Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG Magyarország lakosságának minden igyekezete nem változtathat azonban azon, hogy az idei termés, ha jobb is volt a tavalyinál, de gyenge volt, sok föld maradt műveletlenül és a háborús viszonyok között létrejött földosztás rengeteg zavart okozott, melynek rendezése még hosszú ideig eltarthat. Annak ellenére, hogy városokban sok mindent lehet az üzletekben vásárolni, a pénz rendkivül szűkén van, nagy a munkátlanság, amit csak fokozott 225,000 munkás és 150,000 közalkalmazott elbocsátása a közelmúltban. Maga az állam olyan szegény, hogy nem képes a legelemibb feladatairól gondoskodni és számos szociális intézményét is csak nagyon hiányosan tudja úgy a- hogy ellátni. A vidék rengeteget vesztett állatállományban és gazdasági eszközökben, de mindezek ellenére javulás mutatkozik ott is. A lassanként hazaszállingózó hadifoglyok, menekültek és — last but not least — a szomszéd országokból kiűzött magyarok tömegei még újabb gondot okoznak az egész vonalon. Az alábbiakban megkíséreljük röviden vázolni, hogy kb. mire volna szükség a segélyezés eddigi, valamint ezutáni ágazataiban: Gyógyszer általában nincs már olyan égető szükség, mint eddig, kivéve néhány speciális gyógyszert. Az év végére megtudjuk, hogy további Penicillin szállításokat eszközöljünk-e a- vagy sem. A miniszterelnökkel is volt alkalmunk a gyógyszerügyekről beható tárgyalást folytatni. Ha a kormány le tudja szállítani a rendkivül magas penicillin árat, úgy ezt sem kell majd innen küldenünk. Élelmiszer. Bár a termés nem kielégítő, élelmiszerek közül inkább tejporra, zsírra és lisztre volna szükség. Ruha, cipő. A vidék némely, a háború által különösen sulytott részén még igen nagy szükség van általában — ruhában és cipőben pedig az egész országban mindenhol! Az októberi hidegben még mindig sok gyermeket találtunk az iskolákban mezítláb. Ezért különösen fontosnak tartanánk minél több cipő (különösen munka- és gyerekcipő) sürgős küldését. Közönségünk, ha cipőt adományoz, csak jó állapotban levő “strapa” cipőt adjon, különben nem éri meg a szállítási költséget. (Az U N R R A által Magyarországnak adott cipő 20%-a hasznavehetetlen volt!) Segélyakciónk további feladatai: Amint fentebb kifejtettük, gyógyszerre már nem lesz olyan nagy szükség, ruhát és cipőt szereznünk kell adományok utján, illetve cipőt ezen kívül valószínűleg vennünk is kell. A még rendelkezésünkre álló és gyűjtendő pénzt pedig felhasználhatjuk olyan segítési módra, melynek révén az ó- haza népe sajátmagán is segíthet. Itt különösen a vidék lakosságára gondolunk, melyből az amerikai magyarság zöme is származik. Igen nagy a szükség kisipari és mezőgazdasági szerszámokra, gépekre, tenyészállatokra. Úgy a Földművelésügyi Minisztérium, mint a Parasztszövetség révén megkaptuk a szükséges adatokat, úgyhogy konkrét terveket dolgozhatunk ki, hogy ezeket a termelés és újjáépítés szempontjából nélkülözhetetlen eszközöket akár adományozás, a- kár pedig vásárlás utján megszerezhessük óhazai testvéreink számára. így maradandóbb és örökké emlékezetes támogatást tud nyújtani az amerikai magyarság. Általános volt eddig a panasz, hogy a küldött segítség szétfolyt, sokszor nyom nélkül. Ez nem csupán a mi akciónkra vonatkozik. Mr. Curtis az U N R R A budapesti Welfare osztályának vezetője szintén azt a véleményét fejezte ki, hogy specializálnunk kell magunkat bizonyos ágban. Azt hisszük, hogy a mi esetünkben legjobb a sokáig magára hagyott falvak népét segítenünk, különösképen. Mig odaát a miniszterelnök vezetése alatt álló tárcaközi bizottság fogja valószínűleg megkísérelni a külömböző akciók munkájának koordinálását, mi itt szintén felvilágosítjuk a Magyarországra segítséget küldő különféle szervezeteket, hogy legcélszerűbb, ha mindegyikük egy-egy munkakört vállal el. Csak ily módon, kölcsönös megállapodással, lehet elkerülni a duplikációt. Utánajártunk annak is, hogy az Amerikai Vöröskereszt képviselői minél hamarább bejuthassanak Magyarországba, hogy megkezdhessék áldásos munkájukat. Árvák ügye. Magunkkal hoztuk a Népjóléti Minisztériumtól beszerzett 850 árva jegyzékét, továbbá a Magyar Vörös- kereszttől 300, a Kecskeméti Árvaháztól 290 és a Karitász jóléti intézményeitől közel 1000 árva jegyzékét. E szerint a segélyakció ezirányban is fokozottabb mértékben folytathatja tevékenységét. Összefoglalás: Istennek hála, Magyarország népe, ha rendkívül lassan és elképzelhetetlenül nehéz körülmények között is, keserves és kitartó munkája árán kezd kilábalni a háború következményeinek nyomorúságából. Az eddigi segítségért, amit az amerikai magyarság a segélyakció révén nyújtott, elhoztuk Tildy Zoltán köztársasági elnök köszönetét. Valóban megható volt az a szeretet és hála, amellyel utunkon elhalmoztak és ami számtalanszor megnyilvánult i- rányunkban, úgy vezető emberek, mint a föld egyszerű népe részéről. Szól ez a hála az Egyesült Államok magyar és nem-magyar adakozóinak, akik felé most is annyi reménységgel és bizalommal tekintenek. Minden javulás ellenére is — mely mindössze csöpp a tengerben — tagadhatatlan, hogy az Óhaza lakosságának