Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1948-08-01 / 8. szám

AUGUSZTUS 1848-ban.

A jobbágy április óta szabad ura lett annak a földnek, amit eddig jobbágyi jogon birtokolt. Most már szabadon gazdálkodhatott benne, jogát és munkája gyümölcsét senki el nem vehette. Csakhogy a nemzedékek óta begyökerezett szokás szerint az erdő, a legelő a földesur tulajdonában állt, de jobbágyainak szabad volt azt használniok. És most, a felszabadítás után hatalmas községek maradtak erdő és legelő nélkül: az egykori jobbágynak nem volt hova hajtani állatait, nem volt honnan rozsét gyűjtenie a kemencébe.

Emiatt már tavasz táján nyugtalanság tört ki az ország egyes vidékein, Szatmár, Békés, Közép-Szolnok, Bács-Bodrog, Esztergom megyékben. Legmagasabbra Békésben lángolt az elégedetlenség tüze, ahol Oláh István, a histó- riás könyveket áruló vásári árus vezetésével a jobbágyok elfoglalták a megyeházát és maguk vették kezükbe a megye irányítását.

És végül a törvények nem intézkedtek a már akkor is félmilliónyit kitevő zsellérségről sem. Mert ezek is felszabadultak ugyan, de minden birtok nélkül állván, személyes szabadságukkal együtt a mindennapi megélhetés nyomasztó gondja is kopogtatott ajtójukon.

Évszázadok óta fennálló, milliókat érintő viszonyok felszámolása nem napok dolga. A jobbágyfelszabadítás nagy munkája még hosz- szu békés éveket kívánt volna, hogy teljessé válhasson. Azok a reakciós erők, amelyek 48- ban önvédelmi háborúra, szabadságharcra kény- szeritették a magyarságot, megakadályozták ennek a kérdésnek emberhez méltó, igazságos rendezését!