Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-09-01 / 9. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGÁRIÁM REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as sécond-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936 VOLUME XXIV. "GOLDEN JUBILEE YEAR" SEPTEMBER, 1948 "A HITETLENSÉG CSŐDJE" Dr. Csornoky Viktor kövelségi tanácsos, id. magyar ügyvivő beszéde Ligonierban Amint azt úgy az egyházi, mint világi lapok is jelentették: szeptember első hetében a különböző református testületek gyűlései voltak ligonieri Bethlen Otthonunkban. A Presbyteri Szövetség alakulása alkalmával megjelent Dr. Csornoky Viktor követségi tanácsos, id. magyar ügyvivő is. Az ügyvivő, felesége szül. Tildy Erzsébet és Nagy Iván köv. titkár kíséretében reggel istentiszteleten vett részt és az Ur asztala elé járult. Este a vacsoránál, ahol a Presbyteri Szövetség résztvevői és a Lekészegyesület tagjai teljes számban vettek részt, Dr. Chornoky, nagyobb beszédet mondott, melynek alább közölt részletei általános érdeklődésre tarthatnak számot. (BK.) Kedves református magyar testvéreim! Hosszú idő óta készülök ide Ligonierba, közétek. Sokat hallottam ezekről a ligonieri konferenciákról, a Bethlen Otthonról, hirük van szerte az Egyesült Államokban, amerre csak magyarok élnek. De, amit most ittlétem alatt itt tapasztaltam felülmúlja mindazt a várakozást, amivel idejöttem. Ma, amikor a világ oly mérhetetlenül nélkülözi és sóvárogja a félelemnélküli életet, itt a Ti árvaotthonotokban, az Öregek Házában megtaláltam ennek a félelemnélküli életnek egy kis darabját. Egy kicsiny foltján a világnak a legnemesebb emberi eszmények valósultak meg és az amerikai magyar reformátusság büszke lehet erre az intézményre, ahol én nem a befektetett százezreket, hanem a társadalmi elesettekért küzdő jószándéku emberek lelkét éreztem meg. Ha idejövetelem előtt az amerikai magyar reformátusság ligonieri konferenciáira gondoltam, úgy éreztem, valamiféle nyilvános lelkiis- meretvizsgálat folyik itt: akik idejönnek, azok számára itt a zöld hegyek között kicsit megáll a rohanó kíméletlen élet, van néhány csendes órájuk, amikor hivő lélekkel keresik az utakat veszendő, kallódó árva magyar népünk számára. Őszinte szavakat akarok mondani. Páthosz nélkül és frázisok nélkül, olyan őszintén, mintha magamnak mondanám. Délelőtt az istentiszteleten a prédikáló lelki- pásztor a keresztyénség katasztrófájáról beszélt, arról, hogy a keresztyénség nem tudta betölteni hivatását és megakadályozni az emberiség borzalmas tragédiáját. Én most azt szeretném elmondani Nektek, hogy a háború és a német borzalmak idején én sokkal inkább éreztem a hitei- lenség csődjét. Amikor záporként hullottak reánk a bombák, amikor a legjobb magyarok üldözött vadként bujkáltak saját hazájukban, rettenetesen megbukott a hitetlenség. Én magam otthon vészeltem át ezeket az időket és soha nem fogom elfelejteni, hogy mennyire csak a hit tudott megtartani minket, akkor, amikor állandóan ott jártunk a halál, a megsemmisülés árnyékában. A hit és a Gondviselő Isten kegyelme. Sokan éreztük ezt. És, ha most innen átnézünk az óceánon és látjuk a bajokat, a mérhetetlen nyomorúságot, látnunk kell azt is, hogy a magyar nép túlnyomó többsége talán soha nem volt vezetői között annyi hivő ember, mint ma. Az amerikai magyarság részére, amelyet a szeretetnek és ragaszkodásnak annyi meg annyi szála fűz az Óhazához, komoly biztositéknak kell lennie, hogy a magyar nép vezetőinek nagy része ma a Gondviselő Isten útját járja és a mondha- tatlanul nehéz helyzetben is mélységes felelősségérzéssel vállalja az Isten rendelését népének szolgálatában. Az, hogy a magyarságot hivő emberek vezetik, azt is jelenti, hogy a magyarság eszményeket követ. Talán soha 1848 óta nem sorakozott fel annyira a magyar közvélemény túlnyomó többsége az emberi szabadság legfenségesebb eszményei mellett, mint ma. És talán soha nem fenyegetett jobban az a veszély, hogy az eszményekben hivő magyar népet, a mindent tulharsogó nyers hatalmi politika megfosztja illúzióitól és
