Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 5 KOSSUTH TORINÓI "KINCSE"... Torino, május hó. Néhány napja alig alszom. Lázasan kutatok a város köz- és magángyűjteményeiben, levéltáraiban és minden elképzelhető helyen, ahol csak sejtem, hogy találok valamit, ami Kossuth Lajosra utal, vagy tőle származik, vele van kapcsolatban. És nem hiába. Az idő, a kor, a “hivatalosak” ugyan nem voltak még halála után sem túlságosan bőkezűek hozzá. Mert, fájdalom, alig beszél valami arról, hogy Kossuth Lajos, a mi és az emberi szabadság egyik legnagyobbika életének mégiscsak egy ilyen jelentős részét itt is töltötte és itt hunyta örök álomra szemét. Ezen azonban nem túlságosan csudálkozunk. Hány magyar nagyság emlékét, szellemét engedjük feledésbe menni. Különösen a “hivatalosak” engedik az időt korlátlanul szabadjára... S nem is csoda, ha mások, akikre nemzetileg nem is tartozik, vagy tartozna ez a feladat, mármint az eltávozott emlékének ápolása, kissé megfeledkeznek róla. Ez már örök emberi. Itt, Torinóban azonban egy kicsit más a helyzet. Egyre-másra kerülnek elő olyan Kossuth dokumentumok, amikre nem is gondoltunk. S leginkább engem lep meg és hoz lázba az eredmény. Sietek is közzétenni s örömöm megosztani, csak igy, minden kommentár nélkül. — “Kedves Lelkész Ur! — irja Kossuth — Hálásan köszönöm a Valdens egyház történetét. Mondhatom Önnek, amióta Itáliában vagyok, Szeretett Hazámtól távol hontalanságban, ez az a könyv, amelyik legjobban hatott rám. Önök az a nép, amelyik hétszázados története alatt olyan sokat szenvedett hitéért, hogy talán nincs is Önökhöz hasonló. Megvallom Önnek, keveset tudtam a valdens egyházról. Persze ez az én hibám. Nem mentegetem magam. Sajnálom. Egyet azonban sietve kiemelek: a könyv viszont nem tudja — beosztásánál fogva nem is tudhatja, illetve nem térhet ki erre — hogy a mi evangéliumi keresztyén mártir gályarab-papjainknak nem egy valdens lelkész került a közelébe és nyújtott lelkitámaszt. Ez, Lelkész Ur, nekünk feledhetetlen. Megvallom Önnek, engem ez mindég mélyen érintett. Tulkönnyen nem szoktam beszélni lelkidolgaimról. Ezt is legbelül tartogattam. Most azonban meg kellett ezt is mondanom. Csak úgy kikivánkozott belőlem, a könyv olvasása nyomán. — És — ezt is megmondom — ezért szerettem én önök körében lenni. Nem láttam eddig sem mást Önöknél, mint a vérig, a csontig való hűséget és áldozatot. Maroknyi nép az Önök népe, de az evangéliumhoz való ragaszkodása feltételt nem ismer. Ennél én nem is ismerek nagyobbat. Minden elmúlik. Emberek, korok jönnek és mennek, a nép hite, az evangélium ereje a népben soha nem múlik el és meg sem változhat. És ha lehet nemzetek közötti egyetértésről és egységről beszélni, akkor annak egyedül az evangélium lehet csak az alapja és irányitója. — Persze ezt az emberek nehezen hajlandók elfogadni. De ez ne rettentsen bennünket. Nem azért születtünk, hogy kufárai, haszonlesői legyünk embertársainknak. De még ezért sem, hogy megijedjünk azoktól, akik a testet ölik meg. Önök története bizonság erre! Az önök Krisztusért kiontott vére, az evangéliumért elszenvedett üldöztetésük sokkal nagyobb hatalom, mint egy országiás, vagy a hatalmas vagyon. Hogy esetleg ezt ma, vagy holnap még nem látják és ismerik el — nem baj. A parancsot Krisztus adja és engedelmeskedni is csak neki kell. — Szeretem ezt a könyvet. Szeretem Önöket. Isten áldja.” Azt hiszem: mi meg Kossuth vallomásainak örülünk. Nagyon “mai” irás ez. Ércnél maradandóbb. Kossuth torinói “kincse”... Töke László OLVASTUK FÁBIÁN BÉLA: (Cardinal Mindszenty: The Story of a Modern Martyr Scribner, $2.50) A magyar emigráns irodalom egy újabb terméke ez a könyv. Az esztergomi hercegprímás életrajzát adja benne az iró, akit mint hithü zsidót is megihletett Róma hűséges főpapjának, a magyar közéleti embernek, igazán nem mindennapi története és tragédiája. Egyszerű stílusa, cicomátlan angolsága fölötte alkalmas a népszerűsítésre. Az átlagos amerikai olvasó számára ezt az anyagot ügyesebben aligha írhatta volna meg bárki is. Ami kevés anakronizmus található benne, afölött — “si non e verő, ben trovato” alapon megbocsátva, — el lehet nézni; elvégre az írónak a színezés is erényei közé tartozik, ha tárgyát szereti. És Fábián, szemmel láthatólag szereti a témát. Külön érdekessége, hogy római katholikus pap történetét, magyar zsidó iró tollából először egy amerikai protestáns kiadócég jelentette meg. A könyv olvastatja magát és mert ilyen, nekünk magyaroknak, épen ezekben a válságos napokban, nyomós értéket is jelent. Ami politika van benne, (mert van!) az olyan szerencsés beállítású, hogy nem irritáló. Fábián, a volt képviselő, jó szolgálatot tett megbízóinak az emigrációban is. Könyvének érdeme ez is. Író irta — olvasóknak. (BKGY) KOSSUTH LAJOS GONDOLATAIBÓL Minő erő van abban, ha egy nemzet akar, s arra nézve, a mihez nemzeti joga, a mire nemzeti létérdekében szüksége van, kitörli a hazafiul kötelesség szótárából ezt a gyáva szót: “lehetetlenség”. Az ily kitartó, az ily megtörhetlenül állhatatos nemzeti akarat előtt az akadályok elsimulnak s még a fátum is meghajlik.
