Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1949-07-01 / 7. szám

TESTVÉRISÉG

7

it every day. It is the “Howdy” with which we greet our friends. It is the handshake between strangers. It is the church we attend every Sunday. It is the town meeting, the soap box, the sandlot baseball team. It is my father going to work in the mines every morning. It is my teacher helping me write a letter to a state representative so he will know the legislation I favor. It is just the air of feeling free that prevails in America — whoever you are, wherever you may be.

I am grateful that my country recognizes the equality of mankind. Tall, short, white, black, farmer, lawyer, housewife — we are all the same in America. We are not a caste or a class. We are a group of people — rich, poor, educated, illiterate Protestant, Catholic, Jew — who get along together under the same blue sky.

I give praise and thanksgiving that my country’s government is based on Thomas Jefferson’s concept: That each individual is born with certain inalienable rights and that it is the duty of the government to preserve these so that each individual may have Life, Liberty, and the pursuit of Happiness. I am thankful that I do not live in a Communist country that indoctrinates its citizens with the falsity that the rights of the individual come from the state.

That America consists of 143,000,000 men and women who are leaders, not followers, I am immeasurably grateful. Here the will of the peoples rules. We have no one “Great Leader”. Our government is not a privileged few. Instead, it is the millions of free citizens, people like me. We are not cor ailed cattle-like into carrying out the will of the chosen minority. We place our President and our Congress in power. We can remove them by vote, not by revolution. We can speak our minds out about our government. We govern ourselves as we see fit. When we err, as unfortunately we often do, we have the chance to work out our mistakes.

For my country’s respect of human dignity, I utter paeans of praise. Human life is recognized as the dearest possession of all. The individual counts for so much in our land that recently, at great risk and expense a crew of airmen marooned on the icy waste of Greenland were rescued. Our democracy believes that the individual is the center of the universe. The wheels of the government revolve around him, for he is the government.

My gratitude for America swells when I realize that the individual in a Communist state is but a minute cog in the wheels of government. He belongs to the state to do as he is

“Adjon Isten”, mellyel ismerőseinket köszöntjük. Ez a kézszoritás barátok között. Ez vasárnapjaink temploma. Ez a közösség gyülésezése, a szabad szó dobogója (soap box) a homokos telek méta csapatja. Apám élete az, amidőn reggelenként munkára a bányába indul, a tanítóm is ezt az életformát képviseli, amidőn segít állami képviselőnkhöz írott levelem megírásában, melyben a folyó törvényhozással kapcsolatos véleményemet nyilvánítom. Az amerikaszerte uralkodó szabad érzés levegője az bárki számára bárhol.

Az én hazám az emberiség egyenlőségében hisz. Magas, alacsony, fehér, fekete, földműves, ügyvéd vagy háziasszony, mindannyian egyformák vagyunk Amerikában. Nem tartozunk egy bizonyos kaszthoz vagy osztályhoz. Egy népcsoport vagyunk — gazdag, szegény, tanult, tanulatlan, protestáns, katholikus, zsidó — akik ugyanazon kék ég alatt jól összeférünk egymással.

Dicsőség és hálaadás a tényért, hogy hazánk kormányzata a Jefferson Tamás elgondolásán alapszik: minden egyén eltulaj doni thatatlan jogokkal születik e közösségbe s a kormányzat kötelessége őrt állani e jogok felett, hogy az egyén teljes mértékben bírja életét, szabadságát s követhesse boldogulása útját. Mily jó, hogy nem kell kommunista országban éljek, ahol a polgárnak olyan hamis tanokat hirdetnek, miszerint az egyén jogai az államtól származnak.

Mérhetetlenül hálás vagyok a tényért, hogy Amerika 143 millió olyan ember közössége, akik magukat saját sorsuk irányítóinak érezhetik. Itt a nép akarata kormányoz. Számunkra nincs egy bizonyos “Nagy Vezér”. A mi kormányzatunkat nem egy nehány kiváltságos alkotja, hanem a szabad polgárok milliói, magamhoz hasonló emberek képezik. Nem vagyunk barmok módjára egy kiváltságos kisebbség akaratának keresztülvitelére kényszeríthető. Elnökünket és törvényhozó testületünket mi helyezzük hatalomra. Mi mozdíthatjuk őket el szavazatainkkal, nem forradalommal. Véleményünket szabadon nyilváníthatjuk kormányzatunk felől, legjobb belátásunk szerint kormányozhatjuk közösségi életünket. S ha e téren tévedtünk, mint ahogy az sajnos gyakran megtörténik, meg van rá a módunk, hogy tévedéseinket magunk kiigazíthassuk.

Dicshimnuszt zengek hazánknak az emberi méltósággal szemben érzett respektusa felett. Az ember-élet mint legbecsesebb tulajdon nyer elismerést. Az egyéni élet értékének nagyrabecsülését példázza a legutóbb Grönland jégsivatagjain leszállni kényszerült repülőcsoport irtózatos kockázattal és költséggel történt megmentése. Demokráciánk hiszi, hogy a világegyetem központja az egyén. A kormányzat kerekei őkö- rülötte forognak, mert ő maga a kormányzat. Amerika iránti hálám csak növekszik a tudattal, hogy kommunista államokban az egyén csupán jelentéktelen kereke a kormányzat gépezetének,