Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 9 OSZTÁLYIRNOK VOLTAM A MARKÓBAN Egy kedves kis angol városka hotelszobájában ülök, koraőszi napon a fák lassan hervadnak, ablakomon keresztül látom a park sárguló lombjait, az oly csendes békét hirdető őszt. Emlékezem.... Két és félévvel ezelőtt még a Markó-utcai fogház lakója voltam — osztály- irnok —. Ez a beosztás “pozició” kb. olyan mint a katonaságnál a szolgálatvezető őrmester, vagy egy vállalatnál a személyzeti főnök, szűk környezetében korlátlan hatalmasság. Én voltam az utolsó politikai fogoly ebben a beosztásban. A fogház élete egy külön kis világ a nagy Budapest életében. Reggel 6 órakor keltünk, ekkor jelent meg az élet-halál ura a főfoglár. Ő nyitotta ki minden reggel zárkám ajtaját és én jegyzőtömbbel és töltőtollal a kezemben mentem utána celláról- cellára. Az emberi jogoknak lábbal való tiprását, — amivel az angol-amerikai jegyzékek olyan sokat foglalkoztak — itt volt alkalmam személyesen tapasztalni, mivel egy 6 személyes zárkában leírhatatlan körülmények között sok esetben 18-20 letartóztatott is lakott ágy és takaró nélkül egy szalmazsákon összezsúfolva: betörő a politikailag letartóztatott vezérkari ezredessel vagy a valutázó és árurejtegető kereskedővel. A fojtogató bizonytalan jövő, a kilátástalanság, a népi demokrácia birái és szigorú Ítéletei ingerültté tették még a legbékésebb, legjámborabb embert is, igy a veszekedések sokszor tettlegességig fajulva elviselhetetlenné tették az amúgy is igen nehéz helyzetben levő letartóztatott, bebörtönzött életét. Délelőttönként voltak a tárgyalások. Ilyenkor egy egész cella várta, leste a visszaj övöket, mi az ítélet? Az éveket mázsának, a hónapokat kilónak hívják a börtön nyelvén s amikor visz- szajött valaki a tárgyalásról megkérdezték: hány mázsa? Sokszor könnyeket csalt a szemembe 3 gyermekes családapák életfogytiglani kényszer- munka ítélete, — 10 dollárért, vagy még kisebb semmiségekért. Ezek az emberek közel állottak az őrülethez az ítélethirdetés napján. Sem vigasztalás, sem egyéb nem használt, a népi demokrácia ítélt és egy perc alatt megőszitett 26 éveseket is. Mint osztályirnok a halálraítéltek holmiját, amit visszaszolgáltattak a hozzátartozóknak erős géppisztoly fedezet mellett kellett összeírnom. Ugyanekkor mondotta el a halálraítélt utolsó kívánságát is. Összesen 26 halálraítélttel beszéltem: ezek között 16 politikai, 2 gazdasági és 8 köztörvényi elitéit volt. Egy ember aki tudja, hogy 2 óra múlva meg kell halnia, — őszinte. Én akkor 24 éves voltam, de egy esetben magam is sírtam erős férfizokogással. Egy igen szimpatikus, 30 év körüli, magas, szőke férfit Ítélt halálra a népbiróság Tutsek tanácsa. Az Ítélet után levezették a siralomházba és szószerint idézem amit mondott: Uram nekem már minden mindegy, — gondolhatja, hogy őszintén beszélek. 1944-ben, amikor a németek a Városház-utcai gyűjtőből a Duna-partra vitték az üldözötteket, hadiüzemi munkámból a Bástya-utcai lakásomra sietve mellettük haladtam el. így több üldözött is látott. Isten úgy segítse a feleségemet és a kislányomat — Uram —, hogy egy ujjal sem nyúltam hozzájuk, — sőt szánakozva néztem őket. Egy a menetből az ostrom után meglátott az utcán, elkezdett kiabálni, rendőrt hivott és végül is 24-en esküdtek meg a népbiróságon, hogy én is a kísérők között voltam, — halálra Ítéltek.” Szegény Kerekes Géza fiatal feleségének és kisleányának fényképét nézegette messzemenő pillantással. Erős lélekkel viselte a megpróbáltatásokat és a fogságot Zadravetz püspök ur. Enyhülést, vigaszt talált szavaiból a környezete és még a megrögzött gonosztevők is elmentek a vasárnapi miséire. Szügyi vezérőrnagy ur volt a legbátrabb. Egy alkalommal az egyik szemtelen- kedő fogházőrt megpofozta, — igaz két napi sötétzárkát kapott érte, de utánna olyan tisztelet övezte, amihez hasonlót sem azelőtt, sem azután nem láttam a Markóban. Zipszer kommunista hadnagy, csak azért, hogy bebizonyítsa jó kommunista voltát, sok jóérzésü fogházőr életét keserítette meg és csak ott segített, ahonnan nagy összegű pénzt remélt. A sok szomorúság mellett humoros esetek is fordultak elő. Egy köztörvényi letartóztatott menekülni akart a felelősségrevonás elől — polgári foglalkozása cirkuszi bűvész volt — s ezért állandóan állatok hangját utánozta. így azután
