Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-03-01 / 3. szám
2 TESTVÉRISÉG CSODÁS TALÁLKOZÁS ínség, nyomor az égig ért már, Éhség angyala öldökölt, Más országokba űzött lelkek Fájdalmukat jaj szókba sírták, Feldúlt temető lett a föld. Elpusztított, kínzott világban, Megszálló barbárok alatt, Véres, hontalan bujdosásban Sok rokon-vér, idegen földön, Egymásra véletlen akadt. Bár egymás ellen verte őket A szívtelen zsarnoki bűn, De kikelvén a kárhozatból, Mint Krisztus a Kálváriából, Irgalma megtetszett a hűn. * Egy magyar gyermek settenkedik A tiszti étkezde körül, Kezében kis csorba cseréptál, S a kidobált hulladékok közt Egy-egy ép falatnak örül. Mezítlábas, rongyos kis élet, Lelke megváltó akarat, Mert a mezítelen szülőknek, Kik egy kunyhóban nyomorognak, Általa jut egy-két falat. Egy jenki hős a hulladékkal Az ajtón csörrenve kilép, A kis murcos legényre csattan: “Mit turkálsz te itt a szemétben?” Magyarul,.. s nem tudja, miért? A megs5;eppent, ártatlan gyermek A tartály mellé kuporúl, Szemét mereszti a vitézre, Ámúl, hogy az jenki ruhában Reá kiáltott — magyarúl. Mezítlábas, rongyos igézet, Ragyogni kezd a ruha-háncs, Királyfivá szépül alakja, Mintha tündér szólna belőle: “Ha magyar vagy, akkor ne bánts!” Vissza döbben a tiszti szolga, Gyökeret ver, szíve sajog, Bár jenki földön jött világra, Könnybe tör ki szent, ősi vére: “Hiszen én is magyar vagyok!” És a két távoli magyarnak Lelke és könnye összefoly, S a mindennapi áldozatban A kis fogoly szolgálatában A győztes hős lesz a fogoly. Ámpolna lesz a cseréptálból, Mely minden napon megtelik, És a mezítelen szülőknek, Hogy szülőföldjükre segítse, Ruhát szerez s pénzt ad nekik. Az Újvilág bányavidékén Szüle, testvér összehajol, Dobol szívük a büszkeségtől És az irgalmas égre sírnak, Hogy ily hősük van valahol. Érzik, hogy abban a gyerekben Egy nemzet lelke zokogott, És hogy hősük szivében ott zeng Krisztus hite, hazafisága, Ki szebb életre nyert jogot. * Ha magyar vagy, ne bántsd a testvért! E szó világon átragyog, Ez lesz pajzsa a szenvedőknek, Halál-tőre az árúlóknak ... Óh, áldott, igaz magyarok! Szabó László.
