Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1946-03-01 / 3. szám

4 TESTVÉRISÉG get, azt a biztató érzést: van, aki gondol rám, törődik velem! Mint egyik testvérünk irta: “Nemcsak a pénz, de az az érzés, hogy a meg­próbáltatásban velem van valaki, mindennél többet ér.” “Jöjjetek én hozzám, akik elfáradtatok, meg vagytok terhelve....” Huszonöt éven át, több százezer dollár költséggel, magához vette az el­fáradt, megterhelt öregeket, árvákat és meg­nyugvást, uj életet adott nekik a Bethlen Ott­honban. Református Egyesületben egybeszerkesz­tett amerikai magyar reformátusság! Felkent téged az Ur, hogy a szegényeknek jó hirt mond­jál, a megtört szivüeket meggyógyitsad! Mily csodálatosan használta Isten hitedet, testvérsze- retetedet, tagsági dijadat. Mit jelentett az Egye­sület az Egyházak építkezéseihez nyújtott köl- csöneivel, az öregek, árvák intézményes gondo­zásának, beteg és szegény gondozásnak magára vételével, egyházi lapok segélyezésével, gyer­mekek számára készített iskolai könyvekkel, diákoknak adott diák segéllyel, — felmérni aligha lehet, csak hálás szívvel érezzük, valljuk: nagy dolgokat cselekedett általunk az Ur! Mit jelentett az Egyesület az amerikai, a magyar életben és a befogadó haza életében, minden szónál meggyőzőbben beszél az, hogy az Egyesület munkája által került oda Kossuth neve a Fehér Ház szomszédságában levő épü­letre, az egyik szabadsághajóra, került oda Ko­vács ezredes neve a másik szabadsághajóra, nagyjaink neve kórházakra, betegszállító ko­csikra, repülőgépekre. Az Egyesület volt a moz­gató erő,, szeretettől dobogó szív minden igaz magyar megmozdulásban, szerves munkában. Az Egyesület keze ért el a szibériai magyar ha­difoglyokhoz, hadiözvegyekhez, árvákhoz, zarán- dokutakon, világgyüléseken keresztül az óhaza és az egész világ magyarságához! Az Egyesület munkája, pénze segítette kivívni a sötétség erői feletti győzelmet, juttatott vigasztalást hősi ha- lottaink szeretteinek. Az Egyesület gondosko­dott amerikai magyar múltúnk, történelmünk értékeinek napvilágra hozataláról, közkinccsé tételéről. Az Egyesület valósította meg az igazi testvéri közösséget a különböző csoportokban élő amerikai magyar reformátusok között és a különféle felekezetekhez tartozó amerikai ma­gyarok között. Mit mondjak még? Kifogynék az időből, ha mind felsorolnám, hogy mit cseleke­dett. Csak hálával érezzük, hogy mint a tóba dobott kő vizgyürüket, hullámokat indit meg, melyek tovább terjednek mind szélesebben és szélesebben, úgy terjedt az Egyesület munkája Trentonból indulva ma már az Atlanti Óceán­tól a Csendes Óceánig és tengeren túl az óha­zában is és a Föld szélső határáig érezteti áldó munkáját. Testvér! érzed-é, látod-é, hogy mit érhet el hited, életed, pénzed, ha Isten által a testvér és könyörülő szeretet templomává szerkeszte- tünk egybe? Én azt érzem, hogy Isten szeme rajtunk pihen és azt mondja az Ur: “Nem szé­gyenlem őket, hogy Istenüknek neveztek és jel­szavukká azt tették: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!” Én azt hallom, hogy azt mondja az Ur: “Jól vagyon jó hü szolgám.... Ti vagytok az én szerelmes gyermekeim, akikben gyönyörkö­döm!” Ez adjon elégtételt az alapítóknak, fenn­tartóknak, minden hűséges munkásnak. Az Isten szolgálatában az elért eredményért járó jutalom a még nagyobb szolgálatra meg­bízatás. Az ötven éves jubileum esztendejében 27 ezer tagú hatalmas sereggel, három millió dollár vagyonnal, nagyszerűen felszerelve indu­lunk. A vagyont és hatalmat nem önzésre, nem uralkodásra, hanem szolgálatra adta az Ur. Na­gyobb szolgálatra! A testvérszeretet, a könyö­rülő irgalom nagyobb szolgálatára! A jubileumi esztendőben ezt mondja az Ur: “Barátom! Ülj feljebb!” Ezeréves jubileumát ünnepelte az óhaza mi­kor a Református Egyesület megalakult. Ötven­éves jubileumunk esztendejét is sorsdöntő, ma demokratikus magyar köztársaság van. Hittest­vérünk, Egyházunk prédikátora áll az élén, kire imádkozó szerettei gondolunk s kérjük Istent hogy adjon erőt neki arra, hogy Isten és ember előtt hűnek találtassák. A köztársaság meg van, de romokban, nyomorúságban, szenvedésben van a magyar föld. Csüggedés a szivekben. Éhínség, halál szedi az áldozatait. A mi amerikai magyar életünk is telve van nagy feladatokkal. Az át­alakulás, az őrségváltás történelmi idejét éljük. Az a mi feladatunk, az a mi szolgálatunk, hogy ötven éves múltúnkra, elért eredményeink­re mutatva hitet, reménységet, tűrő, építő erőt adjunk. “A ti megtartástokért küldött az Isten!” Ezért küldte a Református Egyesületet. Azért, hogy a mi életünkből lássák meg mindenek, hogy mit tehet az ember Istennel együtt! Hogy a hívőnek minden lehetséges. Amint a mi éle­tünkben a pusztában gyógyító viz fakadt, a szomju föld vizek forrásaivá lett, tóvá lett a délibáb, úgy lesz a tietekben is. Bízzatok! Le­gyetek erősek, ne féljetek! az Ur uralkodik! Eltűnik a sóhaj és fájdalom, a romokon uj, szebb élet épül. Azért adta Isten Református Egyesületün­ket, azért állított minket ebbe a testvéri kö­zösségbe, hogy életünkkel, munkánkkal hitet, kitartást, életfenntartó erőt adjunk! Erre van ma a legnagyobb szükség! És arra, hogy úgy cselekedjünk, mint József cselekedett: a hit és szeretet üzenete mellett elküldötte a magtárak­ból az életmentő kenyeret vivő szekereket. Barátom! Ülj feljebb! Református Egyesü­letben egybeszerkesztett amerikai magyarság, Istennek és testvérszeretetnek népe, emlékezz

Next

/
Thumbnails
Contents