Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-10-01 / 10. szám
6 TESTVÉRISÉG a vonalon sem, mely újabb és látható értéktermelést jelent. Most jelent meg a pittsburghi Expert Printing Co. kiadásában “Magyar Reader” c. könyve, mely régen érzett szükségletet elégit ki. Magyarul tanulhatnak abból azok az uj nemzedékbeliek, akik anyáik nyelvét már nem beszélik s azok a mind nagyobb számban levő nemmagyarok, akik ezzel az a számukra exotikus, de gyönyörű nyelvvel megismerkedni kívánnak. Szakértők szerint a könyv elsőrendű a maga nemében. Gazdagodtunk vele s még többet is Ígér a szerző azzal a bejelentésével, hogy már is munkában a sorozat második kötete, a “Magyar nyelvtan.” A volt független ref. főesperest, vezértestületünknek volt tagját itt köszöntjük a régi testvéri szeretettel. SZÉKELY IZSÓ Sem nem pap, sem nem államférfi. Mint Magyar- Amerikában mondjuk: “újságos”. Könyvet nem irt, nevével ellátott cikket sem sokat. Dolgozni azonban annál többet dolgozott az elmúlt csaknem harminc esztendő alatt az Amerikai Magyar Népszavánál s azzal kapcsolatban a mi közéletünkben. Neve most annak a hímek kapcsán kerül ide, mely a laptól való megválását s egy másik lap szolgálatába lépését jelentette be. Fölületes olvasó előtt ez csak egy napi hirecske, mely elvész a többi sok ezer mellett. Mi azonban, s velünk sok ezer amerikai magyar tudjuk, hogy épen Székely volt az, aki az idegen gazdákat csere-bsrélő lapját szinte véres verejtékkel tartotta meg azon a vonalon, mely sohasem tette ellenszenvessé magyarságunk előtt. Érdemei vannak tehát. A legnagyobb ezek között az, hogy mindig bevallottan zsidó volta mellett is meg tudott maradni töretlen magyar szellemiségében akkor is, amikor az elfordulástalan megérthető is lett volna. Hibái lehetnek s bizonyára vannak is. A nagyobb hibát azonban azok követték el, akik — esetleg — nem tettek elegendő kísérletet megtartására annál a lapnál, ahol munkaerejének javát égette fel s amit, tudjuk, olykori elkeseredései ellenére is szeretett. "SZENT ISTVÁN NÉPE" Olaszországból kapunk egy ilyen cimü lapot, amit bizonyos P. Dömötör Ede (vjj’ki ő és merre van hazája?!) szerkeszt, s többek között igy ir: “A politikai rendőrség tehát belelőtt Tildy Zoltán vejébe, amint épen szabadsághőssé akart változni. E mohó fiatalember egyetlen nevezetessége, hogy túlságosan szemtelenül magyarosította régi sziriai nevét éppen Csornokyra. Mivel a bakó szerepét betöltő Tildy lánya hozzáment feleségül, kairói követ lett belőle. Azért kairói, mert... idecsempészték a nép verejtékéből kizsarolt milliókat, hogy aztán Nagy Ferenc példáját követve ... idefussanak hozzánk és mindnyájan cikksorozatot Írjanak a tudatlan és gyermeteg amerikai hirszolgálati ügynökségeknek” ... És igy tovább. Ugyanez lap aztán, ugyanazon az oldalon, a legmagasz- tosabb jelzőkkel illeti azt a “szentistváni gondolatot”, mely államot alkotott a keresztényi szeretet, megértés, megbocsátás jegyében s melyet állítólag a “Szent István Népe” magáénak vall. Mi “tudatlan és gyermeteg” amerikaiak valamit itt nem értünk. Hogy képzeli az az újság, hogy ilyen ellenmondásokkal telitetten, hazugságokkal fűszerezetten, ocsmány stílussal szaporitani tudja “Szent István népét”?! Itt valaki alighanem tényleg tudatlan. De azok nem mi vagyunk. Borshy K. György TELEKI PÁL GONDOLATAIBÓL Nehéz ma igaz utón járni, de lehet. ¥ Hit nélkül nem fogunk kivezető utat találni abból a nagy káoszból, amely ma a világon uralkodik. * Anyagi veszedelmek helyett lelkiek azok a veszedelmek, amelyek Európát szaggatják s ennek következében minden nemzet vigyázzon saját lelkére, hogy erős és tiszta maradjon. A hit ma a legerősebb várunk. * Amikor az egész világ harcban áll s az ember magába száll, egészen kicsiny lesz és meglátja, hogy minden e világon múlandó és hogy a hitnek ereje mennyire az egyedüli, amely átsegíthet egy ilyen nehéz korban. * Nincsenek kis nemzetek, csak kishitüek és nincsenek kis emberek, csak kicsinyhitüek. * Minden magyar ember, aki hazáját részben közvetlenül, részben a hazáján keresztül Istenét szolgálja, az önmagában az egész magyarságot hordozza. * Mindig azt tapasztaltam, hogy ahol az emberek között szeretet van, ahol az emberek szeretettel kapcsolódnak egymáshoz, onnan alkotó lendület, vállalkozó szellem indul ki. * Ha egyszer eszébe jutna az embereknek, hogy világtörténelmet az összetartozandóság és nem az ellentéte alapján írjanak, ha ezt tanítanák az iskolákban, ha ezt éreznék az államférfiak és nem a pillanatnyi mulót, akkor könnyű feladat volna az embereket összehozni. * Nem lehet együttélő embereket egymástól maradandóan büntetlenül élesen elválasztani, mert ezáltal egymással élesen szembefordítjuk őket. * Találékonysággal, erős akarattal, összefogással és sok szeretettel gyakran lehet segíteni ott, ahol az anyagiak hiányzanak. * Becsületünk előbbrevaló a jólétünknél. * Minél kevesebb a becsületesség, minél kevesebb a tisztesség, annál több rendelet, annál több törvény kell, viszont annál kevesebbet használ. * A nemzetnek három főkincse van: a nemzet becsülete, függetlensége és nagysága. ¥ A magyar ember igazán és maradandóan azt tiszteli aki tiszta életű és egyenes, akinek tehát a fegyverei is mindenkor tiszták. * Legszilárdabb meggyőződésem, hogy a nemzetet csak igazmondással lehet nevelni. * Az egyedüli jó életforma az, amelyik becsületes. Végelemzésben ez az az éle .forma, ahova az emberiségnek sok mindenféle tévedés, szélsőséges küzdelmek egymásnak becsmérlése, stb. után valahogy el kell, hogy jusson, ha egyensúlyi helyzetbe akarja hozni önmagát. íp Nem a szám és a forma határoznak, hanem a lényeg, a béltartalom.
