Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-11-01 / 11. szám
4 TESTVÉRISÉG akikben az ilyen fasiszta emlékeket idéző megnyilatkozások sehogyan sem erősítik bizalmunkat ama demokrácia iránt, amely ma Csehszlovákiában uralkodik s amelynek ürügyével embereket azért üldöznek, mert azok őseik anyanyelvéhez mernek ragaszkodni! S halálos bűnnek számit, ha egy magyar politikus Pozsonyt mond Bratislava helyett s az egész Tiso-féle szlovák köztársaságot szélhámosságnak merte nevezni a hitlerizmus idején. “Mivel Ön magyar ..Ez a megbélyegző három szó nemcsak a pozsonyi magyarokat égeti, hanem éget bennünket is, az egész magyarságot, fájdalmas, mély tüzes sebként. Mert annyira érzéketlenek még nem vagyunk, hogy ami a hatá- rontúli magyarságnak fáj, az nekünk ne fájjon... Annyi megaláztatás ellenére is, mi törhetetlenül hisszük, hogy az igazi, őszinte demokrácia légköre, az egymást megbecsülő szomszédi barátság előbb-utóbb mégis csak megteremtődik a békére vágyó Dunvölgyében. Mi, magyarok, továbbra is ebben az irányban dolgozunk ... "KIS KONVENCIÓK" Egyesületünk osztály-tisztviselőinek, Egyesületünk munkásságát figyelmmel kisérő, tagjainak körzeti értekezletei ez esztendőben 1947 aug. 31-én Pittsburghban, Pa. és október 26-án a Chicagóban, 111. tartott körzeti értekezlettel befejeződtek. Ezt a két értekezletet megelőzőkről a Testvériség szeptemberi számában vázlatosan beszámoltunk mindarról, ami az Egyesületünk életéből osztály-tisztviselőinket, tagjainkat közelebbről érdekelte s igy az utóbbi két helyen tartott értekezlet tárgyalási anyagából csak azokról az ügyekről adunk rövid tudósitást, melyekről nem esett szó az ezeket megelőző gyűléseken. A “smoky city”, azaz Pittsburgh, Pa. és környéki osztályaink értekezletén, mely az Egyesületünk számára mindenkor a “tiltakozók” csoportját képviselte, csodálatosképen ez egyszer ez az értekezlet a megértés, a békesség és megelégedés jegyében folyt le. Visszaemlékezve az Egyesületünk kezdő napjaira, azokra az időkre, mikor a pittsburghiak és körzetében elszórtan a szervezkedés idejét élő magyarok között a református magyarság volt az, mely kimondotta, hogy a Pittsburgh és Vidéke Református Segélyző és Egyházi Egyletnek csak az lehet tagja, aki az Amerikai Magyar Református Egyesületbe is belép tagul, most tapsolva vették tudomásul, hogy az Egyesületünknek 27,957 tagja van és a vagyona $3,148.651.02 dollár. Éhez csak annyit fűztek hozzá megjegyzésül, hogyha akkor az Egyesült Államok területén élő és helyi egyleteit szervező magyar reformátusok mindenütt meghozták volna ezt a határozatot és alapszabályaik egyik pontjául beiktatták volna, akkor az Egyesületnek is legalább kétszer annyi tagja lehetne és a helyi egyletek is nem a visszafejlődés, hanem a megerősödés útját járnák. Örömmel vették tudomásul, hogy az Egyesületünk körzetei között a Pennsylvaniában megtelepedett magyar reformátusok tagtoborzásban az elsők között vannak s lelkesedéssel tettek Ígéretet, hogy nemcsak az elsők között maradnak, de elsőkké lesznek. Szó esett a kenyérre valók bővebb adagolásáról is, azaz a tagszerzés körül szorgalmaskodók azt kívánták, hogy nem lehetne-e a munkájuk ellenértékéül valamivel magasabb rátát állapítani meg a megszerzett tagok után? A titkár erre válaszul részletesen ismertette, hogy az “actury” számfejtése alapján a befizetett tagdíjból erre a célra fordítható résznél a legmagasabb jutalék megadhatásában állapodott meg. Az uj tagszerzési versenyben résztvevők jutalmazására kidolgozott tervezetet megelégedéssel vették tudomásul azért, hogy most az igen helyesen úgy állapitatott meg, hogy a legkisebb osztály taglétszámmal biró osztály tagszerzője is, ha eléri a százalékos arányszám szerint a tagokban való gyarapodást, épen úgy részesül jutalmazásban, azaz verseny díjban, mint ahol tömegesebben él a magyarság és kézenfekvőbb alkalom kínálkozik a tagtoborzásra. Helyeselték és csak ezzel a szóval lehet kifejezni az erre vonatkozó véleményt “követelték”, hogy ezek a körzeti értekezletek tartassanak meg ezután is minden esztendőben, mert szerintük többet érő a számukra és az Egyesületünknek is, mint a konvenciók, amennyiben itt minden olyan ügy, mely a körzetek tagságát, tisztviselőit az Egyesületünkre vonatkozólag érdekli, közvetlenül tárgyalhatok le és élő bekapcsolódást jelent azaz Egyesület iránt, mely elevenebbé teszi az egyesületi életet minden vonalon. Az értekezletet befejező szeretet-vendégségről azzal távoztak a Pittsburgh és környékéről megjelentek, hogy nincs semmi félreértés most az Egyesület központja és közöttük s nem csak mondták, de meg is mutatják, hogy tagszerzésben első helyre kerülnek. A “kövek városában” Chicagóban, 111. tartott értekezlet, amelyet az ott megjelentek “kis konvenció” néven emlegettek, igen eleven és komoly, valóban “kis konvenció” jellegét magán viselő hangulatban folyt le. Borshy titkár az ének és ima elhangzása után azzal vezette be ezt az értekezletet, hogy a “kövek városában” és környékén él mintegy 40 miles körzetben legtömegesebben és közel egymáshoz az amerikai magyar reformátusság és mégis itt mutatkozik legkisebbnek az Egyesületünkbe be- toborzott tagoknak a száma. Ezzel a bejelentéssel sikerült is borsos hangulatot kiváltani azonnal el- annyira, hogy nem is várták be a titkár részéről azt a jóindulatú indokolást, mely a titkár kezében levő adatok felsorolása után azzal végződött volna, hogy — de az eddigi eredménnyel igy is
