Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 11 utter heartfelt thanks that God has granted us a second option to establish world peace. Blind and arrogant, we muffed our first opportunity to join the League of Nations. Now we are fortunate to have a second option. We are employing our skill, resources and determination to make “Peace on Earth and Good Will toward Men’ a reality instead of dream. I am glad that our goal is “One World” not an American Empire. I am glad that we are mindful of Abe Lincoln’s words: “As I would not be a slave, so I would not be a master.” With these words to guide us, our goal is freedom for mankind. We Americans unleashed a monster upon the world at Hiroshima in August, 1945. I am not thankful for the atomic bomb; yet I am grateful that our American way has been to put a leash upon this weapon of destruction. We think of it in terms of humanitarianism, visualizing the boon atomic energy can be to all mankind. I thank my country for not using the atomic bomb to create a reign of terror in the world. Perhaps you can understand my comparison of America to the cornucopia, our horn of plenty. I have explained why I, a teen-age school girl, can give thanks that America is my home; yet there are many reasons that I have left unmentioned. We reap such a beautiful harvest of blessings from land of hope and freedom. I know that it has the right kind of government else it could not bring the happiness through the years to so many, alien and native Americans alike. I enjoy living. I feel safe and secure. I look forward to each day for I know it will bring gladness to me. I anticipate my future for mine is the opportunity to make of it what I choose. My Father, a Hungarian immigrant, is a hard working American laborer. This makes no difference, for my country grants equal rights to all; exclusive privileges to none. For this I give my deepest thanks. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Alulírott hálás köszönetemet fejezem ki az Amerikai Magyar Református Egyesület tisztikarának és tagságának, hogy megboldogult kedves feleségem után járó ezer dolláros haláleseti segélyt hiánytalanul és azonnal megküldötték Rózsás Sándor itteni jegyzőnk utján, valamint és főként azért is, hogy ez alkalommal oly testvéries és szívből fakadó részvét levelet írtak hozzám, amit emlékül fogok megőrizni. Tiszta szívből ajánlom Egyesületünket minden jó magyar testvérünknek. Istennek áldását és segítségét kérem mindnyájukra és vagyok testvéri üdvözlettel Canonsburg, Pa. Kaiócs László és családja. jává lehessünk annakidején vakon és ostobán elszalasztottuk. Szerencsénkre ime itt van egy újabb lehetőség. Minden ügyességünkkel, akaraterőnkkel és elhatározásunkkal azon munkálkodunk, hogy “békesség e földön és az emberekhez jó akarat” álom helyett valósággá váljék. Boldog vagyok, hogy a mi célunk “Egy Világ”, nem pedig egy “Amerikai Birodalom”. Örülök, hogy emlékszünk Lincoln Ábrahám szavaira: “Aminthogy nem szeretnék rabszolga lenni, azonképpen nem óhajtok rabszolgatartó sem lenni”. Elfogadva e szavakat vezérlőül, célunk “Szabadság az egész emberiség számára.” Mi amerikaiak egy szörnyeteget bocsátottunk a földre Hiroshimában 1945 augusztusában. Nem gondolhatok jó szivvel az atombombára; mégis köszönetét kell mondanom azért, hogy törekvésünk az, hogy megzabolázzuk ezt a pusztitó erőt. Az emberiesség szellemében óhajtunk az atomenergiával foglalkozni, meglátván az emberiség javára bennerejlő lehetőségeket. Megköszönöm hazámnak azt, hogy nem használja arra az atombombát, hogy rémuralmat teremtsen a világ felett. Mindezek után talán megérthetjük, hogy miért hasonlitottam Amerikát a bőségszaruhoz. Elmondtam, hogy én, az iskolásleány, miért vagyok hálás, hogy Amerika a hazám; bár olyan sok okot nem is említettem. E remények és szabadság földjének csodálatos áldásait aratjuk. Tudom, hogy kormányzata csakis jó lehet, ha az évek során annyi ittszületett vagy bevándorolt amerikai számára tudott boldogságot teremteni. Élvezem az életemet. Biztonságban érzem magamat. Boldog várakozással tekintek minden napom elé, mert tudom, hogy örömet hoz. Jő vöm elé örömmel tekintek, mert tudom, hogy enyém a lehetőség, hogy szabad választásom szerint formálhassam azt. Édesapám, a magyar bevándorló, keményen dolgozó amerikai munkásember, ez azonban magábanvéve nem ok a panaszra, mert az én hazám egyforma jogokat ismer el mindenki számára, különleges jogokat pedig senkinek sem ad. S ez az talán, amiért a leghálásabb vagyok. "BALZSAMKÉNT HAT." Nt. Elnök Ur! A hozzám küldött kedves vigasztaló szavait megkaptam, nem mulaszthatom el, hogy érte, a szivem mélyéből a leghálásabb köszönetemet ki ne nyilvánítsam. Amikor elvesztünk egy olyan hites társat, a kivel 48 évig éltünk szeretetben, boldogságban s igazi megértéssel, a bánatos szívre balzsamként hat az Elnök ur szavai. Áldja meg a jó Isten a bánatos szivek vigasztalásáért. Köszönetét mondok a Vezértestület azon tagjainak, akik a szomorúság napjaiban részvétnyilvánitásuk- kal megtiszteltek. Végül köszönöm a Vezértestületnek azt a páratlan pontosságát, amiért szeretett Nőm után járult haláleseti segélyt olyan rövid idő alatt kiutalványozta. Szeretett Egyesületünkre, annak köz és tanácsos tagjaira Isten áldását kéri Meadville, Pa. Komjáii: Toboz Dániel
