Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1949-07-01 / 7. szám

TESTVÉRISÉG

9

I am not taught that we Americans are a master race, superior to all other peoples. Instead, in our social science classes we learn of our many imperfections, and of the many mistakes that have blotted our country’s escucheon through the years, so that they will not be repeated. We learn that we owe greatness to all countries of the world and that co-operation, not coercion, is the American way to deal with others.

My education has given me another reason for thanksgiving, for I am thankful for the rich treasure of American literature, art, and music. For “Yankee Doodle,” the sprightly tune that gave heart to George Washington’s tattered army, for Stephen Foster’s “Oh, Susanna”, that carried the gallant pioneers westward in their covered wagons, for our stirring national anthem, the “Star Spangled Banner”, born in battle and bloodshed, I and my humble song of thanksgiving. For Mark Twain’s mischievious Tom Sawyer, for Walt Whitman’s “I Hear America Singing”, my gratitude augments until it becomes boundless. My list would go on to include James Whistler’s portrait of Mother which gave the world a true symbol of Motherhood. For all the glorious legends of Jonrfy Appleseed, John Brown, Barbara Fritchie, I am thankful. A country with the cultural heritage which we enjoy has much to praise.

Although it is an abrupt transfer from culture to currency, next I should like to give thanks for the American dollar, yes, the greenback — that has become symbolic of America. Though ridiculed abroad and called the “money mad” Americans, I am proud of what they stand for, proud of what we can accomplish with them. They have meant prosperity for us. We have more railroads, highways, automobiles, radios, ice-boxes than any other nation. Our standard of living outranks any on Earth. With these dollars we can help the down-trodden of Europe and Asia. Sent across the sea, they mean that a little Chinese girl can have a bowl of rice for supper; that an old woman from Marseille will not be forced to search food from a garbage can. Yes, I am thankful that we have the American dollar.

I am thankful for the humanitarianism of my people to share their wealth with the world. In fire, earthquake, national catastrophe, Americans are always on hand to assist because we want to, not because we think we should. Humbly, I again thank God that we have meat, wheat, shoes, penicillin to share with others less fortunate. For the Freedom Train that rolled across America, a good-will ambassador

az én iskolámban nem tanitják azt, hogy az amerikaiak “mesterfaj”, (master-race) minden népnél magasabbrendü. Ehelyett társadalomtudományi óráink alatt számtalan fogyatékosságunkról tanulunk. S a sok tévedésről, melyek az évek folyamán hazánk előhaladását hátráltatták, hogy e hibák és tévedések lehetőleg ne ismétlődjenek. Megtanuljuk, hogy elismeréssel kell adóznunk a világ minden országának nagysága előtt s hogy másokkal való kapcsolatainkban az együttműködés képviseli az amerikai módszert, nem pedig akaratunk erőszakolása.

Iskolai nevelésem újabb okokkal szolgál a hálaadásra, mert ime köszönettel tartozom Amerika gazdag irodalmi, művészeti és zenei kincseiért. A “Yankee Doodle” friss dallamáért, mely Washington György lankadó csapatait lelkesítette, Stephen Foster “Oh Susanna”-jáért, mely elkísérte Nyugatra a bátor úttörőket fedeles szekereiken, lelkesítő nemzeti Hymnu- szunkért, a harcban és vérontásban született “Csillagos Sávos Lobogó” daláért. Mark Twain pajkos “Tom Sawier”-je és Walt Wittman “Hallom Amerikát Dalolni” költeménye határtalanná fokozzák hálás érzelmeimet. E sorozatban helyet kell foglaljon James Whistler anyát jelképező festménye, mely az Anyaság igaz szimbólumát adta a világnak. Hálás vagyok a “Johnny Ap- pleseed”, John Brown, Barbara Frietche dicsőséges legendáiért. Ilyen kulturális tradíciók gazdagítják életünket.

Bár kissé váratlanul hat az átmenet, de úgy érzem hálám legközelebbi tárgya az amerikai dollár kell legyen. Igen, a “Zöldhátu” dollár, mely oly hűen jelképezi Amerikát. Bár a tengereken túl gúnyolódás tárgyát képezik és tulajdonosaikat gyakran “Pénzbolond Amerikaiak” gúnynév illeti, büszke vagyok mindarra amit e dollárok képviselnek, főleg büszke vagyok arra, amit e dollárok segítségével teljesíthetünk. Jelentették számunkra mindenkor a prosperitást. Minden más nemzetnél jobban vagyunk felszerelve utakkal, vasutakkal, gépjármüvekkel, rádiókkal, jégszekrényekkel. Életszínvonalunk magasabb bármely nemzeténél. E dollárokkal megsegíthetjük a iegázolt Európát és Ázsiát. Átjuttatva a tengereken túl azt jelentik, hogy egy kis kínai leánynak meg van az ő tányérnyi rizslevese vacsorára; s az öregasszony Marseilleben nem kell, hogy a szeméten keresgéljen ételmaradékokért.

Köszönetét mondok népem emberséges érzelmeiért, mellyel megosztja gazdagságát a világ többi részeivel. Tűzvészben, földrengésben, nagy nemzeti csapások idején az ameriakaiak mindig megjelennek segítségükkel, önként és minden kényszertől mentesen. Alázattal köszönöm Istennek, hogy van nálunk elég hús, búza, cipő és penicillin, amit kevésbbé szerencsésekkel megoszthatunk. Gondolok a Szabadság Vonatra, mely Amerika földjén keresztül gördülve