Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-03-01 / 3. szám
1 TESTVÉRISÉG 5 ki népe vagy! Emlékezz és teljesítsd azt a nagy szolgálatot, hogy a Református Egyesületből a hitet, testvérszeretet, kenyeret, gyógyulást vivő szekerek gördüljenek ki amerikai magyarságunk és az egész világ magyarsága gyógyítására, segítségére! Nincs még egy másik intézmény, a- melynek olyan lehetőségeket adott, melyre olyan feladatot bízott Isten, mint a Református Egyesület. Adja Isten, hogy mindnyájan érezzük meg a szolgálat és felelősség terhét. Mi is akik bent vagyunk, azok is, akik még kívül állanak. Érezzük meg mindnyájan és az ötven éves jubileum esztendejében egyesült, megszaporodott sereggel menjünk tovább a nemes harc megharcolására! A Református Egyesület, a hatalom és vagyon nem a mienk, Istené az. Mi az amerikai magyar élet legszebb, legáldottabb munkájának részesei, Isten munkatársai, Isten sáfárai, megbízottjai vagyunk. Jaj nekünk, ha nem Isten akarata szerint munkálkodunk. De örök dicsőség, gyógyulás, áldás, ha hü sáfárainak találtatunk. Milyen eredményeket hozott a “Várakozás esztendeje” arról beszámolnak tisztviselő társaim. Én arról teszek bizonyságot, hogy a munkába állítottak hűséggel, Isten előtti felelőséggel dolgoztak. Itt bent a központon, a tisztviselők is, hivatalnokok is. Kint a munkamezőn szervezőink, osztálytisztviselőink, Bethlen Otthonunk tisztviselői, munkásai is. Áldja meg őket érte az Isten. A közigazgatásra, ügyeink intézésére vonatkozólag voltak és vannak panaszok. De gondoljuk meg, hogy egy kis család életében is előfordulnak bajok, mit várhatunk akkor, amikor 27 ezer tagú család életéről van szó?! De örömmel jelenthetem, hogy közigazgatási panasz mindig kevesebb és kevesebb. Sokszor alaptalan is. Hetenkint tartott tisztviselői értekezletünk, továbbá hivatalnokainkkal tartott megbeszélések gördülékennyé és pontossá teszik az ügyvezetést. Testvéri közösség vagyunk. Azért arra igyekeztem, hogy a családi együvé tartozás, a testvériség érzését ébren tartsam. Ezt szolgálták a részvétlevelek, melyek megírására nagy gondot fordítottam. Ezt szolgálta az, hogy Édesanyák Napjára levelet küldtem hősi halottaink édesanyjának. Ezt szolgálta munkatársaink képének, rövid életirásának közlése Bethlen Naptárunkban és több alkalommal küldött körlevél. Általában a központon is, kint is a testvéri szeretet leikével igyekeztem szolgálni. A közigazgatás igen sokoldalú és sok időt igénybe vevő munkája mellett ahol csak alkalom adódott rá, úgy az egyházi, mint az általános magyar életben, tevékeny részt vettünk. Ahová szolgálni hívtak, oda elmentünk akár egyházi, akár magyar ünnepség volt az. Tudom, hogy sok költségbe került ez, de részünkről még több áldozatba és munkába. Mert a hét napjain dolgoztunk és a pihenésre rendelt napokon igen sokszor utaztunk és dolgoztunk. Szívesen tettük, mert Egyesületünket és amerikai magyar közéletünket szolgáltuk vele. Külön szolgálatunk volt az, hogy a múlt évben Washingtonban rendszeresen tartottunk magyar istentiszteletet. Havonta egyszer volt istentisztelet. Az átlagos megjelenés 45 volt. Részt vettünk és veszünk a magyar Segélymozgalom és az Amerikai Magyar Szövetség munkájában, a nagy magyar egyesületek Közös Értekezleteiben. Bárhol és bármiben vettünk is részt, célunk mindig a segítés és szolgálat volt. A “Várakozás Eztendeje” meghozta a háború végét, meghozta vagyonban, taglétszámban való növekedésünket, de igen sok uj feladatot is hozott. A “Jubileumi Esztendőben” sokra kötelez múltúnk, sokat vár tőlünk Isten és a testvérszeretet. “De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy éljünk!” A hit által dicsőséggel visszük tovább a ránk bízottakat, mert tudjuk, hogy Isten velünk! És igy ki lehet ellenünk?! Dr. Újlaki Ferenc KÉTKEDŐ MAGYAR LELKEM Én seregem és én népem, Szeretlek én mindenképpen. Hogyha szaladsz űzőn s űzten, Megrajonglak buta tűzben. Fájsz, hogy így vagy, fáj hogy látlak A Sors bús uszítottjának. Fáj, hogy az én éles torkom Ma hurokkal, bénán hordom. Disznók állnak most elébem Röfögően és negéden. S ordító és intő vágyam Belepusztúl a muszályban. Szeretnék sereget szedni, Sok-sok mindent vissza-venni. Bár csalódna holtát-lelten Én kétkedő magyar lelkem. (1915) Ady Endre
