Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1946-11-01 / 11. szám

TESTVÉRISÉG Magyarország lakosságának minden igyekezete nem vál­toztathat azonban azon, hogy az idei termés, ha jobb is volt a tavalyinál, de gyenge volt, sok föld maradt műveletlenül és a háborús viszonyok között létrejött földosztás rengeteg za­vart okozott, melynek rende­zése még hosszú ideig eltart­hat. Annak ellenére, hogy váro­sokban sok mindent lehet az üzletekben vásárolni, a pénz rendkivül szűkén van, nagy a munkátlanság, amit csak foko­zott 225,000 munkás és 150,000 közalkalmazott elbocsátása a közelmúltban. Maga az állam olyan szegény, hogy nem ké­pes a legelemibb feladatairól gondoskodni és számos szo­ciális intézményét is csak na­gyon hiányosan tudja úgy a- hogy ellátni. A vidék rengeteget vesztett állatállományban és gazdasági eszközökben, de mindezek el­lenére javulás mutatkozik ott is. A lassanként hazaszállingó­zó hadifoglyok, menekültek és — last but not least — a szom­széd országokból kiűzött ma­gyarok tömegei még újabb gon­dot okoznak az egész vonalon. Az alábbiakban megkísérel­jük röviden vázolni, hogy kb. mire volna szükség a segélye­zés eddigi, valamint ezutáni ágazataiban: Gyógyszer általában nincs már olyan égető szükség, mint eddig, kivéve néhány speciális gyógyszert. Az év végére meg­tudjuk, hogy további Penicillin szállításokat eszközöljünk-e a- vagy sem. A miniszterelnökkel is volt alkalmunk a gyógy­szerügyekről beható tárgyalást folytatni. Ha a kormány le tudja szállítani a rendkivül magas penicillin árat, úgy ezt sem kell majd innen külde­nünk. Élelmiszer. Bár a termés nem kielégítő, élelmiszerek közül in­kább tejporra, zsírra és lisztre volna szükség. Ruha, cipő. A vidék némely, a háború által különösen suly­tott részén még igen nagy szük­ség van általában — ruhában és cipőben pedig az egész or­szágban mindenhol! Az októ­beri hidegben még mindig sok gyermeket találtunk az isko­lákban mezítláb. Ezért külö­nösen fontosnak tartanánk mi­nél több cipő (különösen mun­ka- és gyerekcipő) sürgős kül­dését. Közönségünk, ha cipőt adományoz, csak jó állapotban levő “strapa” cipőt adjon, kü­lönben nem éri meg a szállí­tási költséget. (Az U N R R A által Magyarországnak adott cipő 20%-a hasznavehetetlen volt!) Segélyakciónk további fela­datai: Amint fentebb kifejtet­tük, gyógyszerre már nem lesz olyan nagy szükség, ruhát és cipőt szereznünk kell adomá­nyok utján, illetve cipőt ezen kívül valószínűleg vennünk is kell. A még rendelkezésünkre álló és gyűjtendő pénzt pedig felhasználhatjuk olyan segítési módra, melynek révén az ó- haza népe sajátmagán is segít­het. Itt különösen a vidék la­kosságára gondolunk, melyből az amerikai magyarság zöme is származik. Igen nagy a szük­ség kisipari és mezőgazdasági szerszámokra, gépekre, tenyész­állatokra. Úgy a Földműve­lésügyi Minisztérium, mint a Parasztszövetség révén meg­kaptuk a szükséges adatokat, úgyhogy konkrét terveket dol­gozhatunk ki, hogy ezeket a termelés és újjáépítés szem­pontjából nélkülözhetetlen esz­közöket akár adományozás, a- kár pedig vásárlás utján meg­szerezhessük óhazai testvéreink számára. így maradandóbb és örökké emlékezetes támogatást tud nyújtani az amerikai ma­gyarság. Általános volt eddig a pa­nasz, hogy a küldött segítség szétfolyt, sokszor nyom nélkül. Ez nem csupán a mi akciónkra vonatkozik. Mr. Curtis az U N R R A budapesti Welfare osztályának vezetője szintén azt a véleményét fejezte ki, hogy specializálnunk kell magunkat bizonyos ágban. Azt hisszük, hogy a mi esetünkben legjobb a sokáig magára hagyott fal­vak népét segítenünk, különös­képen. Mig odaát a miniszterelnök vezetése alatt álló tárcaközi bi­zottság fogja valószínűleg meg­kísérelni a külömböző akciók munkájának koordinálását, mi itt szintén felvilágosítjuk a Magyarországra segítséget kül­dő különféle szervezeteket, hogy legcélszerűbb, ha mindegyikük egy-egy munkakört vállal el. Csak ily módon, kölcsönös meg­állapodással, lehet elkerülni a duplikációt. Utánajártunk annak is, hogy az Amerikai Vöröskereszt kép­viselői minél hamarább bejut­hassanak Magyarországba, hogy megkezdhessék áldásos munká­jukat. Árvák ügye. Magunkkal hoz­tuk a Népjóléti Minisztérium­tól beszerzett 850 árva jegy­zékét, továbbá a Magyar Vörös- kereszttől 300, a Kecskeméti Árvaháztól 290 és a Karitász jóléti intézményeitől közel 1000 árva jegyzékét. E szerint a segélyakció ezirányban is fo­kozottabb mértékben folytat­hatja tevékenységét. Összefoglalás: Istennek hála, Magyarország népe, ha rend­kívül lassan és elképzelhetet­lenül nehéz körülmények kö­zött is, keserves és kitartó mun­kája árán kezd kilábalni a há­ború következményeinek nyo­morúságából. Az eddigi segít­ségért, amit az amerikai ma­gyarság a segélyakció révén nyújtott, elhoztuk Tildy Zol­tán köztársasági elnök köszöne­tét. Valóban megható volt az a szeretet és hála, amellyel utunkon elhalmoztak és ami számtalanszor megnyilvánult i- rányunkban, úgy vezető embe­rek, mint a föld egyszerű népe részéről. Szól ez a hála az Egyesült Államok magyar és nem-magyar adakozóinak, akik felé most is annyi reménység­gel és bizalommal tekintenek. Minden javulás ellenére is — mely mindössze csöpp a tengerben — tagadhatatlan, hogy az Óhaza lakosságának

Next

/
Thumbnails
Contents