Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1946-03-01 / 3. szám

TESTVÉRISÉG OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORHED FEDERATION OF AMERICA' Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Megjelenik havonta Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936 VOLUME XXIV. "GOLDEN JUBILEE YEAR" MARCH, 1946 ELNÖKI JELENTÉS A VEZÉRTESTÜLETHEZ AZ 1945. ÉVRŐL Kedves Tiszttársaim! Testvérek! Az arany jubileum esztendejé­nek Vezértestületi gyűlésén a hit és testvérsze- retet győzelmi ünnepére jöttünk. “Néha nem látjuk a napot, bár az égen ragyog. Felhő ta­karja el. De szél fut át rajta és kiderül. Arany­szin fény támad, Isten körül félelmes dicsőség. Mindenható! Nem foghatjuk meg Őt, nagy az Ő hatalma!” Jób. 37:21—23. Néha nem látjuk Isten szeretetének napját, nem értjük akaratát. Homályban kúszik a jövő. Az Ur útja rejtve van. De egyszer csak szél, vihar támad, szét­oszlik a sötét felhő és tisztán látunk mindent. Ilyen tisztitó szelet hozott a magyar életben, az egész világ életében a “Várakozás Eszten­deje”, 1945. Ilyen világosságot deritő az ötven éves jubileum. A felhőket szétüző szél után az ötven éves jubileum magaslatáról visszatekint­ve, “fény támad, Isten körül félelmes dicsőség.” Fény támad Isten hatalmára, bölcsességére, fény támad küldetésünkre, Református Egyesületünk hivatására! Nem tudtuk megérteni, nem tudtunk belenyugodni: miért kerültünk Amerikába?! Új­ra és újra feltámadt lelkűnkben az édesanya utáni szomorú epekedés, keserűvé tette kenye­rünket a vágy: “pihenni kebleden.” De most már értjük, világosan látjuk: Isten küldött ide! “A ti fennmaradástokért küldött ide Isten.... Isten küldött el.... hogy gondoskodjam fennma­radástokról és hogy megmenthesselek titeket nagyszerű szabaditással!” Isten küldött ide, hogy a honvágy, az uj környezettel együtt járó sok munka áldozatho­zatal, véres verejtékezés, sok csalódás, sok szen­vedés tüzében tisztitson, készítsen magának való, az Ő akaratát cselekvő népet és alkalmas­sá tegyen a magyar reformátusság dicsekedésé- nek, páratlan áldást nyújtó intézményének, a Református Egyesületnek megteremtésére, hogy gondoskodjon fennmaradásunkról e földön és hogy nagyszerű szabaditással megmenthessük a tengeren túl élő testvéreinket. Az ötven éves jubileum esztendejében visz- szatekintve az elmúlt évre, a megfutott egész útra, mélységes hálával tekintünk Istenre, aki körül félelmes dicsőség támad. Hálás szívvel leborulva teszünk vallást: Mindenható! Nagy a Te hatalmad, hogy a Református Egyesületben testvéri közösségben egymásra talált amerikai magyar református gyermekeidet használtad fel arra, hogy a magyar református történelem egyik legdicsőbb lapját velünk írasd meg, hogy Református Egyesületünk által nyilvánvalóvá tedd az Istenbe vetett hit és testvérszeretet cso­dálatos, áldó, gyógyító hatalmát. Dicsőség legyen Istennek! A legőszintébb elismerés és hála a Református Egyesület tagságának, munkásainak, tisztviselőinek! Azoknak is, kik már hazamen­tek és azoknak is, kik a nemes harcot harcolják, a futást végzik, a hitet tartják! Az ötven éves jubileumi esztendő gyűlésén elismeréssel mond­juk: nagy dolgot cselekedtél Református Egye­sületedben egybeszerkesztett amerikai magyar reformátusság. Bátorságod volt az Egyház munkáját kiszé­lesíteni, magadra venni Jézus programmját: “Az Ur Lelke van rajtam, mivel felkent engem, hogy a szegényeknek jó hirt mondjak, hogy a megtört szivüeket meggyógyítsam.” Bátorságod volt a hit és szeretet lelkét bevinni a minden­napi életbe, cselekedetekké váltani azt. Mint egykor a Mester a szegények és betegek, szo- morkodók között járt, úgy járt ötven éven át az Egyesület kenyeret, vigasztalást, hitet, élet­erőt adva. Ötven év alatt négy és fél millió dol­lárt fizetett ki betegsegélyre és haláleseti segély­re. Négy és fél millió dollár segély! Istenem, mit jelentett ez az özvegyeknek, árváknak, be­tegeknek, beteg családtagjainak? Nemcsak pénzt, orvosságot, kenyeret, hanem reménysé­

Next

/
Thumbnails
Contents