Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-11-01 / 11. szám
10 TESTVÉRISÉG latkozata 1930. szept. 29-én a londoni General Press munkatársának) Benes 1921. március 14-én és 15-én Teleki magyar miniszterelnökkel s Gratz külügyminiszterrel Bruckban tárgyalt: hajlandónak nyilatkozott határ-revizióról tárgyalni, de a megegyezés nem sikerült. 1938. április 15-én Barcza londoni magyar követ távirata: “Kiváló németbarát angol személyiségnek Ribbentrop a leghatározottabban kijelentette, hogy Németország Danzig és a lengyel korridor megtámadása után, teljes katonai erejével Magyarországot és Jugoszláviát fogja megszálllni. A magyarországi rezsim Németország számára tűrhetetlen és gazdaságilag is káros....” 1939. február 12-én Henderson, az angol munkáspárt egyik vezére a londoni magyar; követ előtt hangoztatja, hogy az angol munkáspárt mindig ellensége volt a trianoni békének, azt mindig ellenezte és mindig egy igazságos békereviziónak volt a hive, ellenezve a páriskörnyéki békéket, amelyek egy uj háború mikrobáit rejtik magukba és amelyek éppoly ostobák, mint amilyen igazságtalanok voltak. 1938. október 7-én, mint az londoni követünk táviratából kitűnik, az angol kormány azt a választ adja a cseheknek, hogyha háborúra kerül is a sor és Anglia győz, Csehszlovákia akkor sem számíthat többé régi határainak visz- szaállitására, mert az angol kormány meggyőződött arról, hogy idegen területnek idegen fennhatóság alá való utalása ellenkezik a béke érdekeivel és ezért eredménnyel is járjon egy háború, Csehszlovákia idegen nemzetiségekre többé nem számíthat. 1939. április 27-én a magyar külügyminiszter közli az olasz kormánnyal, hogy fegyveres akcióban Lengyelország ellen nem veszünk részt és a németeket nem engedjük át. “Ha a németek erre erőszakot helyeznek kilátásba, fegyverrel válaszolunk. Aki Magyarország területére engedély nélkül beteszi a lábát, azt ellenségnek tekintjük.” 1939. junius 24-én Teleki Hitlerhez és Mus- solinihez intézett levelében újból hangsúlyozza, hogy Lengyelországgal szemben ellenséges aktusra nem vagyunk kaphatók. Emiatt német részről óriási a felháborodás. Közvetlenül a háború kitörése előtt Ribbentrop újból átvonulást kért és ellenértékképpen galíciai területeket ajánl fel. A magyar kormány ezt erélyesen visszautasítja azzal, hogy Magyarország revíziós, de nem imperialisztikus annexiós politikát folytat. Magyarország 140,000 lengyel katonai és polgári menekültet fogad be és ezek túlnyomó többségét kicsempészi a szövetségesekhez az újonnan felállítandó lengyel hadsereg részére. Németország emiatt több jegyzékben követeli Telekitől a lengyelek kiadását, ő azonban mindannyiszor megtagadja. Európa egyetlen lengyel középiskolája ekkor Magyarországon működik. 1940. február 9-én az angol külügyminiszter kijelenti, hogy méltányolja, sőt bámulja a magyar külpolitikát, mely a mai nehéz időben képes volt összeegyeztetni azt a két politikai elemet, amelyek sajnos, mostanában a legritkábban szerepelnek együtt, t. i. az ügyességet és becsületességet. Churchill, mint Anglia háborús miniszter- elnöke 1940-ben az angol alsóházban a következőket mondotta: “Mindig helytelenítettem azt a politikát, az a magatartást, ahogyan a páriskörnyéki békék Magyarországgal elbántak.” Az angol külügyminiszter, Eden, ismételten azt mondja a magyar követnek: “A magyarok ne féljenek, mert többet trianoni békéről szó sem lehet, mert Anglia igazságos és emberileg elviselhető tartós békét akar.” 1940. julius 2-án Erdélyre vonatkozó területi igényeinkkel kapcsolatban Halifax helyettese kijelenti Barcza londoni magyar követnek, hogy területi követeléseink békés elintézését az angol kormány csak örömmel látná. . Ha ismét kormányra kerülök, mindent elkövetek, hogy revideáltassam ezt a békét, mely kihatásában rosszabb a háborúnál. (MacDonald beszéde a Labour Party 1925. szeptember 7-i liverpooli gyűlésen.) Minden állam érdeke, hogy a béke igazságos volta általános érzés legyen. Az emberi élet nem statikus, hanem változó s nagy tévedés volna, ha a világ ügyeit rideg formába próbálnánk szorítani. Ezért kívánatos volna oly nyílt és őszinte eszmecsere, amely erkölcsi nyomást gyakorolna a trianoni békeszerződés hibáinak orvoslására. (Eden külügyminiszter beszéde a genfi Nemzetek Szövetsége 1936. szeptember 25-i közgyűlésén.) Nem akarunk olyan terület-megállapitást, amely nem egyezik meg az érdekelt népek szabadon kifejezett ' kívánságával. (Atlanti Charta 2. pontja.) Kun Andor. A GYÖKÉR Az élet tavaszán, miként a rügy a fán. Születnek a falevél emberek; Arról egyik se tud, hogy meddig ér az uf. Csak zöldéi ott fenn, mig le sem pereg. Ha száll a kerti por, ha jő az estbibor. Ha nyári zápor gyors zenéje kél. Ha szél legyezgeti: mindez kijár neki, Amig le nem hull sárgán a levél. De vannak emberek, kik mint a gyökerek. Földben maradnak szakadatlanul; Mig árnyat ád a lomb, dalt a madárka mond: Nem látja senki a munkát alul. Agat vihar lesújt, nem nyomva semmi súlyt Halálgödörbe vész a falevél; De a gyökérerő múlást nem ismerő Örök munkája a fatörzsben él. Rudnyánszky Gyula
