Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 9 javarésze rettenetes tél elé néz! Jól tudjuk, hogy az amerikai magyarság sokat adott a közös célra, még többet saját rokonai, barátai megsegitésére, igen sokan erejükön felül is! Visszaélni sem óhajtunk ezzel a testvéri szeretettel, mégis úgy érezzük a látottak alapján, hogy az amerikai magyarságnak még egy utolsó nagy erő- feszitést kell tennie, hogy ó- hazai testvéreit átsegítse a közeli tél borzalmain. Adjunk tehát cipőt, ruhát, tömény élelmiszert, munkaeszközöket, adjunk pénzt, hogy a környező országokból szerszámot, állatot vehessenek és szállítási eszközeiket, gépeiket kijavíthassák. Filmeket hoztunk úgy a Parasztszövetségtől, mint az Actio Catholica-tól, melynek bemutatásával reméljük ujraébreszteni az adakozási hajlandóságot. Más országokból szintén tovább folyik Magyarország megsegítése, még hozzá több oldalról és nagyobb mennyiségben, mint mitőlünk. A svájciak, svédek, dánok hatalmas akciója már működik, több saját truck-al szállitván az adományokat rendeltetési helyeikre. A Catholic Welfare Conference és a Church World Service nagy szállítmányai vannak utón, az Amerikai Vöröskereszt is reméljük hamarosan megkezdi működését. Vájjon mi amerikai magyarok, a magyarság legnagyobb tengeren inneni tömege, akik a háború pusztításait nem is éreztük, mi hagynánk abba a munkát? Nem! Minden nehézség a kereseti viszonyok romlása, a drágulás ellenére is kell, hogy segítsünk — legalább még ezen a télen. Segítsünk egyéni adományokkal, küldjünk intézményeknek, de adjunk általános célra is. Legfőképen pedig igyekezzünk az Amerikai Magyar Segélyakció utján olyan intézményes, tartós támogatást nyújtani, ami hazai véreinknek munkát, kenyeret ád. Legyen e segítségünk elég hosszú időtartamú ahhoz, hogy visszaadhassa úgy önbizalmukat, mint testi és lelki erejüket az újjáépítéshez. EMLÉKEZZÜNK Alábbi, rendkívül értékes adatok a budapesti “Magyar Nemzet” cimü napilapban jelentek meg “Pro Memoria” cim alatt az amerikai magyarság előtt jól ismert Dr. Kun Andor nevével ellátva. Most amikor a szó szegések és Ígéret nem-teljesítések arany korát éljük, érdemes emlékezetünkbe idézgetni, hogy mikor és ki mit mondott és a nagy ígéretekből a végén mi lett!? Mert ha azok, akik szóltak és ígértek, el is felejtették amit mondtak, mi magyarok — nem felejthetünk! (B. K. Gy.) Párisban — ezt el kell ismernünk — súlyos érvek szóltak ellenünk. De figyelembe kell venni a magyar külpolitikának 1944 március 19. előtti vonalvezetését és azt is, hogy miképpen vélekedtek erről a szövetségesek. Háborús szereplésünk fontos megítéléséhez -ez is hozzátartozik. Beszéljenek a tények: 1938-ban Horthy kiéli látogatása idején a magyar kormány Bledben megegyezett a kisan- tanttal úgy, hogy Ribbentrop Magyarországot Németország hátbatámadásával vádolja. Münchenben a nyugati hatalmak elismerték a magyar-csehszlovák viszony rendezésének szükségességét, azonban nem vállalták a közvetítést ebben a kérdésben, hanem átutalták azt a tengely hatáskörébe. Cadogan helyettes angol külügyminiszter október 17-én közli a londoni magyar követtel, hogy kormánya a néprajzi alapon álló követeléseket a maga részéről helyesli, ezt már Prágában közölte, de most újból megismétli. A londoni magyar követ szeptember 2-án jelenti, hogy angol hivatalos részről kijelentették, hogy a csehszlovák kormánynak világosan megmondták, hogy győzelmes háború esetén sem remélheti, hogy kisebbségi területeit megmenthesse. A népeket és tartományokat nem lehet egyik állam felsőbbségéből a másikba áttolni, úgy, mintha tárgyak vagy valamely játékkövei volnának. (Wilson, 1918. febr. 11.) Az átcsatolt területeken élő nemzeti kisebbségek faji, nyelvi és vallási jogait, tagjainak teljes egyenjogúságát az utódállamok biztosítani tartoznak és kötelezik magukat, hogy ezekkel ellentétes törvényt, rendeletet, hivatalos intézkedést nem hoznak s nem léptetnek hatályba. (Trianoni békeszerződés, III. Rész.) A trianoni békeszerződés cselszövények és zsákmányolási vágy eredménye, értelmetlen és veszedelmes. (Lansing U. S. A. államtitkár, a békekonferencia résztvevője, 1920. jan. 2.) A francia kormány felajánlja Magyarországnak közte és az utódállamok közt oly tárgyalások közvetítését, hogy egyrészt orvosoljanak bizonyos gazdasági és néprajzi igazságtalanságokat, másrészt kiegészítsék a kisebbségek védelmének biztosítására már létesített határozatokat. (Fouchet budapesti francia főmegbi- zott, 1920. julius 24-i jegyzéke a magyar kormányhoz.) Felkerestem 1919. április 7-én Masarykot Prágában, hogy rávegyem — mondjon le a Csallóközről s Masaryk akkor erre hajlandónak mutatkozott a pozsonyi hídfő elnyerése ellenében. (Smuts tábornok nyilatkozata a Le Temps-ben, 1920. augusztus 3.) Sohasem titkoltam, hogy Európa felosztásának müve nem tökéletes s hajlandó is vagyok ennek helyesbítéséről tárgyalni, de csak az érdekelt államokkal és nem agitációszerüen. (Masaryk beszéde a cseh nemzeti ünnepen, 1918. október 28-án.) Helytelenítem Magyarország agresszív politikáját, de megértem a magyarokat s ha megváltoztatják taktikájukat, fontolóra veszem a javukra szóló határmódositást. (Masaryk nyi
