Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 5 uralkodhassanak ... (.hozzátette ehez azt is, hogy) véleményem szerint Magyarország az a terep, ahol el kell dőlnie, melyik az az elv, mely az emberiség sorsát a jövőben kormányozni fogja .. Nagyon könnyű volna, Kossuth beszédei nyomán, elhajlitani ennek a cikknek tendenciáját tisztára magyar irányba, mint ahogyan saját küldetéséhez hiven a magyar kérdést állitotta az események központjába. A mai ember azonban ezt a hungaro-centrikus beállítást már nagyon is szűkkeblűnek Ítélhetné s érdeklődésével szívesebben fordul szélesebb távlatok felé. Nos, az ilyenek számára idézzük a Salemben, Mass, tartott beszédéből: “Az orosz diplomácia sohasem dicsekedhetnék nagyobb és végezetesebb győzelemmel, mintha sikerülne rábeszélnie az Egyesült Államokat, hogy ne törődjék az ő, — Oroszország! — ama céljával, mi szerint uralkodó hatalom kiván lenni Európában, uralkodó hatalom Ázsiában, uralkodó hatalom a Földközi tengeren. Ez valóban nagy diadala lenne az orosz diplomáciának... de olyan diadal, mely hatásában borzalmas lenne az egész emberiségre, de senkire sem olyan borzalmas, mint épen az Önök saját jövőjére... Minden más okoskodás hiábavaló, uraim; az orosz absolutizmus és az angolszász alkotmányosság nem versengő, hanem egymással szemben álló erők. Sokáig nem létezhettek egymás mellett... Önök talán azt hiszik, hogy egy ilyen diplomáciai diadal lehetetlen Amerikával szemben? ... sajnálom, de ki kell mondanom, hogy egy ilyennek lehetőségét segíti az olyan felfogás, mely Amerika külpolitikáját az ország földrajzi határaihoz szabná ... Biztosak lehetnek Önök afelől, hogy amikor ők (az oroszok) a szabadság szellemét Európában kiirtották, abban a pillanatban, amikor a kontinens minden ereje fölött rendelkezni fognak: Önök ellen fognak fordulni. Persze nem fogják flottájukat és hadseregeiket az Óceánon keresztül vezetni; először majd tönkreteszik az Önök prosperitását megbénítva kereskedelmüket, kizárva azt az európai piacokról... ahol egy despota hatalom megveti a lábát, ott a szembenálló elbukik... az ég nem köthet komp- romissziumot a pokollal... Én hiszek Istenben, hogy egyszer majd a föld minden nemzete szabad lesz és egyesülni fognak az emberiség érdekében; és a szabadságnak ebben a ragyogó sokadalmában, én tudom, hogy az Egyesült Államoknak milyen helye lesz.” New Englandban Kossuth nemcsak angol, de még német nyelvű hallgatóság előtt is szónokolt, saját anyanyelvükön, amit szintén kitünően beszélt. Említésre méltó, hogy a hozzájuk intézett bostoni beszédében figyelmeztette őket azokra a kötelezettségekre, amikkel nem csak befogadó hazájukkal, de az egész szabadságra áhítozó világgal szemben tartoznak, — ha csak ki nem akarják záratni nemzetüket a szabad népek közösségéből. Kossuth egyik-másik beszédének időtálló értékéről lehetnek nagyon eltérők a vélemények, bizonyosnak látszik azonban az, hogy a legprófé- taibb jellegű a concordi volt, ahol őt Ralph Waldo Emerson köszöntötte többek között ezekkel a szavakkal is: “Ön a szabadság embere, egyben az elrendeltség embere is. Sorsát nem Ön választotta, hanem arra Isten rendelte Önt és lángeszét céljai szolgálatára. Ezért nem Önnek adózunk köszönettel. Mi Önben csak a szabadság angyalát látjuk, aki jár tengereken és túltengő önérzeteken keresztül-kasul, megosztván az embereket, ahol csak jár, és csak a jókat állítja maga mellé... A szabadság főiskoláján Ön első tudós lehet, aki megszerezte magának azt a jogot is, hogy nekünk (amerikaiaknak) a mi Washingtonunkat tolmácsolja.” Egykorú leírások szerint Kossuthot rendkívül meghatotta a kor egyik legnagyobb amerikai emberének magasztaló üdvözlése s arra adott válasz-beszédének minden részletén érzik az a gondosság, mellyel mondanivalóit megfogalmazta. Ha valamelyiket, úgy ezt a beszédet igazán érdemes át meg átolvasni annak, aki tisztában akar lenni a “szabadság angyalának” prófétai erejével különösen abban a vonatkozásban, mely az Egyesült Államok jövőbeni szerepének pontos előrelátásában nyilvánult meg. Szinte megdöbben az ember, amikor ilyeneket lát beszédében: “Igen, Uraim, felteszem rá az életemet, becsületemet s minden mást, ami egy emberi szívnek drága, hogy vagy Amerikának kell vállalnia részt Európa politikai regenerálásában, vagy be kell adnia saját derekát az európai politika romboló befolyásának ... nem lehet végzetesebb tévedést elkövetni annál, mint azt hinni, hogy nem törődve Európa politikai helyzetével, Amerika érintetlen maradhat az európai helyzettől... hiszen Önök szinte naponta átnyújtják kezüket Európa felé nemcsak kereskedelmi, de a (származás révén) úgy társadalmi, mint erkölcsi, szellemi és intellektuális vonatkozásokban is, hogyan lehet akkor azt hinni, hogy Európának keze, amit Önök naponta szorongatnak, piszkos maradhat, de Önök elkerülhetik kezük bemocskolódását? Minél tisztább az Önök keze, az öreg Európa mocska annál inkább ragadni fog arra. Nincs más menekvés tehát a be- szennyeződéstől, mint segíteni minket európaiakat abban, hogy megmossuk az ó-világ kezeit. Hallottak már Önök a struccról, mely homokba dugja fejét, azt hívén, hogy testét se látja meg ellensége, holott azt födetlen hagyta?! Ez a furcsa eltévelyedés érdemes arra, hogy felidézzük ... Igen, Uraim, vagy Amerika szüli újjá az ó-világot, vagy az zülleszti le az újat.” Talán ennyi is elég e beszédből arra, hogy világossá tegye előttünk Kossuth éleslátását. Ha csak arra gondolunk, hogy milyen mérhetetlen tragédia származott az Egyesült Államok húzódozó és tétova külpolitikájából az első világháború után s mily rettenetes ember-veszteséget eredményezett a német hetvenkedés idejében való megfékezésének elmulasztása s épen napjainkban milyen szörnyű nyomor kiséri szerte a világban az Egyesült Államoknak még mindig nem elég határozott vezetését a világ ügyeiben: könnyen felmérhető az az érték, ami a magyar Kossuthnak amerikai beszédeiben tette magát a legáltalánosabb vonatkozásokban is cáfolhatatlan bizonyossággal fénylővé. Végezetül meg kell említenünk azt is, hogy alig van egyetlen olyan amerikai beszéde Kossuthnak, melynek vallásos, olykor egyenesen biblikus képei, idézetei vagy illúziói ne lettek volna. Ő ugyanis mélyen hivő ember is volt. A világ
