Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2. szám
1849 FEBRUÁRJÁNAK ESEMÉNYEI. Amikor a magyar főváros az osztrákok kezébe került az év első napjaiban, Windischgratz, az osztrák fővezér, némi joggal azt hihette, hogy a magyar felkelésnek vége van, amint Bécs és Prága elfoglalása után Ausztriában és Csehországban történt. Valószinüleg igaza is lett volna, ha épen ezért túlságosan könnyen nem vette volna a dolgát és túlsók időt nem engedett volna a magyar seregek megszervezésére. A helyzet egy hónap alatt jórészben a magyarok javára változott meg. Seregeik felvonultak a Tisza mellett és készen állottak a harcra. A kép azonban nem volt teljesen biztató, Kossuthnak súlyos tévedése miatt, hogy Görgeyt, valószinüleg személyes okokból félretolva, az 58 esztendős lengyel Dembinszki Henriket nevezte ki fővezérré, aki valamikor ugyan jól megállotta a helyét a lengyeleknek az oroszok elleni felkeléseiben, de erre az uj feladatra teljesen alkalmatlannak bizonyult, amint azt már a legelső napok eseményei megmutatták. Ennek a kinevezésnek messzebbható következményei is lettek, mert kihivta az orosz cár haragját és előre vetette árnyékát az orosz beavatkozásnak.. Bem után Dembinszki már a második lázadó lengyel volt, akinek a magyar szabadságharcban vezető szerepet juttattak. A lengyel vezér szereplése az ostobaságok és sikertelenségek szinte szakadatlan sorozata volt. Görgey, aki Dembinszkinél hasonlíthatatlanul jobb vezérnek bizonyult már Kassára történt felvonulása révén is. üzent Kossuthnak, hogy ha Dembinszki marad a fővezér, a magyar ügyet máris elveszettnek lehet tekinteni. Kossuth, aki ekkor már elhidegült Görgeytől, maga is látta ezt, de nem akart intézkedni addig, amig a készülő nagy összecsapás első mozdulatainak eredményeit nem látta. Windischgratz Eger, Poroszló és Kápolna felé vonultatta fel 45 ezer emberből álló seregét, amellyel szemben a magyar sereg mindössze 17 ezer embert tudott felvonultatni, azt is úgy, hogy Dembinszki hibájából olyan messzire állitotta fel, hogy a sereg egy része a kápolnai csatában nem is vehetett részt. Február 26-án volt a csata első napja, amikor a kis magyar sereg még meg tudta állni a helyét, de mivel Dembinszki jókora késéssel küldte el a parancsot a mesz- szebb álló hadosztályoknak, eredményt nem tudtak elérni. Vissza kellett vonulni, amit a magyar tábornokok nem helyeseltek ugyan, de engedelmeskedtek. Zűrzavaros kapkodás következett ezután, Dembinszki egymásután adta ki az ügyetlennél ügyetlenebb rendeleteket, amik egy részének magyar parancsnokok egyszerűen nem engedelmeskedtek. Görgey is ezek között volt, mert látta, hogy Dembinszki rendeletéi egyenesen azt teszik lehetővé, hogy seregét az osztrákok teljesen körülkerítsék. Jelentésében újra keserűen panaszkodott a tehetetlen lengyelre, aki annyira beleélte magát a hatalomba, hogy terveibe még saját tábornokait sem avatta be. Pár nap múlva az emlékezetes tiszafüredi értekezleten a magyar tábornokok kimondták, hogy Dem- binszkitől több parancsot nem fogadnak el. (V.Ö.)
