Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1947-03-01 / 3. szám

4 TESTVÉRISÉG Mily nagy szükség volt erre az irodára, igazolja az a sok ezer levél, személyes meg­keresés, melyben feleségek, szülők, mennyasz- szonyok, testvérek, testben-lélekben összetörtek kérték segitségünket. Mi volt az eredmény? Igen sok ügy sikeres elintézése, a szivek hálája és az a tudat, hogy azok iránt, kik életüket kockáztatták, megtettük kötelességünket, meg- bizonyitottuk testvéri szeretetünket. Magyar egyesületeink között mi voltunk az egyetlen, kik ezt a szolgálatot, egy évig, nyújtottuk. Elismerés illeti Ntü. Baloghot ennek a mun­kának, hűséges, szakszerű, szeretettel telt, ellá­tásáért. Egyesületünket hogy ezt a szükséges szolgálatot elvégezte. 3. Árvák.... Öregek.... “Aki egyet befogad — engem fogad be....” Az elmúlt esztendő hozta el szeretetintéz- ményünk — a Bethlen Otthon — munkálko­dásának 25-ik évfordulóját. Bensőséges, orszá­gos jelentőségű ünnepség keretében adtunk há­lát Istennek, elismerést a munkásoknak, ada­kozóknak. Emlékeztünk sok sok áldozathoza­talra, önfeláldozó munkára és az áldásra, amit szeretet intézményünkön át érzett sok ezer élet. A 25 esztendő alatt naponta átlag 99 sze­mélyt láttunk el. Az Otthon bevétele meg­haladta az egy millió dollárt. Vagyona kettő- százezer dollár értékű. A számbeli adatoknál sokkal nagyobb értékű az a szolgálat, amit itt nyújtunk. Az élet mélységeiben járunk itt és a legfájdalmasabb sebekre csepegtetünk bal­zsamot. Az idő múlása mind jobban érezteti ha­tását. Mind több és több az egyedül maradó amerikai magyar testvér. Egyesek lelkileg, má­sok másképen maradnak egyedül, árván. Fájó szivvel látjuk hogy sokszor azok is, kik éle­tüket adták szeretteikért, közösségekért, Egy­házért, az öreg korban úgy maradnak, hogy nincs hová fejüket lehajtaniok. Ki és mi az oka? Nem keressük. Mi az élet egy szomorú valóságával állunk szemben és ezt akarjuk orvosolni. A támasz nélküli öreg testvérről gondoskodni. Ma 34 ilyen testvérnek adunk otthont. Köztük több mint ötven évi amerikai lelkészi szolgálat után Ntü. Harsányi Sándor és neje, Ntü. Ludman Sándor, özv. Vi­rág Istvánná és Kovács Andorné nagytiszteletü asszonyok. Most jön otthonunkba Ntü. Kovács Endre és neje. Elmélkedésre serkentő, beszédes bizonyság az, hogy a krisztusi szeretetet a gyakorlati élet­ben megvalósító Egyesület ad otthont egyszerű testvéreinknek ép úgy, mint amerikai magyar református életünket megalapító, építő, ebben a munkában lassankint elégett, megfáradt pász­toroknak is. Örömmel jelentem, hogy lelkész testvéreinknek Bethlen Otthonunkban lakozása igen jó hatással van az intézet közszellemére. Emeli annak színvonalát. Melegséggel, megértő szeretettel tölti be az öregek otthonát. Gyermekotthonunkban jelenleg 26 gyermek­nek adunk nemcsak otthont, hanem olyan ne­velést is, ami az iskolai hatóságnak, hivatalos köröknek is, teljes elismerését érdemelte ki. Bethlen Otthonunk igazgatója, Ntü. Kecske- méthy József, feleségével együtt, a szülei szív szeretetével melegített, apostoli munkát végez. A 25 éves munkára visszatekintve halljuk Mesterünk szavát: “Aki egyet befogad a leg­kisebbek közül, engem fogad be.” Érezzük-é, látjuk-é munkának áldását? Nem tudunk min­denkin segíteni, de ott vagyunk a munkamezőn. Tehetségünkhöz képest, sőt azon felül is, se­gítünk. 4. Amerikai magyar református életünk épí­tésében. Azzal szolgáltunk, hogy ott voltunk minden nagyobb megmozdulásban, résztvettünk jubileu­mi és más ünnepélyeken, tanácskozásokon. — Bethlen Otthonunk adta ki az amerikai ma­gyar reformátusok egyetlen közös kiadványát, a Bethlen Naptárt. Az egyetemes énekeskönyv megjelenését mi tettük lehetővé. Egyesületünk­nek köszönhető, hogy a veszélyeztetett helye­ken, különösen a bányavidéken, nem némult el az amerikai magyar református templom ha­rangja. Morgantown, Pocahontas a mi segít­ségünkkel tarthatja fenn egyházi életét, juthat lelkipásztori szolgálathoz. A mi együttmunkál- kodásunknak eredménye az is. hogy már két amerikai főiskolán is van magyar tanítás és képezheti magát. Diáksegélyben közel kettőezer dollárt adtunk ki. A washingtoni magyarok részére havonkint istentiszteletet tartottunk. Szolgáltunk szószéken, ünnepélyeken, pén­zünkkel, tehetségünkkel, mindig egyet: ameri­kai magyar reformátusságunk javát tartva szem előtt. 5. Magyar közügyekben Az amerikai magyarság két szervezetének, az Amerikai Magyar Szövetségnek és az Ame­rikai Magyar Segélymozgalomnak, körében, fej­tettünk ki tevékenységet. Ahol dolgozni kellett, ott volunk. Talán azért is ért minket a leg­több támadás, sárhányás. De ezzel mi nem tö­rődünk. Dobhat valaki sarat az ég felé, az ég nem szennyeződik be általa. A sárhányóra hull az vissza. Mi csak azt tudjuk és valljuk, hogy az Amerikai Magyar Szövetségben azért har­colunk; amiért befogadó hazánk harcba ment, amiért fiaink életüket adták: a szabadság, igaz­ság, testvériség félelem nélküli életéért! Ennek áldásában akarjuk részesíteni szülőhazánk ma­gyarságát is!

Next

/
Thumbnails
Contents