Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 5 hogy a munkaszeretet és annak elvégzési módjait az öregektől tanulták és csak azért tudják végezni, mert volt és van, aki szeretettel tanítja és útbaigazítja őket. Amikor később kezet szorítottam a lelkes osztályelnök édesapjával, Molnár bácsival, tiszta lélekkel mondtam, hogy derék fia van, akitől még sokat várunk. Az ünnepség tagszerzéssel is össze volt kötve, amelyet Tusay Mihály kér. szervező végzett. Mihály barátunk aktiv, lelkiismeretes és jó munkása az Egyesületnek, akit mindenütt méltán tisztelnek és szeretnek. Boldogan számolt be a rövid pár napi munka szép eredményéről. A jó ebédből nem tudom, mennyi jutott neki, mert amikor feléje néztem, mindig suttogott és irt, uj tagok felvételi iratait állítva ki még az ebéd alatt is. Ő hurcolt az autóján s általában, mint már annyiszor, most is mindenben segítségemre volt, amiért külön köszönetét mondok neki. CSERNITZKY PATER így hivtuk mig élt s ezzel a névvel veszünk tőle búcsút, midőn elhunytáról emlékezünk meg. Nem volt tagja egyesületünknek, nem volt református sem, talán vérségileg tiszta magyar sem volt. És mégis nagy veszteségként könyveljük el amerikai magyar életünk számvetésében. Mert lélekben egy volt velünk. Azokat a kilengéseit leszámítva, amikor “Pá-Pista” név alatt házi újságjában a legpápistább pápistánál is pápistábbnak erőszakolta magát, mindig velünk volt ő ott, ahol tiszta magyar célokat becsületes eszközökkel szolgálni kellett. Munkabírása és áldozatkészsége példaképen ragyogott az elmúlt majdnem félszáz esztendő alatt előttünk. A régebbi amerikai magyar plébános típusnak egyik legjellegzetesebb alakjával lettünk szegényebbek. Annak a “világi pap'’ típusnak, mely itt magyar szellemben első sorban “magyar” katolikus egyházakat szervezett meg s amelyiket katólikussága sohasem zárt elefántcsont tornyokba s amelyik a maga hitét élni tudta magyarságának elfelejtése nélkül. Szép időt élt s értékes alkotásokat hagyott maga után emlékezetül. Szépen is ment el. Teljes élete volt a maga egyedülvalóságában is, itt e földön. A Mindenható tegye azt tökéletessé számára odafönt. VARGA BÉLA római katólikus pap 8 is. Uj ember közöttünk, akit a háború utáni magyar “demokratikus” kisérletből való kiábrándulás sodort át hozzánk. Istennek hála teljes erejében van s egyike azoknak, akik egész szívvel készülődnek egy igazi felszabadulás után vissza, származásunk földjére: Ahol eddig megjelent, a modern korba vetitődött alakját személyesíti meg azoknak a katólikus papoknak, akik gyökerüket a magyar földben, a magyar népben tudták már az Árpádok alatt is, de a Habsburgok alatt is, sőt ott tudják most Sztálin és társai alatt A jövés-menésben többször keresztül vágtunk egy szép utcán, amelynek a nevét szép nagy betűkkel hirdeti minden sarkon a jelzőtábla: KOSSUTH STREET. A nagy magyarról elnevezett utcát az elmúlt hosszú évtizedek alatt nem keresztelték át, pedig nagyon kicsi hijján száz esztendeje, hogy Kossuth ottjárt és beszédet mondott többek között az állami törvényhozás előtt is. Ennek a beszédnek eredeti kézirata, a Kossuth által eszközölt javításokkal, mint Sziártó lelkésztársam mondja, ma is megvan az állami levéltárban. Tartalma elmondása óta közkincse az egész világnak. Kedves emlékekkel jöttem el Columbusból, szívből óhajtva, hogy az ottani jószivü és lelkes magyarság minél szebb célokat tudjon megvalósítani a jövőben is. Egyesületünknek értékes végvára ez a csoport, amelytől még sokat várhatunk. is. Mindig érdemes a szavára felfigyelni. Legutóbb Pas- saicon, az aradi 13 emlékünnepén, ilyeneket mondott: “A magyar nemzet azelőtt sohasem volt olyan egységes, mint 1848-ban. Ezért tudott a szabadságharc alatt olyan hallatlan erőkifejtést tenni és az egység révén tudta ezt az 1945-ös választásokon is megismételni... Arra kérem az amerikai magyarságot, hogy kényszeritsen bennünket (uj emigránsokat) az egységben maradásra. És kényszeritsen, na megLéve-nénK, hogy az egységhez visszatérjünk.” Hadd menjen innen is biztatás Varga Béla és társai felé: az amerikai magyarság óriási többsége velük van mindaddig, mig magukat párioskodás vagy személyi ambíciók részeire nem tagolják. TELEKI PÁL Neve pár évvel ezelőtt akkor hangzott világszerte, midőn mint magyar miniszterelnök öngyilkosságba menekült inkább, hogysem árulójaként szerepeljen a magyar szavatartásnau és nemze.i függetlenségnek. Az erejével fel nem tartóztatható náci áradattal szemben erő- telen halott testét kísérelte meg gátul állítani. Sajnos, az áradatot megállítani ez sem tudta. Most egy lelkes tanítványa, Máuay Béla, ki jelenleg Montereyi.cn amerikai ka.onákat a magyar nyelvre tanít, egy füzetben adta ki Teleki sok értékes gondolatát, annak a könyvnek alapján, mely “Merjünk magyarok lenni ’ címen 1943-ban jelent meg Magyarországon és példátlan sikert aratott az akkor már német terror alatt nyögő országban. Jól tette, hogy kiadta. Telekit közelebb nozza hozzánk és minden olvasóhoz s jobb megértésre segít azokkal az eseményekkel szemben, melyek oly tragikus sorsra juttatták a szerencsétlen nemzetet. Hálásak vagyunk Mádaynak, aki mint jó tanítvány igy állít emléket mesterének s az amerikai magyarságot pedig megajándékozza egy értékes magyar gondolkodó eszmevilágának ismertetésével. Módot kentünk rá, hogy Teleki gondolataival a “Testvériség” olvasói is megismerkedhessenek. SEBESTYÉN ENDRE Huszonöt évig lelkészkedett itt, aztán 1939-ben szive visszavitte a szülőföldre. Ott különböző egyetemeken az angol nyelvet tanította, cikkeket, tanulmányokat irt s rádió előadásokat tartott azon kívül, hogy két komoly nyelvi könyvet is kiadott. Amerikai polgár maradt s a nagy “felszabadulás” után, — mely azt eredményezte, hogy hosszú sorban kényszerülnek emigrációba a magyarság értékei, — hattagú családjával ő is visszajött az igazi szabadság földére. Most itt él közöttünk, szerényen elvonulva a kis leechburgi parókián. Nem tétlenül azon Vasváry Ödön.
