Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1949-07-01 / 7. szám

10

TESTVÉRISÉG

from us American school children to our European Contemporaries, I shall be forever grateful. I am thankful for the miracle of the “Air Lift” flying everything from pins to iron lungs to Berlin. With God’s help we found a way to break the Berlin blockade. So I give thanks that the American way is to bring bread, rather than bullets, to even its former enemies.

I should include in my special Thanksgiving prayer of gratitude for American ingenuity. Beginning with the New England brilliance that invented the “Yankee Clipper”, continuing with the genius of Thomas Edison, the inventive skill of the Wright Brothers, right down the line to the teen-age boy that tinkers with an ancient “Model-T”, I am proud of the many inventions that the ingenious Yankee mind has produced.

My thanks would encompass the humor and fun loving nature of my fellow Americans, I am grateful that we had rather go to a skating rink than to cause a riot. I am thankful that baseball means more to us than bombs. I give thanks for our zest and enthusiasm for life. We like to dance, to play, to have a good time. Our elders recognize the fact that we youths need to be carefree. They give us the opportunity to enjoy ourselves while we are young.

Then I am thankful for our many eccentricities. We have been criticized for such peculiarities as mud-slinging political campaigns, jitter bugging, high-cylin dered automobiles, all these things spell America to me.

I am thankful that we do not have to hide behind an Iron Curtain. Our newspapers print our news, uncensored. Our radio commentators report, unchecked, current events as they interpret them. Russians in Mosvow know as much about our affairs as Americans in Keokuk, Illinois, know. Anyone may visit wherever he chooses in America. We have nothing to conceal.

It is true that we are not proud of many conditions in our country. In fact, we are ashamed of the racial intolerance in our Southern States, of our wide-spread crime, of our labor disputes. However, we are not going to hide the truth. We realize there are many evils in our nation. We work each day to settle them without strife. We desire our country to be a Utopia for every one. We shall not rest until we reach that goal. Meanwhile, we are not going to wrap ourselves in a cocoon. I am proud that we have not one secret to conceal.

Although my letter has explained numerous, varied reasons why we Americans set aside one day annually to give thanks for our blessings, I yet have not written to you my primary reason for thanksgiving. Purposely, I reserved it until last. In the year, 1950, I shall

az emberi jóakarat képviselőjeként szerepelt az amerikai iskolásgyermekek és európai kortársaik között. Gondolok a “légiellátás” csodájára, mely gombostűtől mesterséges lélekzőszerkeze- tekig mindennel ellátta Berlint. Isten segítségével annak is megtaláltuk módját, hogy a berlini vesztegzárnak végeszakadhasson. Hála és köszönet az amerikai módért, mely kenyeret visz, nempedig gyilkos golyót még előbbi ellenségeinek is.

Meg kell említenem hálaadó imámban az amerikai feltaláló géniuszt. A New England-i ragyogó tehetség, melynek eredménye a “Yankee Clipper”, Edison Tamás lángesze, a Wright Testvérek feltaláló ügyessége, valamint az ütött- kopott “T modell”-jével mesterkedő kamasz fiú, — büszke vagyok a sok pompás találmányra, mely mind e találékony Yankee ész gyümölcse.

Köszönetem magában foglalja amerikai honfitársaim humort és vidámságot kedvelő természetét; örülök, hogy mi szívesebben látogatunk egy játékteret, mintsem hogy zavargásban vegyünk részt. Köszönet életkedvünkért. Szeretünk táncolni, játszani, szórakozni. Szüléink egyetértenek abban, hogy a gondtalan élet szükséglet számunkra fiatalokra nézve, s ezért megadják tőlük telhetőén a lehetőséget, hogy gondtalanul élvezhessük életünket.

Még furcsaságainkért is hálás vagyok. A zajos politikai hadjáratokért, különleges táncainkért, sokhengerü gépkocsijainkért számtalan kritikát hallottunk már külföldről, de az ilyesmi számomra Amerikát jelképezi.

Hálás vagyok, hogy nem kell “Vasfüggöny” mögé rejtőznünk. Újságjaink cenzurázatlanul hozhatják híreiket. Rádió híradásaink ellenőrizetlenül szólhatnak hozzá a nap eseményeihez. Az oroszok Moszkvában épannyit tudhatnak arról, hogy mi történik pl. Keokuk Illinoisban, mint mi itt Amerikában. Bárki bármit megtekinthet nálunk, nincs titkolni valónk. Igaz az, hogy a mi országunkban is vannak állapotok, melyekre büszkék nem lehetünk. Szégyeljük a déli államok faji megkülönböztetését, a nagymértékű bűnözési arányszámot, hosszadalmas munkás-zavargásainkat. De nem óhajtjuk az igazságot takargatni. Nemzetünknek meg vannak a maga hibái. De állandóan azon igyekszünk, hogy azokat kiküszöböljük. Végső célunk az, hogy országunk utópiaszerüen tökéletes legyen mindenek számára. Nem nyugodhatunk, amig e cél előttünk van. S ugyanakkor nem burkolózunk titokzatos tökéletesség fátylába.

Bár levelem jó nehány okot felsorakoztatott amiért áldásainkért évente hálásak lehetünk, legfontosabb okomat azonban szándékosan a végére hagytam. 1950-ben szivbőljövő köszönetét mondok majd Istennek azért, hogy újabb alkalmat nyújtott a világbéke megteremtésére. Első alkalmunkat, hogy a Népek Szövetségének tag-