Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1948-01-01 / 1. szám

Hü

JANUAR 1848-BAN

Az 1848-as új esztendő napja nyugalmasan és békésen köszöntött Magyarországra. A Pozsonyban ülésező országgyűlés még karácsony előtt félbeszakadt és a követek hazakocsiztak az ünnepekre. Pozsony város szokásos újévi bálját a polgárokon kívül csak néhány ott lakó főnemes látogatta és a csárdás, a valzer meg a lengyelke mellett vigadozva köszöntötték az újév hajnalát.

Pozsonyban hálóztak, de annál nagyobb szomorúság uralkodott az ország nagyobb felében. A sok millió jobbágy nemzedékek óta megszokott keserves sorsához újabb baj járult: egymásután két esztendőben pusztított az aszály, különösen a Felvidéken és akárhány megyében a megművelt föld még a vetőmagot sem adta vissza. A búza ára hihetetlenül magasba szökött, egy pesti mérőt nem adtak 22 bankó forinton alul és ha a szegény nép nem tudta megfizetni, — éhezett.

Éhínség és járvány dühöngött a Felvidéken és a bécsi lapok, amelyek sosem kedvelték különös módon a magyarokat, képtelen meséket találtak ki a magyar állapotokról: Egyikük azt írta, hogy Magyarországon már emberhúst esznek és hogy Árvában az egyik, végső nyomorba jutott jobbágy-család gyermekét főzte meg és fogyasztotta el. Ekkora rágalmat Árva megye sem hagyott magán száradni, vizsgálatot indított, ami aztán kiderítette, hogy a meséből egy szó sem igaz. Az viszont igaz, hogy az éhező emberek már kutyahússal táplálkoznak. A magyar lapok közölték is a cáfolatot, de német kartársaik nem adtak helyt számára. Ők még a későbbi hónapok folyamán is szívesen írtak az “emberevő magyarokról”, azokról az emberevő magyarokról, akik a Tiszától a Lajtáig kergették vissza a császár büszke hadseregét! (A “48-as Kossuth Évkönyvből”)