Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-06-01 / 6. szám
6 TESTVÉRISÉG KESERŰ CUKRÁSZDÁI EMLÉK 1. Napfényes, tavaszi délután. Az utcán életnek örülő, siető emberek. Magam is sétálni indulok. A cukrászda előtt, a szememnek ugró látványtól, önkénytelenül megtorpanok. Az üzlet csipkefüggönyös üvegajtaján — kicsi diákfiát vezetve — szegényes öltözetű, falusi parasztasszony lép ki. Mint tengeri polip az áldozatát, telkemre csavargózva, hatalmába kerit hirtelen egy régi emlék, amikor kicsi diákkoromban, Miskolcon meglátogatott az Édesanyám. 2. Előttem van most is az a pillanat. A városban való ődöngés közben egyszer- csak, kezébe csimbelkőzve, megállítottam Édesanyámat a cukrászda kirakata előtt. Nézegetve az édességeket, nagyot kiáltva, előre böktem a mutatóujjamat, hogy a körmömhegye odakoccant a kirakatüveghez: — Ni, édesanyám, krémesbéles! Mert ujjongásomra semmi válasz nem érkezett, bőbeszédű magyarázkodásba fogtam bele: — Jaj de jó sütemény a krémes-béles! Édesanyám azt sem tudja, hogy milyen jó. Otthon nem ettünk hozzá hasonló finomságot soha.... Tessék venni nekem belőle egyet.... Mintha nagyothallóvá változott volna mellettem Édesanyám, most sem szólt a szavaimra semmit. E miatt én, nem nyugodva bele a hallgatólagos elutasitásba, majdnem pityergésre fogtam már a dolgot, mikor hanghordozásomon is érezhető, kicsi szemrehányással megkérdeztem: — Nem vesz-e nekem édesanyám egy kré- mes-bélest? Kiérezve szavaimból a fagyos döbbenetét, hóna alá fogta akkor engesztelőn a fejemet és sűrűn cirógatva arcomat, lágyan felelte Édesanyám: — Dehogynem, fiam. Hogyne vennék. Gyerünk be, no, a botba, oszt válassz magadnak. Belépve a szegény paraszt-asszony által csak boltnak titulált cukrászdába — hol a nagy tál krémesre, hol az Édesanyám jóságos szeme közé nézve — ujjongón kérdeztem, szinte lihegve a szavakat: — Hányat vegyek? — Vegyél kettőt kisfiam — válaszolta Édesanyám nagylelkűen. — Teljél el vele. Eltelni persze akkor sem teltem volna én el a nyalánksággal, ha az üzletben lévő krémest mind megvette volna is nekem Édesanyám. Boldog voltam mégis kimondhatatlanul, ahogy lefeljáró ádámcsutkával nyeltem — nagyokat harapva egyszerre — a süteményt. Volt bennem szív is. Nem mondhatom, hogy nem volt. Minden harapásnál újra, meg újra kínáltam Édesanyámat, hogy kóstolja meg ő is a krémest. Hiszen nem evett még ilyen jót soha, mióta él. Pedig a krémes olyan jó! Ő azonban — ki tudja mennyire kívánta pedig — nem nyújtotta volna ki érte a kezét. A száját sem azért nyitotta ki, hogy megszólalva biztasson: — Egyed csak kisfiam, neked vettem. Edd meg mindet. 3. Milyen fájdalmat okoz is most nekem ebben a pillanatban — visszagondolva a múltra — az a két krémes-béles, amit Édesanyám vett nekem jó kétévtizeddel ezelőtt abban a régi miskolci cukrászdában — darabonként 24 fillérért! Látom őt, a mosolygó, hamar feketébe öltözött, még javakorbeli paraszt-asszony, mint szoborrá merevedett szemrehányást, ahogy nyakánál ingvállába belenyúlva, elővette patkó alakú bugyellárisát és kifizette a két krémesért a 48 fillért. FREE CARE PACKAGES FOR HUNGARY All money saved by CARE'S nonprofit operation is used for “free” packages in the countries which receive its food and textile parcels. Here, a group of needy families in Budapest receive their gifts of the 22-pound packages. CARE parcels, for guaranteed delivery anywhere in Hungary, may be ordered for ten dollars each from CARE, 50 Broad Street, New York. A “CARE” vállalat, mely nem nyerészkedésre alakult, megtakarított pénzéből ingyenes csomagokat is oszt a szüköl- ködőknek fenti kép a 22 fontos ajándék- csomagokat kapott budapesti csoportot ábrázolva. — A “CARE” (50 Broad St., New York) különböző összeállítású csomagokat (élelmiszer, ruha anyag, baby kelengye stb.) $10.00 beküldése ellenében •szállit /garancia mellett Magyarországba.
