Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1. szám
6 TESTVÉRISÉG legnagyobb bajának azt tartotta, hogy a krisztusi elvek a nemzetek egymás közötti érintkezésében gyakorlatilag nem érvényesülnek. Egyenesen megrázó, ahogyan ezt a new yorki Taberna- culumban, 1852. junius 21.-én tartott utolsó előadásában, a magyar haza sorsát ecsetelve kifejezte: “Oh én népem, szivemnek szive, életemnek élete, feléd száll minden gondolatom!... tiéd az én éber óráimnak gondja, tiéd nyugtalan éjszakáimnak ál- modása! ... elfeledhetnélek csak egy pillanatra is? Soha, soha! Átkozott legyen az a pillanat s átkozott legyek én magam abban a pillanatban, amikor megfeledkezném rólad! Leigáztak téged, óh én hazám! mert a keresztyénség elveit nem vitték még át a gyakorlatba; mert a keresztyénség nagy parancsainak nem engedelmeskednek; mert nem a keresztyénség törvényei szabályozzák a nemzetek egymás közötti viszonyát; mert számos istentelen kormányzat van a krisztusi törvények sértésére, de egy sem akadt azok betöltésére. Elestél, hazám, mert a keresztyénség nem valósult még meg, (Isten országa) nem jött még el — sehová. Sehová e földön! ... Ti nemzetek e földön, büszkék pillanatnyi hatalmatokra, büszkék szabadságotokra, iparotokra, vagyonotokra, gazdaságtokra! Hatalmatok hiábavaló, szabadságtok hiábavaló, iparotok, gazdaságtok, mind mind hiábavaló. Mindez nem fog megmenteni benneteket az elbukástól. Mert csak egyedül a Krisztus törvénye, egyedül a keresztyénség kötelezettségeinek teljesítése az, mely jövőtöket biztosíthatja s ugyanakkor megmentheti az emberiséget.” Azt ígértük volt, hogy néhány olyan idézetet adunk ennek a rövid szemelvénynek keretében, amiből maga az olvasó győződhetik meg Kossuth látnoki géniuszáról. Hogy ez mennyiben sikerülhetett, annak megítélése nem ránk tartozik. De mert magyarok olvassák e sorokat, akiket kétségtelenül nem csak világ és befogadó Amerikánk sorsa érdekel, hanem szivük legbelsejé- ben ott ég az a kérdés is, hogy ma milyen magatartást tanúsítanak származásunk földjével, óhazánkkal szemben: ha nem is épen a tárgyhoz illően, vesszük magunknak a bátorságot befejezésül idemásolni a kossuthi idők hires amerikai külügyminiszterének, Daniel Webster-nek, a washingtoni kongresszus két házának Kossuth tiszteletére rendezett ünnepi bankettjén mondott beszéde záró szavait: “Magyarország népe felvilágosodott, szorgalmas, józan, jóindulatú nemzet... nagyon örülnék én is, ha visszanyerve függetlenségét, azt a kormányformát fogadná el, melyet mi a legjobbnak tartunk. Mi örülni fogunk, ha az amerikai mintát látjuk az alsó Dunánál és Magyarország hegyein, De nem ez az első dolog. .. Első imádságunk az, hogy Magyarország független legyen minden idegen hatalomtól és hogy sorsának intézését saját kezébe * vegye.” Ezeket az amerikai külügyminiszter mondotta 1852-ben. Aki igazán jót akar az újabb szerencsétlenségbe zuhant magyar népnek: ma sem kívánhat mást. Nem. Különösen akkor nem, ha az illető — magyar. Borshy-Kerekes György AZ ELNÖK ÜZENI A Magyar Szabadságharc százéves jubileumának esztendejében adjon Isten minden magyarnak áldott ujesztendőt! Az örökkévaló Isten váltsa valóra legszebb álmunkat: a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség országának, magyar földön és az egész világon, megvalósulását. KOSSUTH SZÜLŐFALUJÁNAK ÜZENETE Egyszerű szívből fakadt, drámai erejű, itt közölt levélben üzent Kossuth szülőfalujának, Monoknak, népe: “Kelt soraim Monokról, onnan, ahol Kossuth Lajos bücsüjét ringatták. Hull a könnyem ha a Kossuth lakás előtt megyek el és látom az arcát a nagy embernek. Idők múltak el azóta, sok sok idők, mikor ő a szabadság zászlaját kibonyotta. Tugya a világ és ösmeri, mert hazájáért élt és halt meg. Mi, Kossuth népe, itt maradtunk a mi kis falunkban árván, legyalázva, elhagyatva, rongyosan, tehetetlenül, éhezőn. De nem azért, hogy mi nem szeretünk dolgozni, vagy imádkozni. Mi Istenünket áldjuk és magasztaljuk, mert tudjuk hogy Isten nélkül nincs élet. Nem is tudunk máshoz fordulni, mint a jó Istenhez. Türőké és szeny- vedőké a mennyek országa. Hiába vetünk, nem aratunk. Kapálunk, de termés nincs. A nagy szárazság megesz mindent. Kenyeret nem eszünk. Csak a jobb módú gazdának szűkén. Jó ha egy falat kukoricából sütött bogácsa jut. Sokszor nem eszem csak azért, hogy a gyermekeimnek legyen. A múlt nyáron is tarisznya nélkül jártam dolgozni, mert nem volt mit vinni. Most még rosszabb, mert üres minden. Boldog újévet kívánunk amerikai testvéreinknek, de magunknak is, mert mi nem tudjuk azt se, ha béke van-e. Minket kifosztottak, leöltöztettek. Mindenünket elhurcolták. Mi Kossuth falujából sírunk és sóhajtunk és imádkozunk, mert a szegény sir éhen és az igazságtalanság legyőzi az igazságot. Alázattal és tisztelettel fordulunk az Egyesülethez és az amerikai magyarsághoz: méltóz- tasson magyar testvérjei könyejit becses adományával fölszáritani, mert nehéz időket élünk. Még népek nem értek el a magyar földön ilyen nehéz helyzetet, mint a mostani korbeli nép. Kívánjuk minyájan: agya a jó Isten meg úgy nekünk, mint amerikai testvérjeinknek boldogabb újévet 1948-ba, Kossuth Lajos évforduló évébe. Mutassa meg az édes Jézus, hogy nem hagy el bennünket. Benne és bennetek bízunk! Üdvözletünket küldjük Magyarországból, Kossuth Lajos szülőfalujából, Zemplén megye monoki testvéreitek, az Egyesület tisztikarának és összes tagjának és minden amerikai magyarnak ...” így szól a levél, szivünkhöz szól! Bizony méltó volna, ha a szabadságharc százados évfor-
