Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1946-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

5

volt fűtőanyag, hogy a kórházakat be kellett zárni, mert az orvosok a dermesztő hidegben nem tudtak operálni, hogy a bányák mélyén a magyar munkások cipő nélkül rongyokban és éhezve dolgoztak, hogy nem volt szén, mert nem tudtuk táplálni a munkásokat és nem jártak a vonatok, nem volt mivel szállitani az élelmet, mert nem volt szén, túl mindezen megindult a világtörténelem legszörnyübb inflációja Magyar- országon, amelynek részletei közismertek.

Akik a felelőtlen birálat eszközét választották az uj Magyarországgal szemben, próbáljanak erre is gondolni, hogy nem élt keservesebb, nyomorultabb körülmények között a világnak egy népe sem, mint a magyar nép.

És mégis, ilyen körülmények között is, előbbre jutottunk.

Először is eltűntek a romok. Ebben az évben többször jártam Bécsben, amely lényegesen kevesebbet szenvedett, mint Budapest. Megdöbbentő és lehangoló város. Budapesten az élet lüktető ritmusa érezhető mindenütt. A németek felrobbantották a hidjainkat: múlt ősszel megépitettük a Parlament mellett az első állandó hidat. — Az első uj hidat Európában a háború után — Szent István ünnepén felavattuk a volt Ferenc József hidat, amelyen újra járnak csilingelve az annyit szidott pesti villamosok, november 10-re készen lesz az összekötő vasúti hid, és szerte az országban épülnek újjá a hidak, jár a vasút, néhány napja hallottam, hogy naponta jár az Arlberg- express Budapest és Páris között.

És megcsináltuk a földreformot. Erről is beszélnem kell. Éppen az amerikai magyarság részéről sok igaztalan vád érte a földreformot. Soha nem állítottuk, hogy a földreform tökéletes, de hogy nem tökéletes annak elsősorban az az oka, hogy nem jöhetett létre olyan időkben, amikor nyugodtan lehetett volna megcsinálni, amikor lett volna rá idő és amikor mindazok, akiknek a kezében volt a magyar nép sorsa, megakadályozták, hogy népünkről az évszázados bilincsek lehulljanak és százados vágyai megvalósuljanak. Abból, hogy a földreform nem tökéletes csak az következik, hogy javitani kell rajta. De a földreform eredményeit, amelyeket követniük kell egy egészséges telepítési és termelési reformnak, meg kell szilárdítani, és földművelő népünket, amely felemelkedés és az egyetemes örök magyar gondolat legbiztosabb fundámentu- ma, el kell indítani a polgárositás utján és hogy ez igy van, hogy a magyar nép túlnyomó többségét kitevő magyar parasztság egyenrangú, felnőtt tényezője a magyar életnek: legnagyobb reménységünk.

Amikor múlt decemberben Budapestről eljöttünk, azt hittük, hogy készleteink február végére annyira kifogynak, hogy az emberek ezrével fognak éhenhalni. Hogy ez nem igy történt, az elsősorban a magyar parasztságnak köszönhető, amely ereje végső megfeszítésével teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét és biztosította a városok ellátását. Mert a maga földjét művelte.

Beszélnem kell a stabilizációról is, amiről mindenki azt mondja, hogy igazi csoda. A világ- történelem legszörnyübb inflációja után ma Magyarországnak jó pénze van, az emberek bíznak a forintban. Az Egyesült Államok kormányának nagylelkűsége, amellyel visszaadta Magyarországnak az aranyat és a nyugatra hurcolt javakat, jelentékeny mértékben hozzájárult a stabilizáció sikeréhez. Itt is szólani kell arról a heroikus erőfeszítésről, amellyel a magyar parasztság biztosította az aratás eredményeit és amellyel a magyar ipari munkásság mondhatatlan keserves körülmények között állt helyt a termelés frontján.

Túl az újjáépítésnek ezeken a mondjuk materiális elemein, történt egy s más a lelki, szellemi, újjászületés terén is. Ez az a pont, ahol minket talán a legtöbb, igen gyakran tájékozatlanságon alapuló, kritika ér. Nem arról van szó, hogy nincsenek bajok, hogy nem tudnánk ezt vagy azt másképen elképzelni, de arról igenis szó van, hogy Délkeleleurópa népei közölt Magyarországon jutottunk legmesszebb a demokratikus szabadság utján. Vannak bajok, sok a panasz, de az hogy a bajok jórésze nyíltan tárgya- lódik a sajtóban, hogy éles viták folynak a nemzetgyűlésben, mind azt igazolják, hogy a belpolitikai erők, a fegyverszüneti egyezmény által engedett kereteken belül, fokozódóan érvényesülnek és a közvéleményt uraló különféle nézetek lényegesen szélesebb publicitást kapnak, mint a környező államok bármelyikében.

Kétségtelenül vannak bajok is. A múlt visszatérő sötét árnyai még kisértenek.

Előfordul, hogy a reakció elleni küzdelem vagy a feketézők elleni harc jegyében indított tüntetések, “népitéletek”, véres pogromokká fajulnak és veszélyeztetik a magyarság nemzetközi jóhírét, ami pedig őszinte erőfeszítéseit kétségtelenül megilletné. Viszont ehhez a képhez az is hozzátartozik, hogy a kritika és a tiltakozás legélesebb hangjai váltódtak ki ezeknek az események kapcsán és láttak napvilágot a magyar sajtó jelentékeny részében.

A lelkek megbékélése terén is történtek erőfeszítések. Röviddel ezelőtt jelentette be Nagy Ferenc miniszterelnök, hogy széleskörű amnesztia rendelet kerül megvalósításra, amely szerte az országban hirdetni fogja a megbocsátás szellemét.

Legutóbb adott ki a magyar kormány rendeletet, a rendőri őrizetbevételek szabályozásáról is. Rendes körülmények között az internálás intézménye kétségtelenül nem foglalhatna helyet demokratikus államban, olyan rendkívüli körülmények között amelyben azonban ma Magyarország van, ez elkerülhetetlen. Mégis az a körülmény, hogy — az eddigi helyzettel szemben, a