Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-09-01 / 9. szám
< TESTVÉRISÉG melyet a magyar nép túlnyomó többsége élesen elitéit, — az adott helyzetben lényeges javulást és sok más néppel szemben jelentős különbséget jelent, hogy a rendőri szervek kezéből nagyrészt kivétetettek a bírói funkciók és bírói igazságszolgáltatási szervek kezébe helyeztettek. Bejelentette a miniszterelnök a sok bírálattal illetett rendőrség részleges megreformálását is ugyanakkor, amikor a magyar nemzetgyűlés az emberi alapvető szabadságjogoknak már az 1946. évi I. törvénycikkben történt kodifikálása után, törvényt alkotott az emberi méltóság védelméről is. Számtalan helytelen információn alapuló vád hangzott el azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon nincsen vallásszabadság. Ezt a vádat is kénytelen vagyok megcáfolni: Magyarország semmi olyan rendelkezést nem alkotott, amellyel az eddig is bevett és elismert vallásfelekezetek jogállását, vagy a vallás szabad gyakorlását bármiben gátolná. És azt is megmondom nyíltan és őszintén, a közvélemény elemi erővel söpörné el azt, aki a vallásszabadság kérdéséhez hozzá merne nyúlni. Érvényesült a magyar nép túlnyomó többségének akarata abban is, hogy a demokratikus átalakulás egyáltalán nem jelenti feltétlenül megtagadását a múltnak. Őszintén kell azonban beszélni arról is, hogy nemcsak az idegenek részéről érő kritika is sokszor mennyire nélkülözi az objektivitást. Sokszor halljuk ma, amikor Párisban döntenek a mi népünk sorsáról, hogy Magyarország mennyire bűnös, hogy meg kell bennünket büntetni. Akadnak még olyan tényezők is, — akik pedig mindenkinél jobban kiszolgálták Hitler Németországát, akik azt állítják, hogy a háború fő- bünöse mi vagyunk. Mi magyarok kisnép vagyunk, országunk földrajzi helyzete következtében nagyhatalmi érdekek állandó ütközői. Aki pálcát tör felettünk, vegye figyelembe, hogy a mi körülményeink között, földrajzi helyzetünk adottságai és a kétségtelenül igazságtalan első világháború utáni rendezésnek népünkre gyakorolt kényszerhatása következtében, nehéz lett volna többet tenni a szabadságszerető nemzetek ügyéért. És túl ezen a szemponton, felelősségünk szempontján, mélységes meggyőződésünk az, hogy tartós béke csak séges meggyőződésünk az, hogy tartós béke csak úgy lehetséges, ha az uj elrendezés nem a bosz- szu, a megtorlás, hanem a megbékélés és az Atlantic Charterben meghirdetett nemes elvek jegyében jön létre. A békekötéstől helyzetünk konszolidálását vártuk és lehetőséget arra, hogy a magyarság értékes tényezője legyen a szabad népek családjának. Békecéljaink megfogalmazásánál abból indultunk ki, hogy az Atlantic Charteren felépülő uj világrend nem engedheti meg a legyőzött népek között sem a jogtalan nép kategóriájának megteremtését, biztosítja szabad és független nemzeti létünket. Magyarország békében és barátságban akar élni szomszédaival, megrendithe- tetlen hittel hisz a dunai kisnépek együttműködésének szükségességében. De az igazi megbékélés csak úgy lehetséges, ha a béke az ellentétek, súrlódási felületek kiküszöbölésére igyekszik. A Duna völgyi megbékélés akadálya az a bizonytalanság, amelyben a határainkon túlélő 3 millió magyar sorsát illetően állandóan vagyunk. Ezeknek a magyaroknak a sorsát valahogyan rendezni kell, biztosítani kell részükre azt a jogot, amely minden szabad embert megillet. A mi felfogásunk az, hogy ahol lehetséges ott ennek úgy kell történnie, hogy ezek a magyarok azzal a földdel együtt, amelyen laknak kerüljenek vissza szülőföldjükhöz, amelytől megkérdezésük nélkül csatolták el őket. Azoknak a részére pedig, akik a határokon kívül maradnak, biztosítani kell az Atlantic Charterben foglalt szabadságjogokat és e jogok gyakorlását, ellenőrzését az Egyesült Nemzetekre kell bízni. A békekötéstől várta Magyarország gazdasági helyzetének végleges stabilizálását és a háború elvesztése következtében reánkszakadt terheknek, régi kötelezettségeinknek fizetőképességünkkel való összhangbahoza- talát. Magyar Testvéreim! Beszéltem erőfeszítéseinkről, céljainkról és nehézségeinkről egyaránt. Elmondottam őszintén hogyan állunk, hallottátok milyen hősi küzdelemben igyekeznek helytállni a magyar nép legjobb erői az állandóan fenyegető veszedelmekkel szemben. Ezeket az erőfeszítéseket segíteni kell. Nekünk, most nagyon össze kell fogódzkodnunk, mert nagyon egyedül vagyunk. Ha történelmünknek ezekben a komor óráiban sem tudunk egyetértésre jutni, ha most is azt fogjuk keresni egymásban, ami elválaszt és nem azt ami összeköt, ha nem tudunk legalább a nagy kérdésekben megegyezésre jutni, menthetetlenül bele fogunk hullani a megsemmisülésbe. Áldozatos magyarságra van most szükség. És hivő lélekre. Nyújtsuk ki segítő kezünket azok felé, akik most mondhatatlan nehézségek közepette próbálják a magyar népet jobb jövő felé vezetni. Halkuljon el közietek az egyéni panasz, csendüljön el a békebontó szó, Ti, akik a föld egyik legnagyobb népének vagytok boldog polgárai, próbáljátok megérteni azokat, akik a szivük vérével Írják otthon a magyar nép útját. Befejezésül még valamit szeretnék mondani. Én rövidesen hazamegyek innen Magyarországra. Tudom, hogy itt az élet fizikai előfeltételei mennyivel jobbak, mérhetetlenül hálás vagyok, hogy módom volt ezt a nagy országot és ezt a népet megismerni. Mégis haza fogok menni. Kell, hogy menjek. Mert kevesen vagyunk odahaza és mindenki nagyon elfáradt. Haza kell menni és meg kell mutatni, hogy érdemes vállalni, hogy nem szabad abbahagyni. Nem szabad abbahagyni, mert ha mi most abbahagyjuk, nem lesz aki folytassa.
