Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-12-01 / 12. szám
TKFVHíSffi OFFICIAL ORGAN OF THE HUTtGARIAM REFORMED FEDERATE)!! OF AMERICA' Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Megjelenik havonta Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936 VOLUME XXIII. 'THE YEAR OF EXPECTATION" DECEMBER, 1945 RÉGI BOLDOG Új ESZTENDŐ Irta: KIRÁLY IMRE Címül azt is írhattam volna, hogy: Demeter Andrisék uj esztendőt köszöntöttek a tüzvonal- ban. Mert csak azt írom le, csak arról emlékezem, ahol és ahogyan ők köszöntötték az első világháború első uj esztendejét. A duklai hágótól északfelé száz kilométernyire van Tuchow, galíciai mező városka. Nyugatról keletfelé húzódó domb déli oldalán építették a lakosai a házaikat, hogy az északi hideg széltől védettek legyenek. 1914 karácsonyának ünnepnapjait itt értük meg s azzal töltöttük el, hogy az oroszokat kiszorítsuk a városkából s átüzzük a domb északi lába alatt a Poprádba igyekvő Biata folyócska túlsó partjára. Ha volnának itt 24-es honvédezredbeliek, azok erre a három napos ütközetre úgy emlékeznének vissza, mintha tegnap történt volna ... Harmadnapra kifáradtak az oroszok s hogy a jegesen zajló Biatán ne kelljen átgázolniok, alkonyat után, mikor a tüzérségi megfigyelőjük már nem láthatta őket, feltartott kezekkel a domb pereméről lefutottak. Egy egész ezred rakta le a fegyvert. Reggelre már, úgy ahogy, a domb északi lejtőjén beástuk magunkat. Épen alkalmas időben, mert a következő napokban ó-esztendő napjáig olyan porzó-havazó került elé, hogy kötésig ért a hó ameddig a szem ellátott. Az akkori Höfferi jelentés szerint: “a harctéri tevékenység a Kárpátok feletti vonalainkon a nagy havazások miatt szünetel” ... De annyira szünetelt, hogy még puskalövést se váltottunk... Az oroszok is, mi is csak azzal törődtünk, hogy a föld alatti fedezékeinket kiássuk, álló harcra gránátmentesen berendezzük ... Épen csak őrszolgálatot adtunk... A he-pe-gő beszédű Héjjá Gerővel a lövész árkunk mögött vagy harminc lépésnyire levő szakadékba vájtuk ki a fedezékünket. A fejünk fölött tizméternyi magas volt a föld. A kiürített, leégett városka házaiból került oszlop, gerendának való fa s azzal úgy kifalaztuk, kötöztük a fedezékünket, hogy Gerő szerint még a tizenhatos gránátot is játszva megbirja. Üveges ajtót is akasztottunk az ajtó félfára s szénnel az ajtó szemöldökre rárajzoltuk “KINN TÁGASABB VILLA”. Belől is alkalmatosán berendeztük a villát, melynek széle-hossza három, magassága két méternyi volt. Egymás fölé eszkábált, széllességben négy araszos pries, apró fenyő ágból vetett ágy sátorlappal letakarva. Afféle vizes dézsát tartó pad a vendégek számára, egy rajkályha, petrós lámpa is került, olyan, amilyent az óhazaiak a konyhába falra akasztottak fényt visszaverő, legyező formájú álló pléhernyővel... Épenhogy készen lettünk ó-esztendő estéjére, hogy az örökös mozgó harc után az uj esztendőt ne a szabad ég alatt vájt lövészteknőben érjük már meg, hanem fedél alatt... A gerendavégeket felhasogattuk... Csak úgy duruzsolt a tűz s ve- resedett a pléh kályhácska oldala ... Gerő a nagy boldogságtól összedörzsölgette a kezeit s kibugy- gyant a kívánsága, hogy “de jó volna a háború végét itt megérni... Hát csak jó azoknak a muszkáknak... volt bátorságuk megadni magukat... Nekik már vége a háborúnak...” — Ne spekulálj te Gerő, azok délfelé mennek ... de ha te megadod magad ... Szibéria felé visznek... ott még hidegebb lesz ... “Hát csak neked mondom ... mert ha elfognának is ... visszaszökném ...” — Jó no... de a többiek mozognak már ... Szereljünk mi is... Éjfél előtt tiz perccel mindenkinek a lőrésnél kell állnia, az volt a parancs... — Csak nem támadunk? ... A hó övig ér s úgy havaz, hogy két lépésre se látsz el. Az igaz, a Biata befagyott... — Teljes felszerelésre szólt a parancs... Azt ott tudjuk meg, hogy mi lesz? Ki-ki ott állott a kijelölt időben a lövész árokbeli helyén. A szakaszparancsnokok megkapták, kiadták a parancsot: pont 12 órakor egy perces össztűz, búcsúzunk az ó-esztendőtől s köszöntsük az uj esztendőt.
