Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 5 nagyon meg van elégedve...! Nem várták be az indokolást, hanem egymás után felszólalva az egyes helyekről megjelent osztály tisztviselők, érdeklődő tagok, ők álltak az erdő felől azzal, hogy nem rajtuk múlt, nem ők az okai annak, hogy taglétszámban és tagszerzési versenyben nem lettek elsők, hanem az Egyesület. Ha a szervezési munkát nemcsak egy pár esztendővel ezelőtt kezdette volna itt meg az Egyesületünk vezetősége (az az “egypár” esztendő 10 évet jelent), hanem úgy mint más kerületekben és állandóan lett volna ott is kerületi szervező, akkor ma ők lennének az elsők. Nekünk, a központból ott lévőknek, dacára hogy minket ütöttek lelkesen, ez jól esett. A titkár derűs arccal jegyezte meg, hogy ha csak rajtunk múlott ez eddig, ő mint a szervezés irányitója már is gondoskodott még a múlt 1946-os esztendőben, hogy itt legyen az Egyesületünknek a legtöbb kerületi szervezői állandó munkása és szeretné megérni pár esztendő leforgása alatt, hogy a “kövek városában” és környékén legyen a legtöbb tagja az Egyesületünknek. Élénken érdeklődtek és szakszerű véleményeket adtak itt az Egyesületünk tőkésített vagyonának a biztos módon való befektetési módjaira és kamathozadékainak lehetőség szerinti fokozására. Eleven vitát folytattak egymás között a jelenlevők arról, hogy miért nincs már legalább egyszázezer tagja az Egyesületünknek? A vita azt az eredményt váltotta ki, hogy annak nem a központi vezetőség az oka, hanem maga a tagság és a törvényhozó testületé: a konvenció. Oka azért, mert az Egyesület közigazgatási költségeire: beleértve a központi hivatal minden fenntartási kiadását, az osztály ügykezelők díjazását, a kerületi szervezők fizetését, a havi lap kiadását, melynek már régen heti lapnak kellett volna lennie, hogy elevenné tegye az Egyesületünk tagságának az ügyek iránti érdeklődését, református társadalmi életünk irányitását, szóval minden kiadásnak abból a 25 centes járulékból kell kitelnie, melyet az Egyesület megalapításkor állapítottak és azóta hol tart az amerikai életstandard? Végül abban állapodtak meg, hogy erre a konvencióra, mely 1948-ban lesz, erre ők részletesen megindokolt határozati javaslatot terjesztenek a konvenció elé, mert jó munkát csak úgy lehet végezni, ha a munkához méltó ellenértéket, azaz több fizetést a megélhetésre és modernebb eszközöket a munka végzésére adnak a kézbe. Megemlítették, hogy tudják, hogy a többi nagy magyar egyleteink is ezen “rágódnak”, de mindenkor mi voltunk a kezdeményezők a haladás terén és ha némi megrázkódtatással is járt az ujjitás, a végén abból áldásos, haladó fejlődés következett be és ezzel ma is szembe kell néznie az Egyesületünknek s cselekednie. Tárgyalásra tűzték azt is, hogy az Egyesületünk vezetősége találjon módot arra is, hogy a hosszú “The Hungarian Reformed Federation of America” név helyett nem vehetne-e fel olyan rövidebb nevet, mely a jellegét megtartaná, de csak két szóból állana, mert igy gyakorlatban, közelebbről a második nemzedék megnyerésénél, mikor ezt a nevet hallják, olyan fanyar mosoly ül ki a szájuk szélére. Erre a titkár csak annyit válaszolt, hogy lehet, hogy igazuk van? De erre módot találni, hogy más nevet Írjunk az Egyesületünk homlokára, ma még nagyon “kemény dió”, amit a konvenció, úgy véli, nem óhajt feltörni. Egyébként a kisebb ügyekre vonatkozó felszólalások, mind megértő, válaszolás után kedvezően elintézve kerültek le a napirendről. Az értekezletet követő szeretetvendégség után ki-ki azzal búcsúzott, hogy sokat érő az Egyesületünkre nézve is, de a megjelentekre is egy-egy ilyen kis konvenció megtartása és máskor is évről- évre tartassák meg ez! * Aki ezeken a körzeti értekezleteken részt vett és azzal az elhatározással jelent meg, hogy úgy próbálja végighallgatni a tanácskozásokat, mintha csak érdeklődő és nem érdekelt egyesületi tag volna, az minden értekezlet után azt a meggyőződést érzi meg, hogy amint egyik-másik helyen nevezték ”kis konvenció” volt, amelyen részt vett. Ha egy idegenként jelen levőnek tekinti magát az ember, azt a tanulságot vonhatja le, hogy minden ilyen célú intézményt, mint amilyen a mi Egyesületünk, nagy vonalú intézménnyé csak az tehet, ha ilyen értekezleteken keresztül kapcsolja be közvetlen eszmecsere utján tagjait. Legyenek állandóak ezek a “kis konvenciók” s akkor fejlődés, eleven élet fog lüktetni az Egyesületünkben. Király Imre. "A VILÁG MAGYARSÁGÁÉRT" cimü hatalmas munkájának néhány példányát sikerült kimenteni Budapest ostroma után Amerikába. Ára: $4.25 A könyv a külföldi magyarságról szól s jövedelme eredetileg a Budapesten felépítendő "Külföldi Magyarok Háza" céljaira van felajánlva. Kapható ezen a címen: Mr. József E. Erdélyi 619 East 136ih SÍ., New York City KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Alulírott hálás köszönetemet fejezem ki az Egyesület elnökségének és tisztikarának, hogy drága fiam, ifj. Yeskulski József után járó haláleseti járulékot oly gyorsan és pontosan eljuttatták hozzám Czető István ügykezelő utján, akinek és az osztályunk tagjainak is köszönetemet fejezem ki az együttérzésért. Istennek áldását kívánom az Egyesületre és minden tagjára. Smithton, Pa. Yeskulsky József.
