviselője Rózsás testvérünk egyesületünknek. És pedig a legjobbak- ból való. Szorgalmas, hűséges, pontos, kevés beszédű, szerény, hivő ember. Ha Írunk neki, válaszol tisztességgel. Ha kérünk tőle valamit, igyekszik teljesíteni. Ha gyűlésre hívjuk, jön szívesen. Most is eljött a mckees- porti értekezletünkre idejében, mint mindig. Csendesen köszönt, félre hivott s valamit a kezünkbe adott. Nagy szégyenlősen csak annyit mondott hozzá, hogy meg akarja takarítani a bélyegköltséget. Az a valami öt darab ifjúsági felvételi iv volt. Megköszöntük, mint szoktuk. Ezt azonban nem tartjuk elegendőnek. Itt is köszönetét akarunk mondani neki. És példaképül állítani. Mert milyen szép is lenne az, ha ezekre a bizalmas természetű kerületi értekezleteinkre úgy jönnének többi munkástársaink is, hogy — megtakarítanának egy kis bélyegköltséget. Egy, két, kilenc uj felvételi iv nem a világ. És aránylag kevés időbe kerül a kitöltése is ... Mi ilyen “Rózsás” reménységekkel szeretünk tekinteni a jövőbe. BALOGH PÁTER Nem Péter, hanem páter. Szegedi alsó tanyai plébános volt valamikor és már akkor arról volt hírhedt, hogy holmi paphoz méltatlan üzérkedést egyáltalában nem vetett meg. Ő volt egyike az első együttműködőknek (colaborator), amikor a szerinte “dicsőséges vörös hadsereg felszabadította” és egyidejűleg—szerintünk—végig- becstelenitette szegény óhazánkat. Azóta a páter politikában üzérkedik odaát. Jelenleg a Rákosi (Rochlitz) Mátyás (Móric) alázatos és gyalázatos “ellenzékének” pocája szerepét játsza. Ebben a minőségében merészkedte legutóbb ezt a kijelentést: “Én mint pap mondom, hogy az országban (már mint Magyarországon!) a vallás- szabadság nagyobb, mint a bennünket rágalmazó nyugati országokban.’ Ennek olvastán kedvünk volna egy millió dolláros pályázatot hirdetni annak számára, aki ennél szemérmetlenebbet tud hazudni. Nyugodtan megtehetnénk. A millió dollár a zsebünkben maradna. Ha ugyan ott van egyáltalában . . . Balogh páter azonban ott van egyelőre a magyar parlamentben Szégyenére magyar nevének és előbbi jellegének. Ő azt hiszi, hogy ott is marad. Mi nem hisszük. HEVESI RABBI Nem sok közünk van hozzá s a neve sem került volna ide soha, ha “odaát” ki nem játszák erkölcsi nagyságnak. Vagy két éve már, hogy jónak látta kereket oldani Budapestről, ahol sokkal különb apjának helyére tolakodott főrabbinak. Amikor a “dicsőséges felszabadító vörös hadsereg ’ elárasztotta Pestet, ez a Hevesi ur hir- telenében tábori “püspökké” neveztette ki magát s általános derültséget keltett, amint vörös paszomántos tábornoki egyenruhában délcegeskedte végig lúdtalpával a pesti korzót. Idekerülve végigszaglászta fél-Amerikát valami zsíros állás után s közben idétlen nyilatkozatokat pergetett el az amerdikai magyarság és veztőinek “reakciós” voltáról. Most egy “odaáti” lapban azzal henceg, hogy ő bizony nem imádkozott a bebörtönzött püspökökért. Mintha bizony valaki kérte volna erre . . . Nyilatkozza tovább azt is, hogy “az amerikai magyarok köreit kerülöm, ismerem politikai beállítottságukat és határozottan megtagadtam, hogy demonstrációjukban részt vegyek” . . . stb. Kiváncsiak ezzel kapcsolatban csupán két dologra vagyunk És pedig: ha a őrabbisága kerüli az amerikai magyarokat, akkor honnan tudja, hogy azok milyen beállítottságúak? Továbbá: ugyan ki kérhette volna ezt a levitézlett tábornoki rabbit arra, hogy velünk demonstráljon. Valaki füllent. B. K. Gy. VÁNDORZÁSZLÓ ÁTADÁSI ÜNNEPÉLY CLEVELANDBAN Egyesületünk Ohioi Kerületében az osztályaink közötti tagszerzési versenyben 1948. évben a győztes a Clevelandi 2-ik Osztályunk lett. Ebben a kerületben a 2-ik Osztály tagjai sorába 1948 január 1-től december végéig, egy esztendő leforgása alatt 148 uj tagot vett fel Dula József ügykezelő Kovács Gusztáv kerületi szervező irányítása mellett és osztály tagtársai jó indu- latu támogatásával. A 148 uj tag felvétele által a testvérsegités céljait szolgáló nemes versenyben az óhiói osz- táyaink között első lett a 2-ik Osztályunk és igy a győzelem jelének és jutalmának hirdetésére szolgáló vándorzászló is ezt az osztályt illeti meg, mely eddig a Toledói 21—73 Osztályunk birtokában volt. Egy osztály kebelében egy esztendő leforgása alatt egyenként 148 uj tagot felvenni az Egyesületünk eddigi 50 éves fennállása alatt is páratlanul álló teljesitmény. Ezért határozta el a 2-ik Osztályunk, hogy ezt a páratlanul álló haladást megünnepli 1949. március 27-én, mikor a vándorzászlót, mint a győzelem jelvényét megőrzésre átveszi. Az ünnepélyt kettős keretek között rendezték meg: Délelőtt a győzelmi zászlóval hálaadásra gyülekezve az osztálytagsága résztvett az Első Magyar Ref. Egyház templomában az isteni tiszteleten. — Délután egy órai kezdettel a Bethlen Teremben műsoros banket keretei között a vándor zászlót átvette az Osztály és átadta megőrzésre a Clevelandi Első Magyar Ref. Egyháznak, melynek tagjai sorából alakult Egyesületünknek a 2-ik Osztálya. A kettős keretek között megrendezett ünnepély lelkiekben gazdag volt. Lelkesitő szép emlékként fog maradni azoknak az életében, akik részt vettek azon. Sok-sok banketten vettem részt szerte magyar Amerikában is, Clevelandban is ott voltam talán 100-nál is több diszebéden, de egyike volt ez a banket a sok közül azoknak, amelyen annyira jól érezte mindenki magát, hogy a műsor számait is és a szónoklatokat is mindenki végig hallgatta. Senki az ünnepély lefolyása alatt el nem hagyta a termet, pedig a Bethlen Terem tele volt az ünneplőkkel. Az ünneplés ugyan az osztály dicsőségére volt megrendezve, de tulajdonképen két embernek szóló elismerés, hálás köszönet kifejezése és további buzgó, lelkes munka végzésére való biztatás volt. Ez a két ember: egyik Kovács Gusztáv kerületi szervezője Ohioban Egyesületünknek, másik Dula József, ügykezelője Egyesületünk Clevelandi 2-ik osztályának. Mind a kettő Istenben bizó hittel, reménnyel, szeretettel munkálkodik úgy egyháza, mint egyesülete javára és eleve-
