Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 5 ahonnan 23-on felül vannak egyesületi tagok?.... Mert annak gratulálok! És ha van, megpróbálok tultenni rajta. Mert van kilátás.... Tagtársi szeretettel az öreg baka Ronyecz István.” Punxsutawney, Pa-ban lakó Ronyecz testvérünk Egyesületünk 54-ik osztályának ügykezelője. Van-é, aki “bitolja”? “NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER... ” Jönnek, jönnek a levelek a menekült magyaroktól. Megható olvasni, hogy nemcsak élelmiszert, ruhát kérnek, hanem főleg lelki táplálékot, bibliát, énekeskönyvet, olvasni valót. Münchenből irja egyik menekült: “Mindenünk elpusztult, elégett, velük együtt drága Bibliánk, Énekesünk. Ezeknek a könyveknek elvesztése sokkal mélyebben sújtott, mint minden másnak elvesztése, mert mindennap táplálkoztunk belőle. Pótolni nem tudjuk.... Ha valakinek van felesleges Bibliája, nyíljon meg a szive és küldje el, mert ennél nagyobb örömöt nem szerezhetnének nyomorúságunkban. Megkaptuk az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját. Nagyon örülünk neki. Ünnepnapnak számit, mikor bekopogtat hozzánk, mert hitet, erőt merítünk belőle.” Vállaljuk-é a hit és erőnyujtás szolgálatát? Akkor ne sajnáljuk a szolgálatot lehetővé tevő, tagonkinti legalább 25 cent megadását. Kenyeret, lelki táplálékot, hitet, erőt várnak tőlünk! Dr Újlaki Ferenc elnök. Ferenc József és a kunsági magyarok. Ferenc József apostoli király a kiegyezés után meglátogatta a magyar népet s történetesen elment a kunsági magyarok közé is. Meg kell jegyeznünk, hogy Kossuth Lajos már ekkor Turinban remetéskedett, nem fogadta el a kiegyezést. Ferenc József elhaladva a kunsági atyafiak előtt, folyton ezt hallja, amint éltetik a magyarok: Vivát! Vivát! Odafordul a község jegyzőjéhez s megkérdezi, miért kiáltoznak a magyarok vivátot, amikor erre van jó magyar szó, az hogy: éljen! A jegyző először vonakodott felelni, majd az unszolásra kiböki: — Felséges királyom, ezt a kiáltást taníttattuk meg velők, mert ha azt kiáltják, hogy “éljen”, rögtön azt is utána kiáltják, hogy: Kossuth Lajos! Jókai Mór Tardonán. Eger és Miskolc között terül el a Bükk-hegység. Hatalma rengetege sok bujdosónak adott menedéket. A hegység északi lejtőjén, az Örvénykő sziklái alatt fekszik Tardona nevű község. Ide menekült Jókai Mór, a hires magyar regényíró a szabadságharc bukása után, hogy az osztrák kémek ne találjanak reá. Inasruhába öltözött és úgy érte el a falut 1849 októberében. A faluban még ma is legendák keringenek róla. Jókai mondta: Eredj Tar- donára emberséget tanulni. Ez szállóigévé is lett. Tardonán senki sem árulta be ezt a hires embert, sőt bujtatták. Még megvan az a nagy asztal, melyen Jókai megírta ittartózkodása alatt a “Barátfalvi lévita” c. regényét. Minden vasárnap elment a református templomba s a kántorral versenyt énekelt. Egy este, amikor az erdőből hazafelé ment görbe botjával, az erdőszélen találkozott Rácz tiszteletessel. Akkor még nem ismerték egymást. Jókai császári kémnek nézte s ha idejében nem szól a lelkész, ugyancsak elcsü- hölte volna Jókai Móric. Gerinces egy magyar volt. KÖNYÖRGÉS Kegyetlen urunk, végzet, most hozzád könyörgünk: tépj, rázz, gyötörj, szakítsd föl sebeinket, mint űzött, bomlott nyájat terelj egymáshoz minket. Zengő zivatarban, kegyetlen éjben, lázas hajnalon és forró délben, keleten, nyugaton, vagy sarki télben, ahol csak magyarok élnek, tedd látóvá szemeinket és add, hogy lássanak meg minket. S Te is, Uram, a sok rontás után, légy újra Krisztusunk, megváltó Isten! Európa romjai között, tépett törvényeken emelj föl ismét, tarts, védj, takarj, bocsásd meg vétkeinket, mert nem voltunk rosszabbak csak az apostoloknál. Egyszerű bűnösök, nem jobbak a jóknál. Két tűz között zsarnokoktól űzve meghajoltunk s lehulltunk a porba. A négy folyó partján, romok között, tépett hazánkban, Európában, ahol csak magyarok élnek, keleten, nyugaton, sarki éjben, lázas hajnalon és forró délben, mint űzött, bomlott nyájat, terelj egymáshoz minket. Száz vihar tombolhat fölöttünk, robbanó atomok, dúló seregek, fegyverek nem érnek el minket. Kiönthetnek a tengerek, összedőlhetnek a hegyek, halljad Trianon, London, Moszkva, Páris, halljad történelem, föld, világ, végzet, démonok: népem élni fog és él az Isten! (München.) Flórián Tibor
